hirdetés
hirdetés
Para-Kovács a Dacia-reklámról

"Halott kommunistákkal akarnak nekünk Daciát eladni"

2009-04-01
Hatásos reklámot készített a Magyarországon elég ramatyul hangzó nevű Dacia. Még ha tenyeres-talpas módon is, de emlékezeteset alkotott, olcsón és egyszerűen – írja Para-Kovács Imre a román autómárka Che Guevarás-forradalmas szpotjáról.

Amikor éppen azon gondolkodtam, hogy prófétai hangnemben rohanok ki a Red Bull végtelenül ízléstelen és primitív nudista strandos filmje ellen, és mellesleg megemlítem, hogy a Provident még mindig arra akarja rávenni a magyar családokat, hogy hitelre vegyenek hűtőszekrényt, ami igazi szemétség, akkor hirtelen megjelent a képernyőmön Che Guevara és Karl Marx.

Na, – mondom magamnak – ebből botrány lesz, mert az országot alkotó hülyék jelentős része szerint Che tulajdonképpen kompatibilis Adolf Hitlerrel és Sztálinnal, vele reklámozni valamit annyit tesz, mint leköpni a Szent Koronát vagy Wass Albert prózáját gombolyaggal játszadozó leventékhez hasonlítani. Ezért is jó választás szerintem egyébként Che, Marx, és... nocsak, kisétál melléjük Fidel Castro is, de némileg tartózkodóan megáll mögöttük, elvégre ő még él, vagy ha nem is, a bábozó, aki mozgatja, egyelőre nem fárad. Che azt mondja, ideje egy újabb forradalomnak, de a bölcs Marx leinti, mondván, hogy az emberek ezt akarják, és nem forradalmat. De mi az az ez?!

Para Kovács Imre
Para Kovács Imre
Természetesen egy Dacia, amivel hirtelen a románok is képbe kerülnek, tovább szítva ezzel a tévesen nemzetinek nevezett érzület bő szüttyögését. De vigyázz magyar, mert a reklámból kiderül, hogy a Dacia a Renault-csoport tagja, és hirtelenjében reánk vetül Trianon borzalmas árnya, kicsi és nagy antant, a körülöttünk hullámzó szláv tenger, minden búnk és bajunk, az ellenünk elkövetett vétkek, a magyar átok, és már zokogunk is, könnyeink árja akár az óceán. A film megvalósítása egyébként inkább igénytelen, mint szellemes, a hasonmások jók, de a környezet, a dinamika, a fények és a dialógus gyöngécskék. A provokáció azonban annyira erős, hogy mindezt elviszi a hátán, az emberek úgyis csak arra figyelnek majd, hogy halott kommunistákkal akarnak nekünk Daciát eladni, aztán vagy röhögnek egyet, vagy feljelentőlevelet írnak a tévének, hogy tilcsák be!

Fogalmam sincs azonban, hogy ez milyen hatással lesz az autóeladásokra, mivel szeretett hazánkban a Dacia név elég ramatyul cseng. Nincs az a Renault-csoport, amelyik kifényezné, nem beszélve az éppen zajló hitelválságról, mivel az igencsak nehezen elképzelhető, hogy valaki, aki készpénzért tud autót venni, majd pont Daciát fog választani. Azt kicsit sajnálom, hogy Fidel nem szólal meg, mivel érdekes etikai-jogi kérdéseket vetett volna fel, ha élő diktátorral autót reklámoznak, bár ha belegondolok, ez a helyzet így is fennáll. Mondhatta volna például, hogy „ezzel eljutsz Floridáig” (bocs).

Mindent összevetve tehát hatásos reklámot készített a Dacia, még ha tenyeres-talpas módon is, de emlékezeteset alkotott, olcsón és egyszerűen. Mindez például nem mondható el a Ford Fiesta filmjéről, melyben tévék fejlődnek fel szépen egymásra a nyílt utcán, miközben haladnak is. Vörös szemű számítógépes grafikusok, kialvatlan 3D- animátorok maradtak a nyomában, és addig tartott a film renderelése, míg Magyarországon megszületik a parlament létszámának csökkentéséről szóló megállapodás. Nam June Paik, ha ezt látnád!  Nam June Paik alkotta anno a TV-buddha című – akkoriban forradalmi – alkotást, és eddig még csak 46 ezer reklámban használták fel az ötletét. Hálás dolog lehet művésznek lenni, de itt most nem egyszerű koppintásról vagy lenyúlásról van szó, mert a Ford reklámja nagyon jó, gördülékeny és látványos, a technikai megvalósítás tökéletes, a látvány lenyűgöző, és egyébként is: a Ford Fiesta egy jó kocsi.


A plazmatévékben tükröződő autó egyáltalán nem tolakodó, bár az avatott reklámnéző hamar rájön, hogy nem cipőt vagy műbőrkalapot akarnak eladni neki, de a televízió mint céltárgy egy darabig gyanús lehet. A vége persze egyértelmű, de akkor sem lehetünk biztosak a dolgunkban, ha megmutatjuk a Fordot, és oda is írjuk, hogy „vegyen Fordot!”. A legjobb példa erre egy kedves ismerősöm édesanyja, aki izgatottan várta, mikor mutatják már be a mozikban a Kodakot, mert azt látta a reklámokban, hogy „Kodak, az olimpiai játékok filmje”. Ócska megállapítás lenne, ha azzal zárnám ezt az írást, hogy annyi különbség van a két film között, mint a két kocsi között, ezért aztán nem is ezzel zárom.
 

Para Kovács Imre
újságíró

(forrás: Kreatív)
hirdetés
hirdetés