A Médiatanács sosem keresztezte a Fidesz útját

Az első ilyen eset a svájci Ringier és a német Axel Springer kiadóvállalatok fúziója volt. Az NMHH nem engedte a két vállalat teljes fúzióját, és kötelezte őket, hogy több terméket is szervezzenek egy külön portfólióba, és adják azt el harmadik félnek. Ennek eredményeként jött létre a Mediaworks, mely előbb Heinrich Pecina osztrák üzletemberhez került, majd Pecina 2016 őszén az egészet eladta Mészáros Lőrincnek, párhuzamosan a Népszabadság abrupt bezárásával, hogy aztán tavaly ez is bekerüljön a KESMA néven ismert kormánybarát médiaalapítványba.

A folyamat előzménye még Karas Monika elődje, a néhai Szalai Annamária nevéhez fűződik (a Médiatanács először 2011-ben kaszálta el az eredeti ötletet), azt azonban már Karas vezetésével nézte végig a hatóság, ahogy az egyik legnagyobb kiadóvállalat kerül a Fidesz legbelsőbb köreinek birtokába, hogy aztán bekebelezzék szinte a teljes vidéki lappiacot, majd az egész mamutot berakják egy alapítványba (hogy aztán egy huszárvágással a Mediaworks feleljen az alapítvány operatív irányításáért).

RTL x Central

Más piaci szereplők esetében pedig épp ellenkezőleg, kifejezetten aggályosnak tartotta a hatóság, ha azok túlzottan közeledtek egymáshoz. Három évvel ezelőtt az RTL Magyarország 30 százalékos, irányító többséget kívánt szerezni a Central Médiacsoport digitális kiadói lábában, a Central Digitális Média Kft-ben (a bejelentést szinte kész tényként tálalták a 2016-os Internet Hungaryn). Az NMHH ebben az esetben viszont megtagadta a szakhatósági hozzájárulást, a Gazdasági Versenyhivatal pedig ennek hiányában csak úgy dönthetett, hogy nem engedélyezi az RTL tulajdonszerzését.

A fúziónak lett volna értelme, hiszen egy alapvetően online kiadói tevékenység egyesülhetett volna egy online videós tevékenységgel, a szinergiák és a megváltozó tartalomfogyasztási szokások égisze alatt. A Médiatanács hivatalos magyarázata szerint „a televíziós és digitális területen együttesen a tulajdonosi koncentráció jelentős erősödésével járna, az összefonódás eredményeként a véleménybefolyásolási képesség a releváns piacon olyan mértékben változna, amely veszélyeztetné a sokszínű tájékozódás jogának érvényesülését”.

Míg tehát az a korábban említett tény, hogy a Fidesz-közeli Mediaworks magába olvasztotta szinte a teljes vidéki lappiacot – meglévő megyei lapjai mellé előbb a Pannon Lapok Társasága, majd az Inform Media lapjait szerezte meg –, egyáltalán nem zavarta sem a hatóságot, sem a GVH-t, addig a sokkal inkább kormánykritikus RTL Magyarország és a Central Médiacsoport tagvállalatainak az összefonódása már problematikus volt számukra.

A rádiós piac torzulása

A tulajdonosi koncentráció tetten érhető volt Andy Vajna médiaérdekeltségeiben is: előbb a TV2-t szerezte meg, majd 2015-ben, már a G-nap után a rádiós piacon is mozgolódni kezdett: feltámasztotta a Rádió1-et, és hálózatos terjeszkedésbe kezdett vele. A Rádió1, illetve Vajna strómanjai ezután rengeteg helyi rádiós frekvenciapályázaton indultak el különböző, a kormányzattal vagy Vajnával jó viszonyt ápoló embereken keresztül. A recept mindig ugyanaz volt: vagy a pályázat megnyerése után, vagy már a pályázatban is feltüntetve ezek a rádiók hálózatba kapcsolódtak a Rádió1-gyel, így 24-ből 20 órán keresztül utóbbi adását voltak kötelesek sugározni, és mindössze 4 órában kellett helyi tartalmat szolgáltatniuk.

A Médiatanács felelőssége itt abban merül föl, hogy a Rádió1 lényegében úgy terjeszkedhetett, hogy rengeteg frekvenciakiíráson alakilag hibás pályázatokkal nyerhettek, ezeket a visszásságokat akkoriban a 24.hu kíméletlen részletességgel tárta fel, ám ez érdemi befolyást a dolgok menetére nem gyakorolt.

A Class FM analóg sugárzásának ellehetetlenítése formailag teljesen szabályos volt, hiszen a frekvenciahasznosítás egyik feltétele, hogy a „bérlő” ne kapjon büntetést a Médiatanácstól, mert ha ez kellő számosságban megtörténik, akkor automatikusan elesik a frekvenciajogosultság meghosszabbításának lehetőségétől. Ezt használta ki az Médiatanács a Class FM esetében is: az akkori egyetlen országos kereskedelmi rádiónak akkor fellegzett be, amikor a tulajdonos Simicska Lajos oligarcha összeveszett régi bajtársával, Orbán Viktorral, és megkezdődött előbbi ellen a totális háború, amely során Simicska kezéből amit csak lehetett, hatóságilag kicsavartak (például fent említett büntetésekkel). A Class FM lekapcsolásának legnagyobb nyertese egyébként a Petőfi Rádión kívül az aggresszíven terjeszkedő Rádió1 lett.

A teljes médiapiac eltorzítása

Utólag visszanézve ezek a lépések egyértelműen a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) létrejöttének útját kövezték ki, amelybe szinte minden kormánybarát médiavállalkozó beadta, amije van, és ezzel egy példátlan méretű konglomerátum jött létre, amelyben megtalálható a Magyar Nemzet (korábban Magyar Idők), a Nemzeti Sport, a teljes megyei lappiac, népszerű magazinok, továbbá a Hír TV, a Bors és az Origo, meg számos egyéb médiatermék a Figyelőtől a politikai bulvár műfajában utazó Riposttól a 888.hu-n át a habonyi alapítású Lokálig. Végeredményben majdnem 500 médiacím és majdnem egy tucat kiadó tömörül a KESMA kezei alatt, hatalmas árbevételt és közönségelérést biztosítva a kormánybarát médiaalapítványnak.

Az NMHH-nál valószínűleg keményen gondolkodhattak, hogy erre vajon mi alapján lesz kiadható a szakhatósági hozzájárulás, hiszen egy ilyen monstrum végképp kimerítené az olyan mértékű véleménybefolyásolási képességet, „amely veszélyeztetné a sokszínű tájékozódás jogának érvényesülését".

Szerencséjükre, még mielőtt az NMHH és a GVH komolyabb szakmai és morális dilemma elé került volna – vagy talán épp ezért –, a kormány úgy döntött, hogy a KESMA-tranzakciót a printpiac megmentése/megvédése ürügyén nemzetstratégiai jelentőségűnek minősíti, így a GVH illetékesség hiányában megszüntette a soha el nem kezdődött hatósági eljárást, és az NMHH-nak sem kellett a szakhatósági hozzájárulás odaítéléséről dönteni.

Az illetékesség hiánya papíron talán megvédi a médiahatóságot az ellen, hogy megmagyarázhatatlan ügyleteket kelljen magyaráznia, azonban egy valóban pártatlanul működő hatóságnak igenis meg lehetett és kellett volna szólalnia, felemelve szavát egy ilyen mértékű tulajdonosi koncentráció ellen, amely úgy torzítja és nyomorítja meg a magyar médiapiacot és az egyébként is siralmas állapotban lévő nyilvánosságot, ahogy eddig talán semmi.

Útkereszteződés

Az NMHH-t 2010-ben a médiatörvénnyel együtt hívták életre, és mind az elnököt, mind a Médiatanács tagjait az országgyűlés kétharmados többséggel nevezi ki 9 évre. Mivel a kinevezés pillanatában a Fidesz épp az első kétharmados ciklusát töltötte, gond nélkül töltötte fel a médiahatóságot saját embereivel. Karas Monika Szalai Annamária 2013-as halála után lett az NMHH vezére, kedden közölt róla portrét a 444, ebből kiderül, hogy pályája rengetegszer keresztezte a Fidesz, illetve Simicska Lajos útját.

Az általa vezetett médiahatóság ellenben soha nem keresztezte sem a kormány, sem a kormánnyal jó kapcsolatot ápoló üzletemberek útját.