GVH-vizsgálat indult az RTL ügyében. A stábjukat kitiltották nemcsak a Parlamentből, de a Képviselői Irodaházból is. Ebben az értelemben úgy tűnik, hogy háború van a tévétársaság és a kormány között.

A háború, a harc, a csata nem az én szavaim, nem szeretem őket használni. Eddigi megszólalásaimban sem szerepelnek, ezen a retorikán nem kívánok változtatni.

A külső szemlélő számára az elmúlt időszakban úgy tűnt, hogy a kormány és az RTL között béke van. Az általunk említett két hír a látszat szerint mégis azt jelzi, hogy ismét szembenállás alakult ki a két fél között. A látszatok pedig a média világában roppant fontosak.

Mindig érdekes a média számára, ha egy csatorna és a kormány közötti konfliktusról írhat. De mi nem így éljük az életünket, mi egy televíziót működtetünk, tájékoztatunk és szórakoztatunk. Nem a kormányhoz fűződő viszonyunk alakulásával kelünk és fekszünk. Számunkra ez nem központi kérdés.

Ám a látszat mégis ez.

Ez egy kicsit gerjesztett dolog. De mi tévét szeretnénk csinálni.

Ön akkor tehát nem érzi a feszültséget a kormány és az RTL között?

Nem.

Maga a GVH-vizsgálat konkrétan miről szól?

Ez a vizsgálat nem most indult. Az elmúlt 10 évben ez a negyedik GVH-vizsgálatunk. Most a tavaly bevezetett árazásunkat vizsgálják. Ők vizsgálódnak és majd levonják a következtetést. Információnk szerint ezt a TV2 kezdeményezte a hatóságnál valamikor 2015 elején. Ha valaki összeesküvéseket akar alkotni, akkor a hír nyilvánosságra kerülésének időpontja jól jön neki. A GVH valóban szenzitív időszakot választott arra, hogy az ügyfeleinket megkérdezze, hiszen a jövő évi költéseikről mostanában kell tárgyalnunk velük.

Mi az RTL álláspontja ebben az ügyben? A GVH hivatalos nyilatkozatában az áll, hogy a televíziós reklámidő értékesítése során alkalmazott gyakorlatukat vizsgálják.

Mi minden esetben, amikor a saját árazásunkat kialakítjuk, akkor maximálisan figyelembe vesszük a versenyhivatal szabályait. Így tettük ezt a legutóbbi esetben is, és meggyőződésem, hogy a mi gyakorlatunkban nincs semmi szabályellenes.

Az Atmedia terjeszkedése milyen hatással lehet az RTL értékesítésére?

Mi nem változtatunk a kereskedelmi politikánkon. Október 15-én kezdtük el a következő évről szóló tárgyalásokat, jóval az Atmedia terjeszkedéséről szóló hírek nyilvánosságra kerülése előtt. Az árazásunkon sem változtatunk. Az Atmedia a piaci szokásokhoz képest nagyon későn, szinte csak december elején kezdett el konkrét ajánlatokat tenni. Ez az ügyfeleknek nagyon nehéz helyzetet teremt, mert időprésbe kerülnek, nekik sok esetben már dönteniük kellett volna, de a megfelelő információk hiányában ezt nem tehették meg. Ha mondjuk januárban akar indítani egy kampányt, akkor ez különösen nehéz számára. Az információhiány abból is fakad, hogy például a TV2-nek még nem tudjuk, hogy ki a tulajdonosa, vagyis ki az, aki az Atmediát megbízhatná. Termék szempontjából állami tévékkel együtt másról beszélünk. Ha a méret a lényeg, akkor ez biztosan fontos. De én ezt a fajta összecsomagolást szakmailag rossznak tartom.

Miért?

A termék minősége szempontjából. Ezen pedig a nézettség alakulását és minőségi paramétereit értem. Ezzel az árazástechnikával semlegessé nyilvánítják a nézettséget, commodity lesz belőle. Ha a nagyszámú fiatal női nézővel rendelkező AXN-t összecsomagolják a nagyszámú idős nézővel rendelkező állami tévével, akkor ez nem jó. Ebben az esetben 1 meg 1 nem 2, hanem csak 1,5. Mindent a méretnek alárendelni, több mint harminc csatornát összecsomagolni és egy kalap alá venni szakmai hiba. A magyar piac európai viszonylatban is nagyon szofisztikáltnak számít: rating alapú, fejlett tervezési technikák, profi ügynökségek vannak. mEmiatt az ügyfelek elvárása is magas, és ez a „one size fits all” érzés számukra kényelmetlen helyzetet teremt. Vannak olyan ruhák, amiknél ez jó, de öltönyt mégiscsak méretre választ az ember. Mindenki kivár. Soha sem szabad elfelejteni, hogy a tartalomszolgáltatással foglalkozunk, de a hirdetőkből élünk. Ha őket nem szolgáljuk ki a hirdetési szándékuknak megfelelő szofisztikált termékkel, akkor rosszul végezzük a munkánkat.

Médiasales-es karrierje a TV2-nél kezdődött, a kereskedelmi televízió is akkor indult. Miért épp ezen a pályán indult el? Miért érdekelte pont ez a terület?

Teljesen véletlenül. Így alakult, elmentem egy állásinterjúra és felvettek. 1997 augusztusában, amikor elkezdtem dolgozni, még adás sem volt. Pionírok voltunk, hatalmas lelkesedés volt mindenkiben.

Pócsik Ilona volt ott a vezető, aki nagy név volt a szakmában, azelőtt a Magyar Televízió kereskedelmi igazgatójaként dolgozott. Mit tanult tőle?

Tárgyalástechnikai módszereket lehetett tőle tanulni: hogyan lehet a saját személyiséget használni a tárgyalás során. Ezt nyilván az ember leginkább utólag látja át igazán. Ő zseniális ügyfélkapcsolati érzékkel rendelkezik, intenzív karakter, nem egy csöndes alkat. Az érdekérvényesítő képessége fantasztikus volt, úgy ért el dolgokat, hogy még ha korábban másként is gondolták, a végén mégis egyetértettek vele.

Client service menedzserként kezdett és a tárgyalások során ismerte meg Steve Varcoe-t, aki aztán átcsábította az RTL-hez. Őt vajon mi foghatta meg önből?

Nem tudom. A szakmában sokan ismerik őt, és tudják, Steve igazán impulzív alkat, és akkor finoman fogalmaztam. Nagyon jókat tárgyaltunk és vitatkoztunk egymással: ajtócsapkodós, meglehetősen zajos tárgyalásaink is voltak. Talán én is impulzív lehettem, és ez a határozottság imponált neki. De azt hiszem, annak idején elég intuitív módon rakta össze a csapatát.

Azt mondják önről, hogy nagyon határozott a stílusa, karakánnak, sőt olyan tárgyalópartnernek tartják, aki ha helyzetben érzi magát, akkor nem sokat lacafacázik. Mit gondol erről?

Az tény, hogy a gyors döntések híve vagyok. Lehettek olyan megbeszéléseim, amelyekben helyzetben voltam és azt ki is használtam, mint ahogyan lehettek olyanok is, amikor velem tették ugyanezt. Ez az üzleti világ természete. Az is tény, hogy az üzleti világ még mindig nehezen viseli el, ha egy nő keményen, határozottan viselkedik, egy fiatal nőnél meg pláne elfogadhatatlannak tartják ezt.

Volt olyan eset, amikor a tárgyalási stílusa miatt elvesztett egy ügyfelet?

Olyan nem, de volt ügyfél, akihez szándékosan nem mentem. El kell fogadni, hogy az értékesítésben igenis működik a chemistry. Gyakran előfordul, hogy valaki elsőre nagyon szimpatikus, vagy éppen ellenkezőleg, ellenszenves. Ez utóbbit az értékesítőnek hátrébb kell raknia magában, az ügyfélnek nem. Ilyenkor hátrébb kell lépni, és át kell adni a terepet egy másik kollégának, aki jobban megtalálja a hangot az adott ügyféllel. Az én szakmám nem egyszemélyes biznisz, itt nagy csapatok dolgoznak.

Az a mostani beszélgetésből is kitűnik, hogy szeret riposztozni, nagyon gyorsan reagál.

Tényleg?

Tényleg. Ilyen volt már gyerekkorában is?

Azt hiszem, a gyors reagálás öröklött vonás, nem vagyok ezzel egyedül a családomban.

Olyan véleményt is hallottunk, hogy az elmúlt években sokat finomodott a tárgyalási stílusa. Bölcsebb lett? Diplomatikusabb? Vagy csak taktikusabb?

Az ember személyiségfejlődése nem ennyire tudatos. Biztosan a korral is jár. Én is így érzem magam jobban. Ez egy külső vélemény, és magam is kaptam visszajelzést arról, hogy kevésbé vagyok direkt. Eljött az idő, hogy én is ilyen lettem.

Minek tulajdonítja, hogy ilyen magasra jutott? Szorgalom, kitartás, szerencse?

Ez egy kicsit szemét kérdés, nem?

De. Azonban ne legyünk álszentek. A Forbes-lista önt tartja a médiában a legbefolyásosabb nőnek,
ön végül is az ország vezető televíziójának első embere, ragozzuk tovább?

Végzet dolga. Sokszor voltam jókor jó helyen. Így alakult. Amikor átjöttem az RTL-hez, az sem volt túl tudatos. Nem tervezek ennyire előre. Tény, hogy szeretem kontrollálni a dolgokat, de tudom, hogy a körülmények a legtöbbször oly módon változnak, amiket mégsem tudok kézben tartani. Amit most csinálok, az egy munka. Hogy éppen én vagyok az a szerencsés, akinek ez megadatik, annak nagyon örülök, de ha én ennek különös jelentőséget tulajdonítok, az régen rossz. Persze nagyot fordult a világ, hogy kereskedelmi igazgatóból vezérigazgató lettem, de ugyanazokkal az emberekkel dolgozom együtt, mint eddig. Ráadásul még többet is kell dolgoznom. Más ügyekben kell most döntéseket hoznom, de nem gondolom, hogy megcsináltam, és mostantól ülök a babérjaimon. Nem véletlen az sem, hogy kinevezésem után négy hónapig nem szólaltam meg, hiszen nem gondolom azt, hogy a vezérigazgatónak kell lenni a tévé legnagyobb celebjének.

Nemcsak, hogy nagyon operatív vezetőnek tartják, de ön volt az is, aki meghonosította a sales house-t az R-Time-nál.

Elárulok egy titkot, ez az ötlet Steve Varcoe-é volt, még 2001-ben. Akkor indult a Viasat, és azt találta ki, hogy őket is áruljuk, de a kapcsolat fél év után megszakadt. Ez volt a tanulóidőszak. Rá kellett jönnünk, hogy nagyon másként kell a kisebb csatornákkal bánni. Hosszú folyamat volt ezt megtanulni, és egész jók lettünk benne.

Amikor újra elkezdték csinálni, az már önhöz köthető, nem? Hogyan sikerült átvinnie az RTL nemzetközi hálózatán?

Először igen, és annak ellenére, hogy ez egy igazi sikertörténet, a hálózaton belül kevés követője akadt, azok is elsősorban a kisebb országokban.

Legendás a munkabírása. Nem dolgozik túl sokat?

Azt is olvastam magamról, hogy munkamániás vagyok. Ez megijesztett és elgondolkoztatott. Azt mondanám, hogy időszakosan vagyok munkamániás, és most is ez van. Más a szezonalitása az értékesítésnek, a programmingnak és a pénzügynek, és ugyan ezekért most nem én felelek közvetlenül, de ezek döntési helyzeteiben részt kell vennem.

Állítólag az a vezetői módszere, hogy konfliktusok esetén mediátorokat küld a vitázó felekhez, és így régóta tologatott nézeteltérések csitulnak el, hosszú ideje halogatott problémák oldódnak meg. Ez igaz?

Szeretem kisimítani a gyűrődéseket. És szeretem azt is, ha ezt nem nekem kell elvégeznem. Vannak olyan beragadások, amiket az érintettek nem látnak, mert régóta tartanak, és egy külső szemlélő jobban észreveszi a létüket és a megoldásukat.

Kívülről az látszott, hogy Kolosi Péter és ön között hezitál a tulajdonos. A kinevezése mennyire volt kérdéses?

Még Dirk Gerkens itt volt, amikor a Figyelő írt egy cikket arról, hogy akár én is lehetek az utód. Ez számomra újdonságnak hatott. És pont ennek a cikknek a hatására az átmeneti időszakban Kolosi Péterrel megbeszéltük, hogy nem aspirálunk egymás ellen. És ez így is történt.

Nagyon más típus, mint Dirk Gerkens. Ő sok időt töltött a városban, számos bulin feltűnt, amolyan éjszakázós figura volt. Ön éppen az ellentéte. Mégis hosszú éveken át együtt tudtak működni. Miért?

A Dirkről szóló megjegyzésüket nem kívánom kommentálni. A kérdésre válaszolva azt tudom mondani, hogy kiválóan tudtunk együttműködni. Nekünk sokszor nagyon egyre járt az agyunk. Egyáltalán nem volt még hangos szóváltás sem közöttünk.

A mostani státusza járt már olyan következménnyel, amire nem számított?

Még csak öt hónapja vagyok ezen a poszton, ráadásul korábban rengeteg tapasztalatot szereztem arról, hogy ebben a státuszban milyen döntésekkel kell szembesülni. Az itteni cégkultúra ezt lehetővé tette. Most több olyan témát ismertem meg behatóbban, amit addig csak érintőlegesen, vagy az összes lépését nem ismerve csak a végső eredményét láttam.

Politikusokkal, kormányzati emberekkel kellett találkoznia az elmúlt öt hónapban?

Kelleni nem kellett, de előfordult. Amint említettem, a kormányzat RTL-hez fűződő viszonya nem mindennapos agendán lévő dolog. Azt kijelenthetem, hogy a politika nálam, mint új vezérigazgatónál nem jelentkezett be.

Mit vár a televíziós szakma jövőjétől?

Nem véletlenül alakítottunk ki egy digitális igazgatóságot. Ebben az ügyben a magyar piac kicsit le van maradva még a környező országokhoz képest is. Egy mázlink van, hogy a magyar néző az átlag európaihoz képest sokkal több időt tölt el a tévé előtt. Ha ez az idő elkezd majd csökkeni, mint mondjuk a skandináv országokban, akkor lépni kell. Az egyes televíziós társaságok különböző módon állnak hozzá ehhez a kérdéshez. A groupon belül is egymással versengő vélemények alakultak ki. Egy biztos: a semmittevés nem megoldás. Le kell követni a néző tartalomfogyasztását. A televízió már régóta nem a készüléket jelenti, hanem a tartalmat, amit előállítunk. Azt az üzleti megoldást kell megtalálni, hogy a monetizálás ne csak a klasszikus televíziókészüléken keresztül történjen meg, hanem több képernyőn át. Vannak piaci szereplők, akik most nem a közvetlen profitszerzésre hajtanak, hanem a piacszerzésre. A Netflix listáján már szerepel Magyarország.

A Kreatív októberi számában Lakinger József, a Sony brandigazgatója azt mondta, hogy az emberek Közép-Európában nem szeretnek az online tartalmakért fizetni. A skandináv példa ebben az értelemben sántít. Ott a Netflix relatíve olcsó.

De nem szabad elfelejteni, hogy az összes disztribútor OTT-platformokat (a műsorszórás során, szélessávú internetkapcsolat segítségével közzétett olyan mozgóképes és audiotartalmak összessége, amely egy műsorszolgáltatótól érkezik a felhasználóhoz – a szerk.) épít. Partnerségeket kell kialakítani, szövetségeket kötni, tervezni kell a saját tartalmak jövőjével. A saját magad által elkészített, egyedi televíziós tartalom értékének legjobb kihasználására kell törekedni. A kérdés, hogy ezt a tévéképernyőn túl miként lehet megtenni. A tartalom tévés sugárzása után, vagy akár még előtte. Ez nem technológiai, hanem termék-összeállítási és marketingprobléma.

A digitális igazgatóság felállítása mögött van az online piacon akvizíciós szándék?

Természetesen vannak akvizíciós terveink.

Az RTL Group első féléves összesítésében látványosan kiugrónak számított a magyar RTL eredményének hirtelen növekedése, igaz, azt a közleményükben is hangsúlyozták, hogy a reklámadó mérsékléséből fakadó egyszeri esetről volt szó. Hogy látja az egész idei évet?

Ha a reklámadó mérséklődéséből fakadó növekedést nem számítjuk, akkor 2015-ben a magyar tévépiac növekedett, és ez ránk is jó hatással van. Persze a kereskedelmi verseny is erősebb lett. Ami a mi piacunkba bezavart, az a reklámtörvény módosulása, a 15 százalékos ügynökségi díj bevezetése. Kisebb volt a hatása, mint amit még nyáron a nagy huhogóktól hallani lehetett, de tényszerűen volt egy kis pauza a rendszerben. 2016 érdekesebb lesz ebben a tekintetben. Amúgy jövőre is tévépiaci emelkedéssel számolunk.

Hobbi?

Imádok főzni – sütni kevésbé. De idén megtanultam befőzni is, isteni lekvárokat készítettem. Most nem jógázom, több mint egy éve személyi edzőhöz járok.

Mi az, ami inspirálja? Könyvek, sorozatok?

Erről nehezen beszélek. Benyomásokat minden pillanatban gyűjt az ember. Szeretem, ha valaki ajánl egy jó könyvet vagy egy filmet, és az engem is megérint, mert azzal a személyes kapcsolat is mélyül. Éppen most a Kémek hídja című filmet akarom nagyon megnézni, de nincs sok esélyem idő hiányában, így lehet, hogy ez a karácsonyi időszakra marad.

A magánéletéről nem szokott beszélni.

Most sem fogok. Ez a része az életemnek a töltődés ideje. Ebből kitalálható, hogy többnyire nem szakmabeliek a barátaim.

De férjnél van?

Két éve házasodtunk össze, a férjem nem magyar és nem szakmabeli. Otthon angolul beszélünk, és ritkán szakmázunk, ez nekem nagyon jó, mert ha mégis, akkor kiválóan meglátja a problémáimra a megoldást.