Csütörtök délután fél hét van. Jelenleg 512 tagja van a Facebook-on a „fuck you Vodafone” logóval feldíszített Ok, csörögjetek ránk! ;) csoportnak. A Vodafone twitter-követőinek száma ebben a pillanatban 385 fő. Ugyanezen az oldalon jelenleg egy pénteken leírt üzenet olvasható: „Úgy tűnik, ma összeomlóban van a világ”. A világ nem, de a Vodafone kommunikációja most biztosan összeomlott.

Az korábban sem volt kétséges, hogy a piros cégnél, valahol a szervezeti piramis tetején létezik egy kellemetlen erő, ami képes arra, hogy vízilabdázókat kényszerítsen a Robin Hoodos reklámba, meg mindenhova, ahova lehet. A hozzáértés ostoba magabiztosságával megtett eddigi elefántkodás azonban legfeljebb annyit eredményezett, hogy a régen szimpatikusnak tűnő márka unalmas és jellegtelen lett.

Most viszont az erős kéz egy határozott mozdulattal kilökte a sárzuhany alól a konkurens T-Mobile-t és büszkén beállt alá, sőt, a legerősebbre állította a csapot. A T-Mobile tényleg nem volt annyira ügyes válságkommunikációból, amit pontosan elemzett a Karmamédia is, a Vodafone azonban most egyszerűen a porond közepére állt és azt kiabálta bele a világba, hogy nem érti ezt az egész közösségi vackot, de ő egy erős bunkó és mindenkinek kuss.

Ilyen kommunikációs tulokságot, ekkora cég Magyarországon még nem csinált. Ennek azért lehet örülni, mert a piros óriás bénázását hosszú évekig fogják példaként emlegetni hazai és nemzetközi konferenciákon, remek esettanulmányokat lehet majd ebből írni, és tanácsadók hada fogja majd ezzel alátámasztani, miért érdemes őket megkeresni, mit nem szabad csinálni, hogyan ne viselkedjünk semmiképpen, ha nagyok vagyunk, és szeretnénk jó benyomást tenni a világra.

Nem fog persze tönkremenni a Vodafone attól, hogy párezer véleményvezér és/vagy kommentkirály lealázza a legváltozatosabb internetes felületeken, ettől még jövőre is lehet majd telefont meg mobilinternetet eladni, mert ez pénz kérdése. Sok reklám + alacsony ár = értékesítés. A Vodafone viszont egy meghatározó, párezres körben elveszítette minden eddig építgetett erényét. Lehet azt mondani, hogy ez hablaty, de eddig a telekommunikációs mumus, az antipatikus mamut a T-Mobile volt. Nemcsak a jellegtelen kommunikáció miatt, hanem a Westel felfalásááért, a szocialista állami nagyvállalati jellegéért és a nagyságból és erőből adódóan is. A Vodafone tökös kihívóként lépett erre a piacra, és az is maradt éveken keresztül – egészen addig, ameddig az ügynökségcserék és kommunikációs stratégiaváltások révén szépen elveszítette a kihívó jelleget, és nem kapott helyette semmit, csak a vízilabdát, meg egy rakás valamilyen színvonalú reklámviccelődést.

A mostani benyúlás végképp berakta a Vodát a negatív oldalra. Pedig Müller Tamás pénteki Twitter-bejegyzése még éppen az ellenkezőjét tette. Hiába emelődött be a sztori a tömegmédiába, hiába helyeződött ki a csipkelődő megjegyzés a szokásos közegéből, annyira enyhe volt, hogy nehezen hiszem, hogy fogyasztók tömegei utasították volna a Vodafone-t az etikátlanság okán, ahogy azt sem hiszem, hogy józan T-Mobile-os dolgozók valóban felháborodtak a Vodafone Twitteren közzétett két szava és egy kacsintós jele miatt. Forgathatjuk akárhogyan ezt a megnyilvánulást, nincs benne rosszindulat, nincsen benne semmi kellemetlen, vagyis nincs semmi, ami a márkát bebüdösítené.

Az egy másik kérdés, hogy a twitterező dolgozó vétett-e a cég belső szabályai ellen. Ha a Vodafone-nak lenne közösségi médiastratégiája, lenne ehhez kapcsolódó belső szabályzat, ami előírja, hogy a felületekért felelős személyek, mikor írhatnak és mit, és Müller Tamás ez ellen vétett volna, az egy személyzeti probléma, amit a munkáltatónak szankcionálni kell. 

A szankció azonban egészen addig belső kérdés, ameddig a bűnös két szót lejegyző ember cégen belül marad. A kirúgás ugyanis automatikus kommunikációs ügyet szül. Egy ilyen kiélezett sztori garantálta, hogy elindul a habzás. Aki ezt nem gondolta végig, súlyosat hibázott. A döntést kimondó száj nincsen tisztában egyáltalán a közösségi média működésével, vagy ha igen, az még rosszabb, mert az azt jelenti, hogy nem érdekli.

Nem kell kríziskommunikációs gurunak lenni ahhoz, hogy valaki megjósolja, ha egy szimpatikusan viselkedő cégkatonát a személytelen cég nyilvánosan felpofozza, akkor a világ a szimpatikus, kirúgott ember mellé áll. Ráadásul teljesen egyértelmű, hogy a több száz Index-kommentben - amit később levettek –, a „fuck you Vodafone”-os csoportban nemcsak a szarkasztikusan megnyilvánuló dolgozóval való szolidaritás jelenik meg, hanem beletöltődik a piros multimamuttal kapcsolatos általános düh: a túlszámlázás, az ügyfélszolgálati tahóság, lefagyó telefon, minden.

Vajon, mi billentette át ennek ellenére a döntéshozót? Mi volt a fontosabb, a felhasználó, az ügyfél, a Vodafone márka, vagy a másik piramis tetején ülő rózsaszín sporttárs? Mit szól ehhez az a nemzetközi márkagazda, aki iszonyatosan sok pénzt költ arra, ahogy ez a piros valami magát innovatívnak, modernnek, barátságosnak mutassa? Milyen tervei vannak a cégnek arra, hogy az egyre dagadó krízist enyhítse?

(A felmerülő számos kérdést szerettük volna megkérdezni a Vodafone-tól is, de egyelőre nem sikerült elérnünk a cég illetékesét. A téma feldolgozását folytatjuk! )