A zebrák nem vethetik le pöttyeiket
2008-02-04
Politikust többek között azért nehezebb eladni, mint mosóport, mert ellenőrizhetetlenül mozgatja a száját. Néha egyetlen elszúrt mondaton múlik a győzelem. Az utóbbi két magyarországi kampányban kulcsszerepe volt az elejtett szavaknak. Kövér László köteles beszédként elhíresült „aki hülye, haljon meg” értelmű kifakadása 2002-ben, illetve Mikola István 2006-os szingli hordázása rendkívül fontos eleme volt a baloldal győztes kampányának. Dávid Ibolya „nem értek a focihoz” félmondatának szétcincálása két választás között is nagyot ütött, a volt igazságügy miniszter könyvében (Miért éppen én? – Dávid Ibolya beszélgetései, Kráter Műhely, Budapest, 2001) szinte többet mosakodik emiatt, mint ahányszor Antall Józsefet méltatja.
Korábban mindig arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy a klasszikus kampányfogások itthon mindig rosszul sülnek el. A hülye elszólások kihasználásában viszont világszínvonalú a magyar baloldal. Megrendítő Debreczeni József könyvében (Az új miniszterelnök, Osiris, Budapest, 2006) arról olvasni, hogy Gyurcsány Ferenc hogyan meséli el a köteles beszéd kihasználásának történetét. Gyurcsány elbeszéléséből is kiderül, hogy lényegében ez az ügyesen tálalt mondat hozta vissza az MSZP győzelmi reményeit egy héttel a választások előtt. Néhány kampánytanácsadóval egyik péntek este találták ki, hogy nagy ügyet kreálnak az egyébként jelentéktelen és szűk körben elhangzott mondatból.
A módszer klasszikus eleme a kampányoknak, de választást eldönteni vele ritka szép eredmény. A köteles beszéd tüntetésig fajuló turbózása azért is lehetett ennyire sikeres, mert szervesen illeszkedett az MSZP kampányába, aminek az volt az egyik súlypontja, hogy a Fidesz veszélyes. Szerkezetében hasonló, de könnyedebb példa a tavaly őszi horvátországi kampányban is volt. Történt ugyanis, hogy a kormányzó párt vezetőiről nyelvbotlásokból és suta mondatokból összevágott filmecskék tucatjait rakták fel a You Tubera. Az ellenzék mosta kezeit, de a túloldal biztos volt abban, hogy ilyen mennyiségben csak szervezetten tehették ki a videókat. Ivica Kirin belügyminiszter a tévében háborgott ezen. „Jútyub” helyett azonban azt mondta, hogy „jubito”. A videók üzenete egyébként is az volt, hogy a kormánypolitikusok ostobák, és Kirin elszólása ehhez a legjobbkor jött. Hamarosan országszerte vásárolni lehetett „Jubito – Broadcast yourself” feliratú pólókat, de lehetett venni tangabugyit és partedlit is ezzel a szlogennel, némelyiken még karikatúra is volt a miniszterről. A kormánypárt ugyan győzött, a miniszterelnök is maradt, de Kirin már nem kapott bársonyszéket az új kormányban.
A közelmúlt egyik legnagyobb hibáját José Maria Aznar spanyol miniszterelnök követte el, de az ő bűnhődése annyiban jogosnak tűnik, hogy direkt beszélt baromságot. A 2004-es spanyol választások előtt három nappal iszlám terroristák tíz bombát robbantottak fel több madridi pályaudvaron. Az ország történetének legnagyobb merényletében 191 ember halt meg, és több mint 1500 sérült meg. Aznar pártja a terrortámadások másnapjáig magabiztosan vezetett a közvéleménykutatások szerint. A baloldali ellenzék leginkább azért támadta a néppárti kormányt a kampány során, mert elszántan támogatta az iraki háborút. Nyilván ezért hívta fel Aznar személyesen a nagy napilapok főszerkesztőit, hogy az ETA a fő gyanúsított. Kiderült azonban, hogy hazudott, és a titkosszolgálat kezdettől fogva az al-Kaida vonalon is nyomozott. Az ellenzék országszerte tüntetések sorát szervezte. Aznarék alatt hiába pörgött fel a gazdaság, vereséggel bűnhődtek azért, mert megpróbálták ráhúzni a vizes lepedőt az ETA-ra.
Az amerikai kampányokra különösen igaz, hogy minden szó számít, az ottani kampányguruk ellenfeleik minden mondatát hosszú évekre visszamenőleg alaposan feldolgozzák. Egyetlen mondaton bukott el például 1968-ban a republikánus jelöltségtől George Romney (az egyik mostani republikánus jelölt, Mitt Romney apja). Egy tévéinterjúban azt mondta, hogy Vietnamban a hadseregben „átmosták az agyát”, és ezért támogatta a háborút. Viccek, publicisztikák és kabaréjelenetek sora gúnyolta az átmosható agyú politikust, aki végül visszalépett a jelöltségtől Nixon javára.
Még Budapesten is terjed a pletyka, hogy a mostani amerikai elnök annyira hülye, hogy azt hiszi, Latin-Amerikában latinul beszélnek. A Bushoz kötött híres mondat így hangzik: „Latin-Amerikában jártam a közelmúltban, és nagyon sajnáltam, hogy a gimnáziumban nem tanultam keményebben latinul, mert akkor beszélgethettem volna az emberekkel”. A demokraták már a 2000- es kampányban elterjesztették a legendát, pedig a hülye mondat eleve lejárató szándékkal született, még 1989-ben. Claudine Schneider kongresszusi képviselő találta ki, hogy kifigurázza Dan Quayle alelnököt, az idősebb Bush helyettesét, aki híresen rossz szónok volt. Dan Quayle 2004-ben is kísértett. Egy kampánykommunikációt kutató csoport több mint egy tucatnyi olyan mondatot szedett össze, amit Bushhoz kötöttek neten terjedő gúnyos körlevelekben, de valójában Dan Quayle szájából hangzottak el 15 évvel korábban. Ilyen volt például az „Eljött az idő, hogy az emberiség belépjen a Naprendszerbe”.
A címadó zebrás mondatot viszont Al Gore tényleg kimondta a 2000-es kampányban. Az elkötelezettségről beszélt. Elrontott hasonlata intő példázat is: ha jól dolgozik az ellenfél, akár egyetlen rossz mondatnak is súlyos következménye lehet. Még akkor is, ha a valódi nagy kérdésekhez alig van köze. És esetleg akkor is, ha nem is úgy hangzott el, vagy akár el sem hangzott.
A módszer klasszikus eleme a kampányoknak, de választást eldönteni vele ritka szép eredmény. A köteles beszéd tüntetésig fajuló turbózása azért is lehetett ennyire sikeres, mert szervesen illeszkedett az MSZP kampányába, aminek az volt az egyik súlypontja, hogy a Fidesz veszélyes. Szerkezetében hasonló, de könnyedebb példa a tavaly őszi horvátországi kampányban is volt. Történt ugyanis, hogy a kormányzó párt vezetőiről nyelvbotlásokból és suta mondatokból összevágott filmecskék tucatjait rakták fel a You Tubera. Az ellenzék mosta kezeit, de a túloldal biztos volt abban, hogy ilyen mennyiségben csak szervezetten tehették ki a videókat. Ivica Kirin belügyminiszter a tévében háborgott ezen. „Jútyub” helyett azonban azt mondta, hogy „jubito”. A videók üzenete egyébként is az volt, hogy a kormánypolitikusok ostobák, és Kirin elszólása ehhez a legjobbkor jött. Hamarosan országszerte vásárolni lehetett „Jubito – Broadcast yourself” feliratú pólókat, de lehetett venni tangabugyit és partedlit is ezzel a szlogennel, némelyiken még karikatúra is volt a miniszterről. A kormánypárt ugyan győzött, a miniszterelnök is maradt, de Kirin már nem kapott bársonyszéket az új kormányban.
A közelmúlt egyik legnagyobb hibáját José Maria Aznar spanyol miniszterelnök követte el, de az ő bűnhődése annyiban jogosnak tűnik, hogy direkt beszélt baromságot. A 2004-es spanyol választások előtt három nappal iszlám terroristák tíz bombát robbantottak fel több madridi pályaudvaron. Az ország történetének legnagyobb merényletében 191 ember halt meg, és több mint 1500 sérült meg. Aznar pártja a terrortámadások másnapjáig magabiztosan vezetett a közvéleménykutatások szerint. A baloldali ellenzék leginkább azért támadta a néppárti kormányt a kampány során, mert elszántan támogatta az iraki háborút. Nyilván ezért hívta fel Aznar személyesen a nagy napilapok főszerkesztőit, hogy az ETA a fő gyanúsított. Kiderült azonban, hogy hazudott, és a titkosszolgálat kezdettől fogva az al-Kaida vonalon is nyomozott. Az ellenzék országszerte tüntetések sorát szervezte. Aznarék alatt hiába pörgött fel a gazdaság, vereséggel bűnhődtek azért, mert megpróbálták ráhúzni a vizes lepedőt az ETA-ra.
Az amerikai kampányokra különösen igaz, hogy minden szó számít, az ottani kampányguruk ellenfeleik minden mondatát hosszú évekre visszamenőleg alaposan feldolgozzák. Egyetlen mondaton bukott el például 1968-ban a republikánus jelöltségtől George Romney (az egyik mostani republikánus jelölt, Mitt Romney apja). Egy tévéinterjúban azt mondta, hogy Vietnamban a hadseregben „átmosták az agyát”, és ezért támogatta a háborút. Viccek, publicisztikák és kabaréjelenetek sora gúnyolta az átmosható agyú politikust, aki végül visszalépett a jelöltségtől Nixon javára.
Még Budapesten is terjed a pletyka, hogy a mostani amerikai elnök annyira hülye, hogy azt hiszi, Latin-Amerikában latinul beszélnek. A Bushoz kötött híres mondat így hangzik: „Latin-Amerikában jártam a közelmúltban, és nagyon sajnáltam, hogy a gimnáziumban nem tanultam keményebben latinul, mert akkor beszélgethettem volna az emberekkel”. A demokraták már a 2000- es kampányban elterjesztették a legendát, pedig a hülye mondat eleve lejárató szándékkal született, még 1989-ben. Claudine Schneider kongresszusi képviselő találta ki, hogy kifigurázza Dan Quayle alelnököt, az idősebb Bush helyettesét, aki híresen rossz szónok volt. Dan Quayle 2004-ben is kísértett. Egy kampánykommunikációt kutató csoport több mint egy tucatnyi olyan mondatot szedett össze, amit Bushhoz kötöttek neten terjedő gúnyos körlevelekben, de valójában Dan Quayle szájából hangzottak el 15 évvel korábban. Ilyen volt például az „Eljött az idő, hogy az emberiség belépjen a Naprendszerbe”.
A címadó zebrás mondatot viszont Al Gore tényleg kimondta a 2000-es kampányban. Az elkötelezettségről beszélt. Elrontott hasonlata intő példázat is: ha jól dolgozik az ellenfél, akár egyetlen rossz mondatnak is súlyos következménye lehet. Még akkor is, ha a valódi nagy kérdésekhez alig van köze. És esetleg akkor is, ha nem is úgy hangzott el, vagy akár el sem hangzott.
Magyari Péter
újságíró, Index