A búzasör és a garnéla találkozása a serpenyőben
2016-09-13
Három nap Brüsszelben. Ennyi időnk volt arra, hogy megváltoztassuk a sörről alkotott véleményünket. És mint laikus sörkedvelőnek, ez elég könnyen is ment.
Györki Attila a Turizmus Trend és a Carlsberg által közösen kiválasztott szakácsblogger, az Egy szakács naplója című blog szerzője, aki a Grimbergen sör hazájába, Belgiumba látogathatott el egy szervezett utazás keretében. A Grimbergen élménytúrára számos országból érkeztek újságírók és bloggerek. Ennek során a Grimbergen apátságot és a bazilikát, mutatták be, összekötve a sörfőzde bemutatásával, sörkóstolással, gálavacsorával és showműsorral.
Szakácsként elég gyakran találkozom a sörrel, de főképp szabadidőmben, és nem mint kísérőital, vagy alapanyag. Úgyhogy ez a három napos belga túra kis fejtágítóként szolgált, illetve felnyitotta a szememet: a kommersz sörökön túl is van élet, és ami ott van, az remekül passzol az ételekhez.
Talán ha azt mondanám, hogy sörrel való főzés, vagy sör ajánlása egy étel mellé, akkor az olvasók 90 százalékának a bőrős malackaraj jutna eszébe, vagy egy ropogósra sütött csülök. Pedig ennél jóval többet tartogat a sör a gasztronómia számára. Ahhoz hogy ezt észre vegyem, el kellett rugaszkodnom az általam kóstolt kommersz láger sörök világától, és bele kellett merülnöm a spontán erjesztésű, savanyított sörök, és a főnixmadár szárnyai alól hívogató Grimbergen sörök világába.
Talán nem meglepő, hogy a három napos túra alatt nagyrészt a Grimbergen sörökkel foglalkoztunk, így én is ezekből tudtam a legtöbb ízt kihozni. Nos. Ezek nem azok a sörök, amikkel a hétvégi malacsültet locsolgatnánk. Ezekbe kicsit több szorult. A sörök részletes kielemzését meghagynám Szalai Tomi kollégámnak, de azért felületesen érintenék én is annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy megértsük, miért kell sört inni ebéd mellé. És miért nem tudtuk abbahagyni az ivást.
Történelemórát végképp nem tartanék, de dióhéjban: Van egy apátság Grimbergenben, Brüsszeltől pár kilométerre, ami a történelem során háromszor leégett, és háromszor lett újjáépítve, így teljesen egyértelmű, hogy nem egy tűzsas lebeg a címerén, hanem egy főnixmadár.
Még a hivatalos kóstoló előtt egy rövid játékra invitáltak minket: a kikészített négy különböző Grimbergen sör ízét kellett meghatároznunk az asztalon található alapanyagok segítségével. De csak szaglás alapján. Szagoljuk meg a sört, majd válogassuk össze az asztalról, hogy milyen ízeket vélünk felfedezni. Alma, körte, szegfűszeg, hagyma, banán, karamell, vagy éppen koriander? Majdnem a legtöbb ízzel találkozhattunk.
Persze egyesek voltak olyan találékonyak, hogy az üvegről leolvasták az ajánlást, de egy kis csalás belefért. Az igazság az, hogy ezekben a sörökben vannak olyan komplex ízek, és harmóniák, hogy azokkal főzzünk, vagy azokat fogásokhoz ajánljuk. Bár hat különböző Grimbergen sört kóstoltam meg, Magyarországon jelenleg csak a Blonde, a Blanche és a Double Ambree az, amit forgalmaznak.
A citrusos, friss karaktereket felidéző Grimbergen Blanche tökéletesen passzol a fejemben egy menü első fogásai közt, akár egy halételhez, akár egy csirkéhez. Míg a sommelier a Blanche ízeit elemezte, én már egy recepten gondolkoztam, ahol egy forró serpenyőben piruló garnélákat két korty Blanche-sal önteném nyakon, majd friss korianderzölddel emelném ki mind a citrust, mind a sörben megtalálható korianderes ízvilágot. Forró serpenyő, garnéla. Blanche. Koriander. Kocka vaj. Ebéd 5 perc alatt?
Aztán ott van a Grimbergen Blonde. Talán ez lenne az, ami egy menü következő kísérője lehetne. A Blanche-sal ellentétben már kevésbé uralkodnak benne a citrusos jegyek, sokkal inkább az ananász és a szilva kettőse érződik ki belőle, ami már egy könnyed főételt stílusosan kiegészíthet. A Blonde még mindig kifejezetten jól kísérhet tengeri herkentyűket (például homárhoz remekül illik), de itt már szóba jöhetnek fehérhúsok is, mint például csirke, vagy nyúl. A malacot mindenki locsolgatja olcsó sörrel, miért nem itatjuk inkább a nyulat egy finom Blonde-dal?
Grimbergen Double Ambree. Ezt már mindenképp egy főételhez ajánlanám, és ott is „nehéz” fogásokhoz. A Double Ambree bár még mindig csak 6,5 százalékos sör, mégis jóval erőteljesebb, és „súlyosabb” ízeket ad. Nos, ő tipikusan az a sör, akit egy malachoz ajánlanék. Vagy egy marhasülthöz. Az első korty után megértjük. Erős karamelles aroma, mellette kevés aszalt szilvára emlékeztető íz, és hát a maláta mindenhol. Ha grillpartit szervezünk, akkor egy jó Double Ambree legalább annyira elengedhetetlen lesz, mint a faszén. Akár magához a főzéshez, de csak kísérőitalként is remek választás, ha nem diétásan főzünk, hanem malac, marha, vagy akár vadhús is kerül a grillrácsra.
Sajnos, amit desszertekhez ajánlani tudnék rövid utazásunk alapján, az nem szerepel az otthoni kínálatban. Nevezetesen a kedvencemmé vált Grimbergen sör: a Rouge. Bevallom, életemben először láttam vörös színű sört. Hallottam már barna sörről, meg világosról. De pirosról még nem. Igaz, ezek után meg se lepett, hogy az ízvilágát többnyire bogyósgyümölcsök alkotják: az első korty után áfonya és eper szinte egyszerre jutott eszembe. Aztán a másodikra még egy kevés szegfűszeget is véltem felfedezni. Mondanom se kell, egy ilyen ízvilágú sör egyértelműen a desszertekhez tartozik. (Bár egy libamájat is nagyon jól el tudok vele képzelni.)
A túra alatt természetesen kóstoltunk más söröket is (csináltunk egyáltalán mást?!), de mindegyikről nem szeretnék írni, hisz ha jól számoltam, akkor a három nap alatt összesen 17 különböző sört kóstoltam meg. Bevallom, volt amelyikből akár két üveggel is. De azokról az estékről készült képeket titkosította a társaság.
Vásárhelyi Istvánnak és Szalai Tominak köszönhetően elém került egy spontán erjesztésű, savanyított sör is, azaz egy Lambic. Amiről meg nem mondtam volna, hogy sör, annyira új karakterekkel bírt számomra. És annyira savanyú volt. De kifejezetten finom. Ilyen sör volt a De Ranke Kriek, ami első kóstolásra olyan savanyúnak tűnt, hogy az egyetlen különbséget édesanyám ecetes uborkája és a Kriek közt a meggy ízében véltem felfedezni. Aztán persze, az ember hozzászokik, és megissza az egészet. Mert finom. Egy ilyen sör akár aperitivoként is megállná a helyét, de remek párosítás lehet egy gyümölcsös, krémes desszerttel.
Ezután a három nap után, csak azt tudom ajánlani mindenkinek: kísérletezzünk. 17 sört kóstoltam végig, és nem találtam két ugyanolyat. Persze, két különböző márka ugyanazon kategóriája hasonlít egymásra, de még ott is kellemes meglepetésekkel találkozhatunk. És ne feledjétek! Csak mértéktartóan! Mérték a vödör, tartó az asztal.
Györki Attila, szakácsblogger (Egy szakács naplója)
A Cikk megjelenését a Carlsberg Hungary támogatta!