Közel fél évig nem igazán akartam elhinni, hogy a dél-koreai Ad Stars verseny szervezői tényleg meghívnak a verseny helyszínére, Busanba. Nem mintha ne lennének cégek, akik egy-egy konkrét üzleti cél miatt újságírókat reptetnek a világ másik felére. Ebben az esetben viszont az üzleti cél hiányzott, gyors fejszámolás után is feleslegesnek tűnt, hogy egy mind minőség, mind méret tekintetében inkább jelentéktelen reklámpiac szakújságírójára elköltsenek egymillió forintnak megfelelő összeget.

Egyrészt, amit itt leírtam az elmúlt egy héten, azt alapos túlbecsléssel sem olvasták többen pár ezernél, és akkor ebben benne vannak azok is, akik soha életükben nem csináltak reklámot. Másrészt, ezen a versenyen ingyenes a nevezés, vagyis, még ha minden egyes olvasó benevezne egy reklámot, akkor sem keresnének egy fillérrel sem többet mint egyébként. Tehát egyáltalán nem látszott, hogy az európai piac nem túl pontos ismerete vagy egyszerűen csak a kedvesség az, ami mozgatja a szervezőket, de ettől még kifejezetten örültem, hogy elutaztatnak egy olyan helyre, ahova magamtól csak nagyon soká mennék el.

Nagyjából két napba telt, míg megértettem az egészet, de ehhez az is kellett, hogy beszélgessek a szervezőkkel. A fesztivál pr-ügyeit intéző Jiyoung Hong pontosan ugyanannyira csodálkozott a kérdéseimen, mint amennyire én az egész meghíváson.

Arról van szó ugyanis, hogy az Ad Stars nem akar pénzt keresni. Az Ad Stars egy olyan kezdeményezés, ami Busan polgármestere és a dél-koreai kultúráért, sportért és turizmusért felelős miniszter védnöksége alatt áll, és egy non-profit szervezet végzi a szervezési munkákat. Hatalmas munkát egyébként, mert az Ad Stars egy nagyszabású, több ezer embert megmozgató esemény.

Így könnyű, gondolhatnánk, viszont a szervezők szerint nem arról van szó, hogy az kormány és a város önti a pénzt a rendezvénybe, hanem ellenkezőleg, nekik önfenntartónak kell lenniük. Éppen ezért kell részvételi díjat fizetni azoknak, akik nem újságírók, zsűritagok, vagy egyetemisták és el szeretnének jönni a fesztiválra. Ezért zajlik a rendezvény egésze alatt egy elég méretes kiállítás is, amin, ahogy már korábban írtam, a legnagyobb koreai márkák valamilyen módon mind jelen vannak.

A gigaméretű koreai telekommunikációs cég, a KT például az egész helyszín ötödét elfoglaló VR/AR játszóteret épített, de a számos technológiai cég mellett jelen volt a Red Bull ősénél, a thai Krating Daengnél is régebben indult energiaital, a Bacchus-F is, ami egyébként csak kicsit rosszabb, mint egy szénsav nélküli Red Bull, viszont sok taurin található benne.

A költségek kitermelése olyannyira nem vicc, hogy idén az integrált kategóriában indított kampányokért fizetni kellett a nevezőknek. Jiyoung Hong azt is elmondta, hogy a jövőben lehetnek még olyan kategóriák, amelyeknél lesz nevezési díj, de az alapkoncepciót semmiképp nem akarják megfordítani.

Az Ad Starsnak tehát elő kell teremtenie a működési költségeket, viszont ellentétben a világ összes nagy és ismert versenyével, nekik nem kell bődületesen sok hasznot termelniük, így van lehetőségük arra, hogy jó célok mentén építgessék a fesztivált.

Amikor az Ad Stars alapértékeiről olvastam először az idei programfüzetben, akkor azért elég semmitmondónak tűnt a szociális érzékenység, a nyitottság, a sokszínűség, a kreativitás előmozdítása, de miután végignéztem a rendezvényt a kiállításokkal, az előadásokkal, a díjkiosztót, és beszélgettem a szervezőkkel, kiderült, hogy ők tényleg komolyan gondolják, amit a programfüzetben leírtak.

Az ingyenes nevezést azért találták ki még a verseny koncepciójának kidolgozásakor, hogy a fejlődő országok reklámpiacairól is tudjanak nevezni. Így eljutnak hozzájuk olyan reklámszakmai anyagok is, amelyeket amúgy soha nem látnánk, mert a nevezési djat nem tudnák kifizetni.

A sokszínűséget is komolyan gondolják. Azért voltam például én ott és nem az Adweek újságírója, mert Magyarország kicsi, speciális, szegényebb hely és a sajtómeghívásokkor ez a fontosabb szempont. Pont, hogy nem az a céljuk, hogy csak a világ nagy reklámpiacain basáskodó szuperügynökségek nevezzenek, hanem olyan piacokról is érkezzenek, amelyekről nem szoktak. Azt szeretnék elérni, hogy az ilyen, Magyarországon fellelhető reklámkreativitás is lehetőséget kapjon. Jiyoung Hong kifejezetten kiemelete például az afrikai és a kelet-európai régiót, mint számukra érdekes helyeket.

A jó célok mentén szervezkedés az eseményen is meglátszott. Egyérszt nagyon sok fiatal résztvevő volt. Nekem középiskolásnak tűntek, de a megszólalásaikból az derült ki, hogy jellemzően egyetemi hallgatók. Nemcsak helyi egyetemistákat hívtak el vattának, mint ahogy néhány magyar konferencia tette ezt a sötét múltban, hanem Kínából, Japánból, Fülöp Szigetekről is voltak egyetemisták.

A belépéshez szükséges azonosítót csak az előadások helyszínén kérték el, így a nagy kiállítótér bárkinek elérhető volt, aki eljött a Bexco hatalmas épületébe. Márpedig a konferencia utolsó napján, szombaton több más esemény mellett például egy képregényfesztivál is zajlott a központban, aminek köszönhetően nagy mennyiségű, lenyűgöző jelmezbe bújt tizenéves sokaság lepte el a kiállítási területet, akik lelkesen tesztelték a VR-eszközöket, nézegették a kiállított reklámokat és természetesen vittek a mindenféle katalógusból.

Az Ad Stars konferencia előadásai nem voltak elsöprőek: egy részük eleve nem angolul zajlott, a másik részben pedig ausztrál és brit előadók mondtak százszor elmondott haknibeszédeket, melyek alatt minden közhely után bemutatnak egy-egy vicces reklámot.

Tartalom szempontjából sokkal érdekesebbnek bizonyult az Ad Strasszal idén összebútorozó Ad:Tech konferencia, amit néhány méterrel odébb tartottak és nagyjából elhozta az összes reklám- és médiaipart célzó valamilyen start-upot, meg persze előadtak a térség legnagyobb világmárkáinak marketingesei is, de mivel itt a technológián volt a fókusz, sokkal kisebb volt a bullshitelési lehetőség.

Szintén jókat hallottam az Ad Stars szeminárumairól, amiket az egyetemistáknak és a junior kreatívoknak szerveztek. Ez utóbbin részt vettek a New Stars magyar csillagai is. A velük készített interjút itt lehet elolvasni >>>

Egy reklámfesztiválnak általában két fontos kritériumnak kell megfelenie. Az egyik a szakmai: legyenek híres zsűritagok, nevezzenek be nagy és híres ügynökségek, lehetőleg híres és máshol is díjazott munkákkal. Legyen valamilyen konferenciaszerűség és legyenek networking programok is, ahol lazulni, vegyülni és persze közben üzletelni is lehet. A másik szepont a turisztikai: legyen szép helyen, amit az előbb leírtam. Lehetőleg tengerparton, nem árt, ha a hely kicsit egzotikus, a reklámosok jellemzően gazdagok és szabadidejükben beutazták már a világot, tehát szívesebben mennek olyan helyre, ahol még nem voltak.

Az Ad Stars minden szempontból megfelel ezeknek a követelményeknek. A szakmai részt már részleteztem és a turisztikai szempontokba se köthet bele senki. Busanban van tenger, lehet ugrálni a hatalmas hullámokba, nézni a helyieket, akik valamiért ruhában szeretnek fürdeni, el lehet menni megnézni az óvárost és a belvárost. Sokkal többre úgysem lesz idő, merrt tetszőleges helyre eljutni több óra. Nem azért mert lassú a közlekedés, hanem mert hatalmas a város.

Én az egy hetembe belepréseltem három nap Szöult, ami nevetségesen kevés egy 25 milliós, több megyényi városra, de ennyi idő alatt is kiderült, hogy sok arca van, gyönyörű hegyekkel, izgalmas városrészekkel és a budapesti étteremárakon lehet elképesztően jókat enni.

Niylván az eddig leírtakból elég egyértelmű, hogy én kicsit beleszerettem ebbe a rendezvénybe, meg persze Dél-Koreába is. De nemcsak az érzelmi túlfűtöttség, hanem a hideg fejem is azt mondja minden magyar reklámcégnek, hogy nevezzenek jövőre az Ad Starsra.

Nincs veszítenivaló ugyanis. Nem kerül pénzbe a nevezés és olyan zsűritagok elé kerülhetnek a munkák, akik Cannes-ban, vagy más nemzetközi vernsenyeken is zsűriznek. Egy nevezési anyag összeállítása nem egyszerű, de érdemes ráfordítani az időt, főleg, hogy több költség nincs. Különösen balgaság lenne kihagyni a nevezést azoknak, akik más versenyek miatt amúgy is összerakják a csinos case study-kat.

Ráadásul még az is lehet, hogy valaki nyerni fog, és akkor el lehet utazni Dél-Koreába a díjátadóra.