A sztárok a fejükre estek című műsort nem csak Magyarországon szánja sikerműsornak a TV2 (itt olvashat róla bővebben), de a csatorna, Frei Tamás és a holland Intellygents műsorgyártó cég közös fejlesztésében készült formátumtól azt remélik, a licencet számos külföldi országban is eladhatják. A holland cég alapítói a nemzetközi piacon a Big Brotherrel robbantó Endemolból szálltak ki a reality világsikere után. Az egyik alapítóval, a többek között a Big Brother és a Széf fejlesztésében is résztvevő Kirsten van Nieuwenhuijzennel a műsor bejelentésekor készítettünk interjút.

Egyetemista kora óta tévézik. Amikor elkezdte a szakmát, olyan műsorokat akart készíteni, amilyeneket korábban látott, vagy pont hogy újítani akart?
Szerintem a kreatív kihívásnak pont az a lényege, hogy új dolgokat próbáljon kitalálni az ember. Azt vettük észre, hogy ha túl új dolgokat találunk ki, nem lehet eladni. A megrendelők, a csatornák nem új dolgokat keresnek, csak másmilyeneket: olyanokat, amikben vegyesen vannak elemek meglevő műsorokból és új ötletek. Nem csak a vevőknek, de a nézőknek is ismerős dolgokat kell felfedeznie ahhoz, hogy valami működjön: ha teljesen új show-t csinálunk, a közönség nem fogja érteni, miről szól, az pedig a tévécsatornának is túl nagy kockázat.

A Big Brother bizonyos szempontból kivétel volt ez alól: teljesen különbözött az akkori műsoroktól, de felhasznált elemeket az MTV-n futó Real Worldből és a Svédországban akkor debütáló Survivorból is. Hollandiában egy adó sem akarta műsorra tűzni, az RTL és az SBS-csoport is túl kockázatosnak tartotta, csak azután sikerült eladni, hogy John de Mol, az Endemol egyik alapítója magára vállalta a pénzügyi kockázat felét – ez eurómilliókat jelentett. Remek húzás volt: John annyira hitt a formátum sikerében, hogy meg merte lépni, de igazából sosem tudni, mi lesz siker. Utólag mindig meg lehet magyarázni, valami miért lett az, de előre megjósolhatatlan. Túl sok kontrollálhatatlan elem van – hogy melyik műsorsávban fut, melyik adón, és mit szeret éppen a közönség.

Mi garantálja, hogy elég országban lehet eladni egy műsort és megtérül a befektetés, és nem csak lemásolják mindenütt a sikeres dolgokat?
Nincs garancia, sosem tudhatod. A Big Brothert rengeteg helyen másolták le, de ha a formátum bizonyított, sikeres – márpedig a BB Hollandiában hatalmas siker volt –, egy csomó csatorna az eredetit választja, mert tudják, hogy az működik, ahelyett, hogy kockáztatna a másolással. Tudom, hogy itt Magyarországon a Való Világ például nagy siker volt és még sokszor előfordul, hogy a lenyúlás – ami egy csúnya szó, de a legtöbbször igaz – jobban működik az eredetinél. Amúgy is rengeteg reality született az elmúlt években, az egyik sikeres, a másik nem. A Survivor például nagyon jól ment számos országban, de Magyarországon például nem – hogy miért, nem tudom. Ez a vonzó ebben a szakmában.

A Sztárok a fejükre estek, a Celeb vagyok, ments ki innen! és a hasonló műsorok annak a jelei volnának, hogy a szimpla reality-formátumnak leáldozott, a nézőknek elege van a hétköznapi emberekből, most már hírességek kellenek ahhoz, hogy nézzék?
Nem gondolom, hogy így lenne. Egy csomó országban futnak még sikeres reality műsorok ismeretlen szereplőkkel. A mi műsorunk nem reality, nem is annak hívjuk, hanem kalandshownak. Vannak benne reality-elemek: celebekkel dolgozunk, embereket ki fognak szavazni, egyvalaki nyer, és az egész műsor elég kemény lesz a szereplőknek, de formátum-szempontból például nagyon különbözik a Celeb vagyok-tól. Tudom, hogy a Tv2-RTL vetélkedésről rengeteg cikk születik és általában ezt is a részének tekintik, de ezen a műsoron már több mint egy éve dolgozunk, és másmilyen műsort akartunk fejleszteni, mint mondjuk a Survivor és társai. A Sztárok a fejükre estek egyedi abban is, hogy minden héten más helyszínen forgatunk a világ egyik legszebb országában, megmutatjuk magát az országot, az ott élő embereket is. Nem építünk mesterséges díszleteket: ha a sivatagban vagyunk, a sivatagot használjuk, ha a szavannán, a szavannát, és ha a Viktória-vízesésnél, akkor a vízesést. Kemény lesz, de egy hatalmas élmény a résztvevőknek és a műsort készítő csapatnak is: egyrészt minden héten élőben kell bejelentkeznünk a semmi közepéről, másrészt a vadonban egy csomó dolog balul sülhet el. Hőség lesz és por, orrszarvúk, szúnyogok, kígyók és oroszlánok, egy csomó veszély. Pont ezért a kalandért szeretnénk megcsinálni.

Miért Magyarország a piac, ahol debütál a formátum?
Ez részben egy magyar formátum. Tamás [Frei Tamás – A szerk.] keresett meg minket, hogy vigyünk celebeket Afrikába, és keressük meg a földrész és a hírességek igazi arcát. Ez azonnal érdekelni kezdett engem és a társamat is, mert teljesen új megközelítés a már létező egzotikus-celebes műsorokhoz képest. Kivitelezni is nehéz, sokkal könnyebb végig egy helyben maradni és díszleteket építeni, mint a Celeb vagyok is teszi. Ez az első projekt, ami Magyarországon született és esélye van külföldre kerülni, úgyhogy reméljük, hogy siker lesz és Magyarország is elmondhatja, hogy sikeres formátumot fejlesztett. Mi mindent megteszünk érte, és már van érdeklődés néhány országból iránta.

Hogyan választották ki a szereplőket? A karakterek körvonalai voltak meg, és ehhez kerestek magyar megfelelőket, vagy konkrét neveket választottak?
Ez a Tv2 és Tamás dolga volt, nem tudok sokat a helyi celebekről. Csináltunk egy hosszú listát, és kiválasztottuk róla azokat, akiket érdekesnek tartottunk: nem pont azokat, akiket egy ilyen műsorba várnál, nem szappanopera-sztárokat. Direkt nem csak népszerű embereket kerestünk, hanem érdekeseket is, akik egy műsort is érdekessé tudnak tenni. Persze azon is múlt, hogy a jelöltek egyáltalán vállalják-e: ez nem egy négyhetes nyaralás, hanem egy maradandó, de kemény élmény – ha szereted a kényelmet és nem szereted az apró pókokat, akkor ez nem a te túrád. Olyanokat kerestünk, akik vállalják ezt a kihívást és érdekes nézni őket, intelligensek, gondolkodnak, és akiknek lehetnek konfliktusai vagy szerelmi ügyei – bármi megtörténhet. Remélem, meg is történik. (nevet)

Mennyire megtervezett a műsor?
Pontos tervünk van arról, hogy melyik nap mi fog történni, de mint minden műsorral, amelyben valós szereplők vannak, megjósolhatatlan, mi történik majd valójában. Van ugyan egy könyvünk, amely az első nap reggelétől az utolsó nap éjszakájáig tartalmazza, hogy mit kell csinálniuk, de az a tapasztalatom, hogy egy bizonyos ponton ki lehet dobni ezt a könyvet, mert minden jobbra megy, amit úgy terveztünk, hogy balra megy.

Egyáltalán milyen szintig etikus tervezni egy spontánnak és valósnak beállított műsort? Ha siker lesz a formátum és a tizedik ország számára forog már, elég könnyű lesz megjósolni, hol mi történhet.
Természetesen nem fogjuk hagyni, hogy dolgok balul süljenek el csak azért, hogy érdekes legyen a műsor. Az a tapasztalatom, hogy ha egy show egy kontrollálhatatlan környezetben játszódik, mindenképpen váratlan dolgok fognak történni. Ha valós emberekkel dolgozol, akiknek valós érzelmei vannak, honvágyuk támadhat, hiányozhatnak nekik emberek, vagy beleszerethetnek egymásba vagy harcolni kezdhetnek, megjósolhatatlan a kimenetel. Minden országban más műsor készül majd: a kihívásokat, feladatokat ismételni fogjuk, és van egy nagyon alaposan átgondolt struktúránk, amin egy évet dolgoztunk. De sosem lehetünk biztosak semmiben – ez nem egy stúdió vagy egy ház.
 
Ha ezt tartja érdekesnek, mit tart vonzónak egy kvízműsorban?
Azt, amikor működik. Jó játékshow-t gyártani sokkal nehezebb, mint ahogy az tűnik. Mindig azt mondom, hogy valami egyszerűt csinálni nagyon nehéz, bonyolult dolgokat csinálni meg elég egyszerű. Ha valami egyszerűt találsz ki, mindenki azt mondja majd: „Ó, ez nekem is eszembe juthatott volna!” Miért nem jutott?

Vannak kötelező elemek, amikre figyelni kell, például hogy otthon együtt játszhasson a néző a játékosokkal. Az Áll az alku, amit egy barátom fejlesztett, szerintem az egyik legjobb formátum, persze a mieinket leszámítva. Annyira egyszerű! Van 26 doboz, kapsz egyet, és próbálsz olyat szerezni helyette, amiben több pénz van a tiédnél. Láttam papíron a tervét, és ahogy mások is, azt mondtam: ez nem fog működni, mert mit csinálnak a nézők? Nincsenek kérdések, nem tudnak együtt játszani, a szerencsén múlik az egész. Mégis mindenki imádta, mert egy hullámvasút a műsor: egyszer egy magas ajánlat a banktól, aztán rögtön utána egy alacsony. Ugyanez volt amúgy a Big Brotherrel is: mindenki azt mondta, hogy senki sem nézne 10 átlagos embert hónapokra bezárva egy házba, és a végén mindenki rajongott érte. Csináltunk egy bibliát a fejlesztőcsapattal, hogy minek kell történnie az egyes napokon. Másfél évnyi ötletelésbe telt, és már az első széria közben kidobtuk. Semmi sem történt: ültek a szereplők a házban, veszekedtek és összejöttek egymással. Az emberek mégis imádták nézni az átlagembereket, ahogy beszélgetnek.
 
Miért a hollandok uralják a fél tévéipart? Mit tudnak, amit mások nem?
Kis ország vagyunk, hagyományosan külföldre nézünk, erős a kereskedői ösztönünk és próbálunk újszerűen gondolkozni. Rengeteg tévécsatorna van, 11 jut 16 millió emberre, ami szinte nevetséges, de így iszonyú sok show kell nekik. Aztán tudjuk, hogyan kell eladni, beszélünk nyelveket, ami szintén nagyon fontos. Nem mi vagyunk az egyetlenek, Angliában és Amerikában is számos nemzetközileg sikeres formátum született. És A sztárok a fejükre estekkel Magyarország lehet a következő.
 
De mi alig látunk át az országhatáron, és egyáltalán nem vagyunk sikerorientáltak.
De meg tudtok változni… (nevet) Oké, sok minden tényleg a kultúrán múlik. Hollandiában már az iskolában több nyelvet megtanulunk, a külföldi műsorok feliratosak, és tényleg reflexből külföldre tekintünk: ha csak a saját országod a célpiac, nehéz sikert elérni, mert annyira kicsik vagyunk, hogy muszáj kifelé kacsingatni. Ez számunkra normális, semmi új nincs benne. És ki is fizetődik.