Könyv
A könyv fontos és akár egy jó barát végigkíséri az életemet. Kölyök koromban egy füzetben vezettem, hogy mit olvastam. Ez ment egy darabig aztán rájöttem, amit mindig is tudtam, hogy nem a mennyiség számít. Valahogy mindig speciális viszonyban voltam a könyvekkel. Sosem ajánlások alapján vettem könyveket, hanem valahogy megtaláltak. Van ennek egy rituáléja, de ez mindegy is. Gyerekkoromból, amire még mindig emlékszem Bogáti Péter Az ágasvári csata című banda könyv volt. Egy erdőben ment a “harc” két csapat között, földön, vízen, levegőben. Akkoriban a vidéki bandázásnak más volt koreográfiája, mint manapság. A csapatok “bunkert” építettek, melyet el kellett foglalni ádáz küzdelmek és praktikák révén. Ez a könyv ennek az időszaknak az ideáltipikus leírása.

A másik már felnőttkorból. Ez nagyon meghatározó és iránymutató könyv. Koncepcionális manifeszt. Ayn Rand: Az ősforrás. Az akarat, az elkötelezettség és a megalkuvás mentes progresszió filozófiája. Az van, hogy ez a magyar kommunikációs szakma furcsa helyzetrajza és egyben a megoldást is felvázolja. Szigorúan filozófikus síkon. Howard Roark küzdelme a mindennapisággal és az irány nélküli ambíciókkal rávílágít, hogy a sokat szajkózott problémáinkra a megoldást egészen máshol kell keresni. Akarnunk kell a nagyot és tehetségünk biztos tudatával, de mégis alázattal kell közelítenünk a problémákhoz. A maradandót és fontosat alkotás ambíciója nélkül nem tudunk tanulni, fejlődni. Az isteni szikra csak azoknak jut osztályrészül, akik a feladattal kelnek, fekszenek. A jövő azzal kezdődik, hogy akarunk valamit, egyébként csak a jelen ismétlődik újra.

 

Film
A filmekhez jutás új, modern módjai elhozták a sorozatok virágzását. Az egyszerre több epizód betolása, az éjszakába/hajnalba nyúló filmnézés egy kicsit a hőskor spontenaitását hozza vissza, mikor egy átlagos keddi napból is fergeteg városfutás keveredett elő. Nyilván a komolyodás rettenetével együtt ezek megszűnnek, marad a Breaking Bad kémiatanárának őrületbe szakadó rutin tagadása. Csodálatos remekmű ez a nagyon finom karakterfejlődéssel és családi drámákat sorjázó epizódokkal. A megdöbbentő tisztaságú methamphetamint főző gimnáziumi kémiatanár félig tudatos, de mindenképpen sorsszerű drogbáróvá avanzsálása a jelenkori negyvenesek egzisztenciális üvöltését mutatja be brutális erővel. Nem lehet nem meglátni Howard Roark tiszta zsenialitása és Walter White elfecsérelt professzionalizmusa közötti hasonlóságot. A tudás, elkötelezettség és ambíció előbb-utóbb atipikus utat tör magának és kitermeli a mindennapi fölé emelkedést és a megérdemelt megdicsőülést. Erre várunk oly sokan, oly rég, nem igaz?

 

Kirándulás
Hát én nem vagyok egy nagy kiránduló, de mégis imádom az erdőket, mezőket, földeket, dózerutakat. Most már jogilag is megengedve lehet mászni a hegy nélküli kisország meredélyeit. A hegyikerékpározás megunhatatlan és felemelő. Egy kis glossza a remek érzésről: bigyor fellegek alatt remek menetet lejtettem a környék dombjait szeletelve. Igazán remek dolog. Mi jó lenne, elindulni, meg-meg állni spontánul, terv nélkül. Nem körbe, mindig előre. Nagy dolgokra vágyva, s nem a praktikumot szem előtt tartva. Adott esetben őrültségeket tenni, elfordulni jobbra, noha balra mondja a terv, de ösztön ösztökél, s odaérsz, ahová sose jutottál volna. Az ösztön messzebbre visz, de az biztos, hogy a tervezett esetén tudod, hogy hova érsz. Nem jutsz magasabbra, nem fedezel fel, de valszeg nagyobb bukta sem lesz. Érkezel időben, szemed tiszta, nem redőzi a felismerés merengő, homályos kristályvászna. Lelkesedj, fordulj kiszámíthatatlanul, menj a neheze felé, de ha lejtőt látsz élvezd ki a száguldást. Minden lejtmenet erősebbé tesz, s felfele már csak csipisz, hisz a végén minden oda visz. Már ha érted, merre is az arra.

Ebben a gondolati körben maradva egy ajánlat a fenti spontán terv végrehajtására: 3 napos terv nélküli kalandmenet kéktúra erősen, teljesen esetleges megállókkal, ismeretségekkel, szállásokkal. A jó az, ha van cél, nekünk a Balaton az. Mindenközben a legelképesztőbb dolgok történnek, de ha nem is, egy frenetikus lelazulás mindenképpen. Egy kis ízelítő a spontán szállások aljáról, melyet otthonról találtak nekünk remek feleségeink este 10kor:

 

És ha valaki ennél is tovább szeretné követni a hegyi menetek mental törekvéseit itt a koncepció.

Nem hagyhatom ki kirándulás elhivatottságomat. A Tisza-tó. Ez még meglehetősen felfedezetlen kincse az országnak. Több figyelmet érdemelne, és persze ügyesebb helyi összefogást és tervezést. Szinte kiált valami érdekes marketingmegoldásért, hogy ismertsége növekedjen és elfoglalja méltó helyét az ország top helyszínei között (csak fesztivál ne legyen itt!). Egy-két javaslat, ami ne hagyjatok ki, ha erre jártok: tiszafüredi szabadstrand és rögtön itt az Albatrosz kikötő, ahol semennyi pénzért tudtok mindenféle hajót bérelni (még motoros ladikot is, ha plüssmikulások vagytok). Fontos: a Tisza-tó tiszafüredi része egy másik univerzum Abádszalókhoz képest. Ez itt a morotva, a csendes, olajos tavirózsás holtágak terepe, ahol olyan csatornákon tudtok csónakázni, ami már-már őserdei kalandokat idéz. S ha már erre jártok mindenképpen nézzétek meg a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrumot, ami a minőség és gondolat ritka elegye 

 

Szállás
A balatonra tartó háromnapos kaland hegyikerékpározás hozadéka a majki kamaduli remeteség Oroszlány mellett. Itt külön kőházakban (saját kerttel) lehet megszállni egy levendulamező közepén. Spirituális. Lejjebb van egy remek tó, igyekvő étteremmel. A Vértes egyik csodája ez.

 

Színház
A színház az új mozi. Színházba járni manapság nem szocreál sznob urizálás, hanem az urbánus lét legalább annyira adekvát megélése, mint a romkocsmákban való bíbickedés. Ebben a körben Katona, Radnóti, Nemzeti (?) és mindenekelőtt Pintér Béla Társulat. Legutóbb a Parasztopera dobatott hátast velem az Átriumban. Ennek a darabnak a bemutatása meghaladja absztrakciós képességeimet, de reveláció. Talán ez a darab menti meg a budai csúcslét nihilpátoszát. Együk nagykanállal.

Ki ne hagyjátok a Zsámbéki Színházi Bázis energizáló előadásait a volt légvédelmi támaszponton, hangárakban. Egyrészt alig lehet megtalálni, a bejárat olyan, mint egy laktanya: nem hívogató. Sok minden van ott, ha outlaw vagy akkor még hétvégén is meglátogatod a gyerkőccel, mivel tele van mindenféle zöld járművel és a kilátás is patent.

 

Zene
Mindenképpen Nine Inch Nails. Trent Reznor mindent tud, csak nem akarja. Tele van erővel ez a cucc:

Egy másik erő Balanescu. Eleddig az a tapasztalat, hogy nem nagyon ismeri őt itt senki. Pedig zseniális. Román hegedűművész, aki Londonban él és onnan lett neves és ismert. Magyarországon többször is fellépett már. Én először Győrben egy templomban láttam őt. Ez annyira meghatározó élményem lett, hogy azóta mágnesként vonzanak a hegedűvirtuózok. És igen Lajkó Félix, aki nyilván játszott egy frenetikusat Balanescuval és aki a Noir Désir egy ikonikus lemezét is megbokrosította:

A Noir Desir énekeselegújabban citerázik úgy, mint senki.

Másrészt én már eljutottam a zenei lehetőségeim végére. Már nem tudom mit töltsek le, mi legyen az új lábmerev, nyakteker. Ehhez kellenének zenei kurátorok, akikre bizton támaszkodva tudnék a zenei ízlésemre egy újabb kaput nyitni. Egy ilyen a Recorder blog. Persze az okos technika erre is ad megoldást -  streaming. Össze-vissza streamelek mindenféle rádiót, blogot és egyéb koncepciót. Nagy patentségek a Soundcloud és a Hype Machine. Na és elérkeztünk a kényes témához, a webrádiókhoz. Erről mennyiséget lehet beszélni, amit ezennel meg is kérdeznék, hogy miért nem hallunk róluk többet. Hiszen a stream az igazi posztmodern és ott van lehetőség a minőségre. A niche-re való koncentrálás felszabadító szellemisége megtermékenyítőleg kellene hasson a mainstreamre. Van is itthon minimum két profi webrádió: Rcko.fm és a Neston. Más közönségnek, másféle felfogás.

Én már a kocsiban is inkább streamet hallgatok. Megjegyzem bármerre, megszakadás nélkül.

 

Étterem
Vannak dolgok ebben az országban is, amik egy koncepció mentén, tudatos tervezés révén jöttek létre. Ezeket ez embereket dicsőítenünk kell, mint modernkori lovagokat, akik az alacsony odds-ok ellenére is képesek valami maradandót létrehozni  (lásd még Howard Roark, Walter White). Nekem volt szerencsém nagyon közelről végigkövetni egy remek étterem, okos és egyúttal budget nélküli marketingtörténetét a kezdetektől. Ez a Gerlóczy Kávéház és Rooms de Lux. Egyedi alkotás a belváros szíveben, insider megközelítés és talán a legjobb terasz. A konyha merész és kísérletező. Ha pedig arra vetődsz, vedd a bátorságot és kukkantsd meg a dizájn hotelszobáit is. Lenyűgözőek.

És egy szelete a város titkainak: menjetek be a Belvárosi Színház mögötti átjáróházba, ugorjatok fel az első emeletre, és elétek tárul a város egyik tüdeje, egy rejtett kis parkocska. Egészen meglepő a léptékváltás és a feltárulkozás.