Tényleg kénytelenek voltatok pizzát enni az irodában az idei Gourmet-n, mert annyi volt a dolgotok?

Igen, de ezt nyilván nem panaszként mesélem: sok volt a dolgunk, sok új feladatot vállaltunk fel, például a külföldi vendégséfekkel és az ő különleges vacsoráikkal, ami miatt én például csak futólag láttam a fesztivált. Amiatt is sokszorozódtak a feladataink, mert nem csak a megszokott színpadot és óriási sétáló kóstolót csináltuk, hanem rengeteg további apró program jött be. És nem bántuk, mert nagyon jó volt a Digó pizzája – az utolsó pillanatban jelentkeztek, úgyhogy csak az irodaépület sarkánál, hozzánk közel tudtunk nekik helyet szorítani.

Nemes Richárd

A külföldi vendégséfekkel külön, a belépőjegyen felül foglalható vacsorák bejöttek?

Igen. Amikor ezeket beáraztuk, nem volt nagy mozgásterünk: ideköltöztetni a szakácsaidat, az eszközeidet, az alapanyagaidat komoly költésekkel jár. Meglepő módon mégis ezek, a legdrágább vacsorák mentek el a legkönnyebben. Ha tehettük volna, kettőt is szerveztünk volna mindegyikből. Ez egy próba volt, és a próbán felbátorodva ezeket folytatni fogjuk. Mostanság éppen azon dolgozom, hogy kiket hozunk majd jövőre.

Az is napirenden van, hogy kiállítónak, négy napra is érkezzen külföldi étterem?

Azt nagyobb falatnak érzem, a kitelepülés egy budapesti étteremnek sem kis feladat. Valóban tárgyalunk olyanokkal, akik ezt bevállalnák, de 1500-2000 kilométerről komoly kihívás az otthonihoz hasonló minőséget menedzselni. Inkább a színpadi programra koncentrálunk, egy ottani bemutató kompakt formában át tud adni egy üzenetet, jövőre például jön a bécsi Steirereck. Az exkluzív vacsorákra is hasonlóan izgalmas dolgokat szeretnénk hozni, mint idén. Ha az a kérdés, hogy a Gourmet nagy kóstolója is tud-e régiós rendezvénnyé nőni, az rövid távon nem reális, inkább az, hogy egy-egy térség jelenjen meg szervezetten.

Milyen a látogatók összetétele?

Nő a külföldiek száma, de nem olyan radikálisan, hogy azt mondhatnánk: a program hatására megugrott a számuk, hanem organikusan növekszik. Ezen dolgozni fogunk, eddig inkább az expateket szólítottuk meg a követségeken és bizonyos hirdetési csatornákon keresztül. Szerintem most már eljött az ideje, hogy ezt mi is nyitni próbáljuk, és a Szigetnek meg is vannak a csatornái erre. Minden évben egyre több olyan jel van, ami azt mutatja, hogy a Gourmet önálló ideiglenes desztinációvá is válhat, idén Hollandiából 300 főt hozott egy utazási iroda. Ezek mutatják a lehetőségét annak, hogy aki május közepére szervez budapesti utat, egy időben, egy helyen tetten érhesse a legtöbb jó magyar éttermet anélkül, hogy X ezer kilométert vezetnie kellene. Nyilván nem ugyanolyan két-három órát eltölteni a Kistücsökben, mint félórát támasztani a standjukat, de így is remek képet kaphatsz arról, hogy mi zajlik ezekben az éttermekben.

A Kistücsök abból a szempontból is jó példa, hogy ők idén is a környékükre erősen jellemző étellel készültek. Ezek a térségek erősödő márkák, és ezeknek is feladata lesz a Gourmet régiós szerepében. Abban gondolkodunk, hogy olyan éttermeket keressünk, akik be tudják mutatni, mondjuk, a Csallóköz értékeit. Magyarország ebből a szempontból még gyerekcipőben jár, nincs, aki csakis környékbeli alapanyagokkal tudna dolgozni. Nem véletlenül hoztuk idén Ana Rošt, Amarót, akik már elérték ezt a szintet. Középtávon célunk, hogy a régió olvasztótégelyszerű rendezvénye lehessünk, és idővel nem hogy a szomszédos országokat, hanem akár a Balkánt vagy a török csúcsgasztronómiát is bemutassuk a régió legnagyobb minőségi rendezvényeként.

A Sziget mint szervezőiroda szövetébe hogyan illeszkedtek?

A fesztivál úgy került a Szigethez, hogy Gerendai Károly erősen kötődik a gasztronómiához, így vette át a Sziget 2011-ben az akkor még leánykori nevén Budai Gourmet Fesztivált. Kellett öt év, amíg be tudott épülni, az elején én is csak bortanácsadója, -szervezője voltam a rendezvénynek. Furcsa elem volt a portfólióban, hiszen nem volt köze a zenéhez, ugyanakkor az évek során abszolút integrálni tudta az infastruktúráért, szervezésért, kommunikációért felelős csapat. Három-négy év után már látszódott, hogy helyet csinált magának a Szigetben, az időpontja is szerencsés, nem ütközik mással a szezonban. Az idei volt az első, ami már nem csak szakmailag volt sikeres, hanem a napsütésnek is köszönhetően eljött az első év, amikor megérte megszervezni, egy piaci alapon működő cégnél ez sem mindegy. Erősen kötődünk a Millenárishoz, több éves megállapodásunk van, és mostanra a helyszín is kezd rendbe jönni, most adják át a külső munkálatok jó részét. Egy-két év múlva tökéletes helyszín lesz.

Nem hiszem, hogy nagyobbnak kellene lennie, a mostani 25 ezres kapacitásnál az éttermek minőségi elvárásai sem engednék, hogy többen legyünk. Ha a regionalitással tudunk dolgozni, azzal teljessé válik a Gourmet-ról megálmodott képünk, és elkezdhetünk azon gondolkodni, hogy elvigyük-e Varsóba, Prágába, Pozsonyba, Bécsbe, egyikben sincs hasonló méretű és színvonalú rendezvény. Amaro, az egyik idei vendégséf legnagyobb dicsérete az volt, hogy azt mondta a végén, csináljuk meg ezt Varsóban is. A lengyel 70 milliós, elképesztően fejlődő piac, Varsó maga kettesével szedi a lépcsőket, mégsincs hasonló rendezvénye. Külföldön is Gourmet-t rendezni azért lenne szép, mert vihetnénk oda is a hazai gasztronómiát, megmutathatnánk mindenütt, amit itt minden évben. Ami nagyon nehéz lenne, most annak is örülünk, ha a 40-45 legjobb budapesti étterem kiköltözik, messzire vinni őket teljesen más felállás, de ha van benne fantázia, érdemes érte dolgozni.