Önkéntes száműzetésbe érkezett vagy főnöke kényszerítette erre?
Egyik sem. A barátom, John Pallant [a Saatchi európai hálózati kreatívigazgatója, Ryan korábbi szövegíró-társa – A Szerk. ] megkért, hogy jöjjek és csináljam. Én pedig boldogan mondtam igent, mert szerintem óriási lehetőségek vannak Kelet-Európában. Optimista vagyok, jó lesz itt dolgozni.

Hallott bármit is korábban a magyar reklámiparról? 
Nem sokat, de nyilván tájékozódtam valamelyest.
 
Mi a kihívás abban, hogy nemzetközileg elismert szakemberként Magyarországra jöjjön?
1985-ben csatlakoztam a Saatchihoz, tehát mondhatni itt nőttem fel. Ez a közeg a reklámokról alkotott szemléletemet alapvetően határozza meg. A kreatívrészleg, a mentorom, Paul Arden [a Saatchi legendás kreatív igazgatója, reklámguru, idén áprilisban hunyt el], valamint Jeremy Sinclair [a Saatchi & Saatchi alapítótagja, majd igazgatója] egészen elképesztő dolgokat vitt véghez. Az ügynökség terjeszkedett, mindent megnyertünk, amit ebben a szakmában csak meg lehet nyerni. Ezt a kreatív szellemiséget akarjuk most meghonosítani Magyarországon, ami elég nagy kihívás.

Személyes ambíciók?
Az én személyes ambícióim egybeesnek a Saatchi terveivel. Az egyszerű, de ütős ötletekhez akarunk visszatérni. Az első hetem alatt azt tapasztaltam, hogy az itteni kreatívok ezt igenis képesek megvalósítani. Most arról kell megbizonyosodnunk, hogy képesek vagyunk-e mindezt állandóan szállítani, mert nem elég, ha van néhány jó ötletünk egy reklámhoz. Új ügyfelek is kellenek és nekünk bizonyítanunk kell.

Ön szerint a magyar reklámok miért nem képesek áttörni a nemzetközi fesztiválokon?
Három hete, amikor megérkeztem Magyarországra, a repülőtérről idáig tartó taxiút alatt rengeteg plakátot láttam, és azt mondtam magamnak: oké, hogy a nyelvet nem értem, de hogy miről szólnak, azt értenem kéne. A plakátok vizuálisan zavarosak, komplikáltak, túl sok mindent akarnak elmondani egyetlen reklámban. Egy reklám egy üzenet, nem tíz.

A magyar szakértők pedig pont azt mondják, hogy az itteni reklámok rendkívül bárgyú üzeneteikkel az egyszerű embereknek szólnak.
Azt persze nem tudom eldönteni, hogy intellektuálisan mennyire izgalmasak ezek a reklámok, én vizuális benyomás alapján mondom azt, hogy szerintem bonyolultak. Ha a magyar szakértők azt mondják, hogy a hazai reklámok igénytelenek, színvonaltalanok, akkor a hiba a stratégiai gondolkodásban és a tervezésben van.

Volt olyan magyar reklám, amire valaha is felkapta a fejét?
Most gondolkoznom kell. A magyar Saatchi évekkel ezelőtt elkészítette az Ariel-nek a Pink Hot Chili Peppers-ös kampányt, amit egyszerű, mégis erős ötletnek tartok.
 
Melyik munkájára a legbüszkébb?
A legbüszkébb a British Airways-nek szállított interaktív szpotra vagyok, amit Cannes-ban jelöltek Arany Pálmára, de végül azért nem kaptuk meg, mert nem klasszikus, hanem egy élő performansszal egybekötött mozireklám volt. Az ötlet lényege az volt, hogy a mozikban a filmek előtt elkezdődött a szpot, egy szerelmes pár sétálgat a parkban, mire a közönség sorai közül előpattant egy színésznő, aki kérdőre vonja a szpotban szereplő férfit, hogy mit csinál egy másik nővel. Erre a filmben szereplő férfi válaszolt is neki. Az ötlet itt is egyszerű volt, a megvalósítása olcsó, mégis óriási sikere volt. Ez is bizonyítja, hogy a jó reklám nem mindig pénzfüggő. Egy kisebb büdzséből is sokat lehet kihozni, mert a kampányról annak idején minden jelentősebb orgánum beszámolt, így rengeteg ingyen médiát kapott. Igaz, hogy Arany Pálmát nem, de Arany Oroszlánt nyertünk vele, valamint a One Show Best of Show díját, és a D&AD-n is jól szerepelt.