4+1 munka a MOME diplomakiállításáról
2018-06-14
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) mesterszakos diplomakiállítására meghívó szöveg azt ígérte, ott majd megismerhetjük a jövőt. A 21. század lehetséges technológiai újításait kegyetlen őszintéséggel bemutató Black Mirroron edződve örömmel állapítottuk meg, hogy ez a kiállítás nem a jövő. Annál valami sokkal jobb. A diplomamunkákat június 14-16. között lehet ingyen megnézni.
A momés végzősök mestermunkái hat emeleten keresztül sorakoznak a BME Z épületében, összesen több mint 130-an. Tizenegy tanszék – formatervezés, építőművészet, tárgyalkotás, divat-és textiltervezés, fotográfia, design és művészetmenedzsment, tervezőgrafika, média design, animáció, designelmélet, design- és vizuálisművészet tanár – hallgatói mutatják be, mire jutottak diploma ügyben. Önkényes módon válogatva most bemutatunk 4+1 olyan munkát, ami az elemelt művészlelkes sztereotípiákkal szemben érzékenyen reagál nem kitalált jövőbeli, de nagyon is aktuális problémákra.
Kaszanyi Nóra: tacTiles // Tervezőgrafika
Kaszanyi Nórát az kezdte érdekelni, hogy alapvetően látvánnyal foglalkozó alkotóként hogyan tud kapcsolódni nem látókhoz. Szakdolgozatában a taktilis médiumokat kutatta, munkája, a tacTiles pedig látássérült és vak embereknek segít megtanulni a Braille-írás ABC-jét.
Közepes méretű és a gyengénlátók számára érzékelhető, különböző színű kártyákat kell elképzelni, melyek egyrészt a sima és a Braille ABC-t, másrészt a betűkhöz kapcsolható szavakat jelenítik meg 3D nyomtatással kidomoborítva. A kártyákat létrehozó módszer már csak azért is okos, mert könnyen adaptálható bármelyik másik nyelv ABC-jére is.
Kálmán Mátyás: Hungaropesszimizmus // Média design
Kálmán Mátyás a 24.hu videós rovatvezetője, korábban a TASZ munkatársa, aki még 2015-ben Halász Júliával (444.hu) csinálta meg az első magyar közösségi dokumentumfilmet, a BÚÉK-ot. Az aktuális diplomamunka szintén a dokumentumfilmek és az új technológiák kapcsolódási lehetőségeit vizsgálta. A Hungaropesszimizmus egy olyan kreatív doksi, amiben különböző tudományterületek képviselői fejtegetik a magyar néplelket, miközben ezt animációk illusztrálják, és a pesszimizmus jelenségét magyarázó kultúrtörténeti archívokat is láthatunk.
A dokumentumfilm zene- és hangkeverésen még dolgozik a stáb, de a film ebben a nem végleges formában is megtekinthető a MOME-n.
Jákob Bálint: Equitorn // Tervezőgrafika
Etikus online vizuális vírus. Jákob Bálint diplomamunkája tulajdonképpen ismeretterjesztő és figyelemfelhívó vállalkozás. Olyan jelenséggel foglalkozik, mely valószínűleg azokat mozgatja meg leginkább, akik az első lehetséges alkalommal megváltoztatták a Messenger chat színeit vagy ismerik a Ponyhoof nevű Chrome kiegészítőt. A közösségi média általunk befolyásolhatatlanul kinéző felülete jó szimbóluma annak, mennyire függünk egy tőlünk sok ezer kilométerre fekvő vállalkozás éppen aktuális irányaitól.
Az Equitorn erős színekkel és egyedi formákkal cincálja szét a képernyőn látható mindig ismerős látványt, majd elvezet egy a témával foglalkozó, információkkal teli oldalra.
Simon Borbála: Buborékfarm // Tárgyalkotó Tanszék
Ez egy akvapónia. Olyan gazdasági eljárást neveznek így, ahol a növénytermesztés és a haltenyésztés egymást segítő, szimbiotikus környezetben zajlik. A farm oktatási segédanyagként készült, ami leginkább általános sulisok kedvenc furcsa cucca lehetne a környezetismeretnek hívott órákon. A Buborékfarm bemutatja a természetes körforgást és egy működő ökoszisztéma kialakulását. A halak gondozása emellett jó első lépés lehet bármelyik 11 évesnek, aki amúgy már a hörcsög vagy a nyúl témával kacérkodik.
Leginkább úgy, mint egy akvárium. Az, hogy ez a munka a Tárgyalkotó Tanszék Kerámiatervezés szakához tartozik, leginkább a Simon által tervezett úszóedény formájában jelenik meg. Ebben úszkálnak a növények.
A teljes Fotográfia Tanszék
Nehéz választani a 11 hallgató munkája közül, tényleg mindegyik megérné a maga részletes elemzését.
Albert Anna a női tekintettel foglalkozott, ami a #metoo idején aktuálisabb nehezen lehetne. Árki Noémi érzékenyen nyúlt egy filmbe illő sztorihoz: nagyszülei és gyerekkori emlékei nyomán talált rá egy annó az NDK-ban dolgozó, arra az időszakra nosztalgiával gondoló közösségre (Amerika volt az NDK). Baksa Gábor Egyirányú dialógus című munkájában párhuzamos valóságokat mutat be, Biró Dávid pedig valós és a virtuális világ közötti határokat keresi (Front End).
Gosztom Gergő részleteket emel ki és nézőpontokkal játszik a Fragmentum nevű sorozatában, Kokavecz Boglárka a fiatal felnőttkor mostanra elhúzódó időszakát vizsgálja a Nothing can stop me-ben. Kovács Dávid megvilágított munkája, a Cinema Cities évek óta készül és mozik belső világát mutatja be, és hasonlóan ötletes Lakos Máté Spatia Iustitiae sorozata is, amiben bíróságok terei jelennek meg az igazságszolgáltatásról minimum elgondolkodtató módon.
Sóki Tamás a déli határon felhúzott 523 méter hosszú kerítés mentén fotózott (Határzár), Urbán Orsolya személyes történetet mutat be fókuszban a családi közösséggel (Családkert), Vizi András pedig a technokultúrába húz be – alig egy teremnyi fotóval is – nyakig.
|
Nyílt tárlatvezetések: formatervezés | június 14-15. 16:00 Helyszín: MOME Z, 1111 Budapest, Bertalan Lajos utca 2. |
Javítás: Kovács Dávid keresztnevét figyelmetlenségből korábban Dánielként szerepeltettük.
Balkányi Nóra