Miközben a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége (MAKSZ) által felkért neves szakmai zsűri nagyra értékelte a megrendelő MTV és a kivitelező Young & Rubicam (Y&R) produkciójának kvalitásait, akaratlanul ugyan, de lesújtó véleményt mondott annak a publicistának az álláspontjáról, aki még 2005. decemberében az Indexen leszedte a keresztvizet a hirdetésről.
A cikkíró szerint a legfőbb baj, hogy a reklám pusztán „kinyögi” az üzenetet, azt, hogy az MTV hiteles forrás.

A reklámipar értékítéletével szemben álló tollnok az a Tóta W. Árpád volt, aki most már a kommunikációs szakma lapjaként megjelenő Kreatívnak is szerzője. Ebben a „minőségében” pedig változatlanul észosztó reklámügyekben, noha hozzáértése és hitelessége – legalábbis a MAKSZ döntésének fényében – nem max.

Múlt havi számában a Kreatív hírt adott az MTV és a Y&R reklámdíjáról, ezzel egy időben pedig Tóta W. Árpád tollából is közölt egy olyan publicisztikát, amely ismét megalapozatlanul bírálta a Magyar Televíziót (Reklám nélkül soha! Kreatív, 2006. július). Érdekes szerkesztői és szerzői ötlet.

„Érdekes ötletről” írt cikkének első sorában a publicista is, ő annak kapcsán, hogy a vezető közszolgálati televízió május közepén párbeszédet kezdeményezett a nézőkkel. A tollnok azonban rögtön a második mondatban helyreigazította magát, hiszen abban már két érdekes MTV-s ötletet említett, de még ki sem tette a pontot, már hibázott. Tévedés ugyanis „a reklám témakörében született ötletnek” nevezni az első számú közmédium párbeszédre felhívó nyílt levelét, ami – nem mellesleg – éppen a szerző által is szükségesnek tartott interaktivitásra buzdított. Bár az alaptalan állítások és alaptalan következtetések a publicista írói munkásságának részét képezik, mint megszólított, főbb állításaira reagálok. 

Tetszik vagy sem Tóta W. Árpádnak, a Magyar Televízió dokumentálja a kort. Dokumentálta például a közélet idei legfontosabb eseményét, a parlamenti választási kampányt, amelynek három hónapja alatt – az országos televíziók közül egyedüliként – csak mi szerveztünk szakpolitikai vitákat, megrendeztük a miniszterelnök-jelöltek kétfordulós szópárbaját, majd a két választási forduló estéjén olyan műsorokat készítettünk, amelyek minden más televíziónál pontosabban jelezték előre a végeredményt. Hitelességünket ez, és az is bizonyítja, hogy a közszolgálati MTV választási műsorai voltak a legnézettebbek az érintett, tehát a 18 évnél idősebb választókorú nézők körében. A Magyar Televízió egyebek között azzal is dokumentálja a kort, hogy – egyetlenként minden más országos televízió közül – nálunk kerül naponta képernyőre például kulturális magazin, regionális, kisebbségi és vallási műsor.

Az MTV vezetői és munkatársai tudják, hogy dokumentátor a többi magyar nyelvű tévécsatorna is – de a publicista téves, harmincas adatával szemben több mint negyven televízió, ahogyan az a bírált, ám vélhetően alaposan el nem olvasott nyílt levelünkben is szerepelt. A kérdés az, milyen emberekkel és történetekkel, milyen színvonalon.

Az MTV Konrád György véleményének ad teret, BB Évinek nem, Törőcsik Marit idézi, VV Ágicát nem, Erdő Pétert faggatja, Majkát nem, Szakcsi Lakatos Bélát kérdezi, Győzikét nem. Nekünk azok az emberek, véleményük és történeteik a fontosak, akiknek a vezetéknevük vált fogalommá, nem a keresztnevük. Minőségi különbség.

Az MTV a minőségre, benne az emberi minőségre is szavaz. Annak dacára is, hogy a publicista szerint az Éviket, Ágicákat, Majkákat és Győzikéket sztároló televíziókat „kényszeríti… a piac arra, hogy véletlenül se vegyenek fel olyasmit, ami senkit sem érdekel”. 

Az MTV-nek egyébként fontos Tóta W. is. Nézőként és akkor, ha nem oda kapcsol, ahol csak olyat vesznek fel, ami az életünket lényegesen érintő kérdések szempontjából érdektelen, ha nem oda kapcsol, ahol egy talk showban Árpiként akár ő is megnyilvánulhatna. Tóta W. azonban nem Árpi, hanem úgymond véleményformáló publicista, aki „a tervgazdaság langyos melegében” élő vállalatnak is nevezi az MTV-t. Ehhez képest a Magyar Televízió – részvénytársasággá alakulása óta először, tavaly – felszámolta kilenc évig halmozott veszteségét. A könyvvizsgálók által auditált és nyilvánosságra hozott adatok szerint pozitív lett mind az üzemi, mind a mérleg szerinti eredménye, az előbbi 1 milliárd 776 millió 552 ezer forintos, az utóbbi 1 milliárd 636 millió 671 ezer forintos nyereséget mutat. Az, aki ennek fényében „piacképtelenséget” emleget, vagy alulinformált vagy szándékosan lejárató és hitelrontó. Mindkettő elfogadhatatlan.

Publicisztikájában Tóta W. arról a tényről sem vett tudomást, hogy a médiatörvény írja elő a műsorszolgáltatóknak, köztük az MTV-nek archívum működtetését. Magyarország legnagyobb audiovizuális közgyűjteménye több módon is közkinccsé teszi 150 ezer órányi anyagát. Egyrészt a szakszerű feldolgozás után mindkét csatornáján bemutat belőlük teljes műsorszámokat vagy részleteket, másrészt átadja az anyagok másolatát a másik köztévének, harmadrészt törvényes keretek között eladja a kért műsorokat más hazai és külföldi televízióknak. Ezen túl az MTV digitalizálja is, sőt 2005. óta világos menetrend alapján átadja a Nemzeti Audiovizuális Archívumnak a szervezet honlapján (www.nava.hu) kordokumentumnak nevezett anyagokat – merthogy az MTV tényleg dokumentálja a kort. Így tehát az online hozzáférés lehetősége, ha fokozatosan is, de megvalósul.

Mindehhez képest Tóta W. azt javasolja, hogy az MTV archívumát „egyszerűen el kell kobozni, és feltenni a netre, ingyért”. Bár szinte mindenkiben, így bennem is azonnal tiltakozást vált ki az elkobzás, mint a rendszerváltással 16 éve végleg a süllyesztőbe küldött módszer, az ifjú publicista nem tétovázna alkalmazni. Meglehet, hogy Tóta W. csak szavakban bírálta az Arany Penge Kreatív Reklámfesztiválon díjazott hirdetésünket, valójában azonban nagyon is megtetszett neki a címsor, és már pontosan tudja, hogy melyik televíziót foglalná el, ha forradalmár lenne: az MTV-t.