A JWT Things to Watch trendelemző és jövőbelátó sorozatára nemcsak azért érdemes odafigyelni, mert egy reklámügynökség készíti, és még csak azért sem feltétlenül, mert rendkívül élesen látó megfigyeléseket lehet bennük látni. A lista a lényeg, amely a kötelezőkön kívül nagyon sok olyan ígéretet tartalmaz, amelyek a következő években megváltoztathatnak egy komplett iparágat.

Most a zeneipar környékén néztek körül és vettek számba egy csomó olyan digitális fejlesztést, amellyel a zeneipar nemcsak újraalkothatja a zenei termék és közönsége kapcsolatát, hanem pénzt is termelhet vele a csökkenő eladásokat kompenzálva. És örüljünk, mert a látókörbe bekerült a Kolin 3d-szemüvege és a szintén magyar Dragontape is. A globális listába a JWT lokális ügynökségei ugyanúgy tehettek ajánlásokat, így került be a két magyar fejlesztés is. Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy ebbe a listába befért volna a Digital Natives többszörös díjnyertes Mixgarja és a 3g Multimedia szintén többször díjazott streamszolgáltatásából kifejlesztett, márkázott Zenecentere.  

Egy figyelemfelkeltő adat már a legelején: a Digital Music News adatai szerint 2011 első nyolc hónapjában a befektetők összesen 400 millió dollárt (80 milliárd forintot) pumpáltak zenei startupokba, ami a már meglévő lehetőségek mellé nemcsak kihívókat fog felsorakoztatni, hanem egészen új irányba is terelheti a zenefogyasztást. Mivel javarészt közösségi médiás, vagy más közösségi médiába integráló szolgáltatásokról van szó, így visszhangzik bennünk Roger McName, a Facebook egyik korai befektetőjének júliusban elmondott szentenciája: „A kockázatitőke-befektetők által alapított utolsó ötszáz közösségimédiás vállalkozás ablakon kidobott pénz volt. Komolyan mondom.”

Ettől nem kell összetörni, csupán érdemes észben tartani: a JWT listáján szereplő fejlesztések háromnegyedéről egy-két év múlva már alig hallunk majd, és ez még akkor is így lehet, ha alapvetően izgalmas, vagy használható fejlesztésekről van szó.

Bárhol, bármit, bármikor

A JWT összesen 26 területet vizsgált meg és vont le belőlük következtetést. Nem részletezzük a 26 területet, inkább összefoglaljuk, hogy milyen – egyáltalán nem elementáris - tanulságokra jutott a JWT.

Például arra, hogy lassan, de biztosan a zenei tartalom feletti birtoklási vágy megszűnik. Persze továbbra is lesznek gyűjtők, akik vagy bakeliten, vagy cédén, vagy digitális formátumokban építgetik az archívumaikat, de előbb-utóbb a merevlemez tárhelymérete érdektelenné válik, mert úgyis minden meglesz az interneten és mindenki netről fog zenét hallgatni. Persze csak akkor, ha az utcán és metrón is lesz wifi, vagy normális 3g (4g, LTE), utóbbiért pedig nem kell majd horror összegeket fizetni. Csupa ha, a szolgáltatók pedig ennél ravaszabbak.

Minden mindennel össze lesz kötve – mondja a JWT, ennek jeleit pedig látjuk, evidens, csatornázódik a Facebookba, a Shazam a Youtube-ra megy át, vagy a Spotifyba, onnan az Itunes-ra vezet vásárolni. A kocsiban, tévéről, a hűtőszekrényből, buszon, az ágyból is zene fog szólni, a márkáknak saját zenei szolgáltatásaik lesznek.

Minden személyre szabható lesz, saját rádióadók, cloudok indulnak, streamek, amit mindenki hallgat majd, ha ügyesek vagyunk. 2005-ben is hallottuk ezt, az Imeem is eltűnt, beolvadt a Myspace-be, amiről a JWT azt gondolja, hogy újra feltámad, de a BlipFM is eltűnt egy rövid hype után, a JWT által példaként említett francia Deezer (amit már régóta nem lehet elérni Magyarországon) pedig ugyanaz, mint a LastFM, a Pandora, a Spotify, a MOG, Rdio, bármelyik. Az Ovum nevű kutatócég a stream-szegmensnek 60 százalékos bevételnövekedést jósol 2015-ig, amely akkorra már évi 20 milliárd dolláros piac lesz az felhőszolgáltatásokat is beleértve (Amazon Cloudplayer, Apple iCloud).

Szórakoztató pénzkeresés

A jelenlegi fejlesztések abba az irányba mutatnak, hogy valami fontos pluszt, mondjuk kiegészítő tartalmat, vagy a zenehallgatást szórakozássá, játékká fokozó szolgáltatást kell hozzárendelniük a zenefogyasztáshoz, mert a zene elérhetősége önmagában már nem vonzó, illetve az ingyenes konkurenciával nem is lehet versenyezni.

Ennek ellenére bizonyos modellek még mindig a látogatószám és felhasználószám növelésére, azon keresztül pedig hirdetőkre épülnek, de a hirdetőket ez a modell egyre kevésbé érdekli, és nem is érdekelte igazán őket soha.

Mások a full szolgáltatást teszik fizetőssé a felhasználók számára, de ez csak akkor működik, ha az ingyenes fapados van annyira izgalmas és hasznos, hogy pénzért megérje a limitet (tárhely, keresés, adatbázis) felemeltetni (lásd a Shazamnál például, vagy a Soundcloudnál, amelyeknél ez működni látszik).

Aztán van az a modell, amelyik abban bízott és bízik még most is, hogy a zenekiadóknak éri meg komplett kampányokat szervezni ott, mert nagy a látogatottság. Ez is alig-alig működött eddig, és kétséges, hogy fog-e valaha. Megint mások pedig olyan – akár háttér- - szolgáltatásokat fejlesztenek, amelyek márkázhatók, így az elképzelés szerint egy adott brand majd szívesen költ márkázott zenei tartalomra, és nemcsak a fejlesztőnek, hanem a kiadó(k)nak is fizet, átvállalva a fogyasztóktól ezt a költséget, vagy hozzácsapja egy prémiumszolgáltatáshoz. Vagy a fogyasztókkal fizettet valamennyit.

Ha azonban mobilon hallgatott streamelt, vagy cloudon tárolt zenéről beszélünk, megint beleütközünk a sávszélesség és az adatforgalmi díjak problémájába, tehát áttételesen a fogyasztónak sokkal több pénzébe és kényelmetlenségébe is kerülhet a zenehallgatás, mint amennyit a szolgáltatás egyébként ígér.

Bármelyik modellt is nézzük, az így befolyó pénzek csak közvetetten csapódnak le a kiadóknál és a zenészeknél és egy olyan zeneipart nem fog megmenteni, amelyik még mindig jobbára a lemezeladásokra és koncertekre épít. Illetve mi másra is építhetne még a pereskedéseken kívül.

A nagy elképzelés ugye az, hogy ezek a fejlesztések növelik a zene iránti elkötelezettséget, a hozzáadott tartalom, a játékos élmény, akciók és nyeremények mind mind majd elvezetik a fogyasztót az Itunes-ra, vagy valamelyik másik online zeneáruházra, ott meg fizet, hogy hallgathassa azt, amit bárhol, bármikor (A fizetős streamszolgáltatások gigantikus konkurenciája a Youtube) meghallgathat amúgy online ingyen is.

A JWT jelentéséből ugyanaz derül ki, mint amit eddig is tudtak a zeneiparral foglalkozók. Nagyon sok ígéretes fejlesztés van, amely kipróbálásra feltétlenül érdemes, el is lehet velük szórakozni, kikapcsolódást jelent, talán még a zene, a zenekar, bizonyos műfajok iránti elköteleződést is növelhetik. Még az is meglehet, hogy ezeknek használatáért tényleg fognak emberek fizetni – ahogy fizetnek a Spotify-ért, a Soundcloudért, a Shazamért, stb. -, csakhogy a zeneipar még mindig az eladási számokban bízik, hiszi, hogy ezektől több albumot, mp3-at lehet majd áttételesen értékesíteni.