Díszes, zömében gondosan kiválogatott baloldali kompánia cigizik a terézvárosi önkormányzat Eötvös utcai szép épületében, Dési János kezeket fog. A kis tétovázás után felnyalábolt sárga mappára azonnal rátámadnak a muslicák, mintha sejtenék, hogy egy erjedésnek indult, pimpósodó szövegkoktél lapulna benne. És tessék! A csomag Verók István, Terézváros polgármesterének a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) címzett nyílt levelét tartalmazza, valamint az arra adott etikai bizottsági állásfoglalást.

Verók, a nyílt levelet szignáló városatya bizonyos szavakat idézőjelbe téve erősít rá, hogy itt bizony iróniáról van szó, hogy értsük, hogy a „hír” az igazából csúsztatás, az „újságíró (sic!)” az bértollnok, a „konkurencia” az aknamunkás ellenség, az úgynevezett „szaklap” meg a bulvár maga. A polgármester levele tele van velük, közben felsejlik a baljós veszedelem, a kormányfordulat hozta elkeserítő jövőkép, az elszámoltatás, a „20 évet a 20 évért”. Kemény délelőtt lesz ez.

Nem Terézváros a lényeg!

Az önkormányzat azért szervezte a neves újságírókkal együttes, zárt körű háttérbeszélgetést, hogy feltárassék a magyar média jelenlegi állapotának egy szelete: a jobboldali etikátlanság, a csúsztatás, és hogy mi lesz most, az új médiatörvénytervezet és médiaalkotmány után.

A téma komoly, de a polgármester szándékosan nem hívott meg jobboldali orgánumokat. „Az Echo Tv-nek és a Hír Tv-nek nem vagyunk hajlandóak nyilatkozni, csak élőben, mert a szerkesztéssel és a vágással elferdítik a mondanivalónkat” - mondja Verók. Illetve hát a „Célkeresztben” című csatolt brossúrából világossá válik, hogy miért nincs itt sem a Magyar Nemzet, sem a Magyar Hírlap munkatársa: 2008 márciusa és 2009 novembere között az önkormányzat 31 helyreigazítási pert nyert meg, ebből 16 hírlapos és 9 nemzetes cikk ellenit. Sajnos az nem derül ki, hogy összesen mennyit indítottak. „Akik itt ülnek, azokkal különösebb baj nincsen, azért választottuk önöket” - tüntetett ki bennünket Verók.

A polgármester a bevezető beszédében felvázolta a helyzetet: az utóbbi időben bértollnoki tendencia figyelhető meg a magyar sajtó jobboldali részén, papagájkommandóként ismétlik a politika által megrendelt szólamokat, és ez mérgezi a társadalmat. „Visszatérhetnek az ötvenes évek” - figyelmeztet a polgármester, és „hiába a sok helyreigazítás, semmi sem szegi kedvét a jobboldali sajtónak, nincsenek fékek, a demokráciát kijátsszák” – sorolja elégedetlenségét. Dési egy apró tétova sóhajjal felteszi a kérdést: „Nem tudom, hogy az újságírók lelke romlott-e?”, Verók pedig válaszol: „A jót is képesek megfordítani”.

Nincs jó példa jobboldalról

A polgármester után Halák László, a MÚOSZ etikai bizottságának elnöke ragadja magához a szót, első mondata így hangzik: „Politikai rangra emelkedett, hogy a sajtónak nem az igazat, hanem valakiknek az igazát kell írnia”. Ezt követően rátér a jobboldalon kialakult médiatúlsúlyra, majd egy kérdéssel azt is kétségbe látszik vonni, hogy létezik-e baloldali média ma. Az etikai bizottság elnöke elmondja, hogy az etikai követelményeket a Magyar Nemzet nem tartja magára kötelezőnek, mivel nem tagjai a MÚOSZ-nak, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége pedig egyoldalúsággal vádolta őket, amikor Bayer Zsolt „Cigányliszka”, egyébként valóban ritka aljas cikkéről megállapították, hogy elkövette az összes lehetséges sajtóvétséget. Halák úgy véli, hogy baloldali médiatermék ellen azért nem indul sajtóetikai vizsgálat, mert nem tudnak rá példát sem felhozni, ellenben a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap és a Hír TV tendenciózusan egyoldalú és félretájékoztat.

A beszélgetésen szóba került a médiatörvény-módosítás is. Halák úgy látja, hogy a Fidesz-KDNP kormány rá akar ülni az internetre, a törvényjavaslat ellenőrizni akar, és portásokra, gondnokokra bízza majd a feladatot. Mint mondja: „Törvényerőre emelkedik, hogy mindent meg lehet tenni, hogy a média ellenőrzése, mint cél, szentesít majd minden eszközt”.

Nem lehet mindent leírni

A baloldali lejtőről dr. Árnyasi Katalin, a Terézvárosi Önkormányzatot az említett 31 esetben képviselő ügyvéd hozza vissza a beszélgetést. Elmondja, hogy ma kizárólag bejegyzett sajtótermék és szolgáltató ellen lehet pert indítani, de személy szerint nem ért egyet azzal, hogy az interneten megjelenő, nem szerkesztőségi tartalmak ellen ne lehessen. A szabályozás jelenleg nem tekinti sajtómegjelenésnek a blogokon megjelenő tartalmakat, így helyreigazítási pert sem lehet indítani. Ugyanakkor rámutatott „a normális ügymenet tarthatatlanságára”. Egy ítélet meghozatala fél év, miközben a sajtóval nem lehet peren kívül megállapodni. A téves információ közlése és a helyreigazításé között egy év is eltelhet, és ezek szövege általában úgy van megfogalmazva, hogy még egyszer leírják a cikkben szereplő valótlan állítást.

Halák úgy látja azonban, hogy a törvénytervezet a helyreigazítás intézményét is meg akarja szüntetni, ehelyett a válaszadást akarja bevezetni. „Ezek után a Magyar Fórum egy számának két verzióban kell majd megjelennie. Az egyikben Csurka István leírja a véleményét, a másikban pedig én reagálok rá” - illusztrálta az etikai bizottság elnöke az elképzelés abszurditását.

Hit, remény, szeretet

„Aki hitből veszi a Magyar Nemzetet, azt nem érdekli, hogy igazat ír-e vagy sem” – táncol vissza Halák a beszélgetés kétharmadában felvetett filozófiai kérdéshez. Majd rámutat, hogy amúgy a tulajdonosnak sem lenne mindegy. „Amikor Tóta W. Árpád egy cikke miatt hárommillió forintot kellett fizetnie az Indexnek, akkor a tulajdonos utánaszámolt, hogy hány hárommillió forintja van arra, hogy Tóta W. azt írhasson, amit akar”.

A polgármester zárszavai előtt Földes András, az Index újságírója kellemetlenkedett néhány térézvárosi pert érintő kérdéssel, amire a hatodik kerületi polgármester szinte rimánkodott az Index újságírójának, hogy „értse már meg, hogy itt nem Terézvárosról van szó”. Verók István azzal zárta a háttérbeszélgetést, hogy nem hiszi, hogy előrébb léptünk volna, „de ezekről a problémákról beszélni kell”.