A hétfői forgatás egyenesen halál
Nem tartja magát foodtsylistnak Vomberg Frigyes, pedig húsz éve hívják ételfotózásra és reklámfilmforgatásra. Utasított már vissza felkérést, például amikor azt várták el tőle, hogy a füstölt sajt szeleteléskor úgy omoljon, mint a selyemsonka.
Sokat hallani arról, hogy a reklámokban ínycsiklandónak tűnő fogások ehetetlenek a rájuk kent dolgokról, rólad pedig azt mesélik, hogy a munka végén a stábbal jóízűen megeszed az ételeket.
Egy anyaggal úgy kell bánni, hogy abban minden benne van. Ha dolgozom vele, akkor rontok is rajta, tehát az a célom, hogy minél kevesebb romlást idézzek elő, ezért nem szoktam segédanyagokat használni, legalábbis ételfotózáskor soha. Ezeket az ételeket nem azért készítjük, hogy kidobjuk, hanem hogy megegyük. Más a helyzet a reklámfilmezésnél, mert ott a hosszú, és a lámpáktól meleg forgatás alatt végig ugyanúgy kell kinézni az ételnek, ahogy azt a kreatívok elvárják. Ha például hússal dolgozunk, akkor az nem tűnhet kiszáradtnak akkor sem, ha több órán keresztül készül a felvétel. De nem vagyok igazán foodstylist, mert bár az anyagismeretem megvan, de őket képezik a manipulálásra, sőt specializálódnak is például sörre vagy csokoládéra.
| Vomberg Frigyes |
 Ahogy összeszokott art director-szövegíró párosok vannak, úgy van Vomberg Frigyes az ételfotósokkal. Igazi alkotópárja Vermes Iván, Komáromi Zoltán és Gálos Viktor, velük öröm a munka. Egy véletlen apró olajfoltot úgy tudnak letörölni a tányérról, hogy nem kell újrarendezni rajta az ételt – mondja róluk. |
Ezek szerint teljesen más felkészülést igényel részedről egy fotózás, mint egy forgatás?
Így van, a körülmények teljesen mások. A forgatás sokkal idegtépőbb, rendszerint tábori körülmények között, vagyis nem professzionális konyhában készül el az étel. És az is igaz, hogy rám szeretnek a legkevesebbet várni. A mennyiség is eltér, például egy reklámfilmben ha bolognai tészta szerepel, akkor egy diszperzites vödörnyi szószt készítek. A forgatásnál a legkisebb munka is nagynak számít. A legutóbbi munkámnál zöldfűszeres chips-hez kellett egy bevágás. Az egyik zöldfűszert éppen nem lehetett itthon kapni, azt hozattunk, viszont mire az megjött, addigra a másik fogyott el mindenhol. Itthon továbbra is látszatkereskedelem van, alig lehet valamit kapni. A hétfői forgatás meg egyenesen halál.
A beszerzés is a te feladatod?
Igen, és mivel én járom a boltokat, így a családnak is én vásárolok. Egy szendvicsfotózáshoz több mint fél nap kell, vagy 10-15 boltba be kell menni, mire a megfelelő kenyeret megtalálom. A kávés forgatás kevés utánajárást igényel, főleg amióta a gőzt utómunkában rakják a filmbe, és nem nekem kell vegyszert ráfújni, aminek kékes gőze van.
Ha egy egész tortába vágnak bele a szpotban, akkor mennyi tortának kell kikerülnie a sütőből?
Elsőre sose sikerül úgy belevágni, de általában a negyedik, vagy ötödik felvételt elfogadják. Azért a forgatáson kalkulálnak az anyagköltséggel is, tehát ha drága egy étel, mert mondjuk nagy hűtőkapacitást igényel, akkor inkább más megoldást választanak. Ennek az elenkezője is igaz, mert volt hogy legalább 120 kiló sonkát használtunk el egy felvételhez. Olyan is volt már, hogy egy kézmodell nem tudta vágni a zöldséget, ezért átírták a forgatókönyvet, hogy a kéz nem látszik és én szeleteltem az ételt, de csak a késemet mutatta a kép. Tehát ha a a képen csak a kés látszik, akkor biztos, hogy egy foodstylist vág.
Előfordul olyan, hogy lehetetlent kérnek tőled?
Igen, és azt nem is vállalom el. Egyszer például azt szerették volna, hogy egy kemény füstölt sajt úgy omoljon a szeleteléskor, mint a selyemsonka. Mondtam, hogy nem tudok olyat megcsinálni, ami az anyag ellen megy. Itt eleve rossz volt a koncepció, amit az art director az íróasztalnál kitalált.
Séfként kezdted a pályádat, külföldön is dolgoztál. Hogy kerültél a reklám világába?
A rendszerváltás után, amikor a reklámpiac bizseregni kezdett, akkor kerestek olyan embereket, aki kiszolgálja őket, mert azokkal nem voltak elégedettek, akik korábban dolgoztak a reklámokon. Nekem akkoriban a Konyhaművészetben jelentek meg ételfotóim és receptjeim és ezek alapján keresett meg a Lowe GGK, akkori nevén GGK Direkt. A Gyermelyi Tésztagyárnak kellett húsz ételről óriásplakátot csinálni. A tésztagyárral azóta is jó a kapcsolatom, 18 éve dolgozunk együtt, már közvetlenül engem hívnak. Konyhán az Interkontinentalban kezdtem dolgozni, majd külföldre mentem és végül még 12 évet voltam konyhafőnők. Most több lábon állok. Az egyik lábam a foodstylistság, a másik meg, hogy a Kodolányin főiskolásokat oktatok a vendéglátásra.
A reklámokon és magazinokon kívül Stahl Judit könyvein is dolgozol. Ez azt jelenti, hogy azokban nem is az ő, hanem a te főztöd szerepel?
Én készítem el, de az ő receptjei alapján. Természetesen Judit is így készítené, de nagyon szűk az idő, ezért egyszerűbb, ha összedolgozunk. Nagyon szeretek vele és Csabával [Bohus Csaba Stahl Judit férje – A Szerk.] együtt dolgozni, segítőkészek, pontosan ismerik az ételeket, egész nap nevetünk, a végén pedig degeszre zabáljuk magunkat.
