A honlapodon úgy kezdődik az életrajzod, hogy "They call me a legend". Ki nevez legendának, és természetesen: hogyan váltál élő legendává?

Elég szerény megállapítás, ugye? Hogy ne tűnjek annyira önteltnek, el kell mondanom, hogy húsz évvel ezelőtt nagyon kevesen dolgoztunk azon a területen, amit én csinálok: azaz reklámok zenei supervisoraként. Sokak számára a szakmában az egyik első voltam és vagyok a mai napig, és ezért hajlamosak így emlegeti. De nyilván hozzá érdemes képzelni egy kis kacsintást, amikor ezt írom a honlapomon. Ugyanakkor tény, hogy engem hívnak a legnagyobb produkciókhoz, függetlenként dolgozom és a munka megtalál, legyen az egy Michel Gondry által rendezett reklám, egy ausztrál, egy német, vagy egy amerikai cég számára készített meló. De nem reklámok zenei supervisorként tekintek csak magamra, hiszek a kreativitásban, a hirdetést a művészet egy formájának tekintem, és nem elsősorban a marketing részének. Ha ki akarsz tűnni, és ez a reklámok egyik feladata, muszáj innovatívnak lenned, azaz létrehozni valami újat: amikor például a Mini Coopernek csináltunk egy globális kampányt, a cég preferenciája egy menő elektronikus track lett volna, de én végül a fütyülés világbajnokát választottam alá. Senki nem gondolta volna, hogy ez működhet, mégis ettől lett releváns a reklám.

Ezeket az ötleteket nehéz végigvinni?

Mindig csak annyira lehetsz kreatív, amennyire a film, amivel dolgozol, megengedi. Másrészt az ügyfelek, akikkel dolgozol, többnyire nem túl képzettek zenei téren. A marketingvezetők zenei tudása nagyjából akkor állt meg, amikor gyerekeik születtek. Nagy kihívás egy negyvenes éveiben járó marketingigazgatót meggyőzni a legfrissebb trendekről, miközben ő maga inkább egy 1999-es zenében gondolkodik. Az innovatív brandek képviselői sokat beszélnek a kúlság katorról, a cutting edge dolgokról, a jövőről, de amikor a zenére terelődik a szó, mindig visszafelé tekintenek.

Jesper Gadeberg

Azt mondod magadról, hogy a munkád nem a személyes ízlésedről szól, hanem a szakértelmedről. Van azért olyan friss zene, ami magánemberként inspirál? 

Nem igazán. Zeneszerető ember vagyok, de nagyon ritkán akad olyan lemez, amit a személyes ízlésem alapján hallgatok, mert a napom és a munkám nagy részét az teszi ki, hogy szakmai szempontból hallgatom a zenéket a hangfalamon. Ilyenkor az embert a csend sokkal jobban inspirálja. Ugyanakkor a szakmai döntéseimet a személyes ízlésem befolyásolja, és mivel arról vagyok ismert, hogy nem zenei briefeket hajtok végre, hanem inspirációkat próbálok adni a kreatív folyamatban, azt a saját ízlésem mentén teszem. Skandináv vagyok, éppen ezért például a melankolikus, emberi és érzelmes tónusok biztosan érezhetők a zenei választásaimban.

Hogyan kerültél a zenével kapcsolatba annak idején és jutottál el idáig?

Tizenhárom évesen egy lemezboltban kezdtem dolgozni egy dán kisvárosban, aztán amikor a kilencvenes évek elején Koppenhágába költöztem, akkor is lemezboltban dolgoztam. 1998-ben kezdtem zenei supervisorként dolgozni főállásban. Teljesen autodidakta módon tanultam meg a lemezboltban, hol keressem és találjam meg a tudást és az izgalmat a különféle zenei műfajokban. A lemezboltos időszakom utolsó fázisában jöttem rá, hogy a vásárlók igen jelentős hányada olyan kreatív ügynökségi területen dolgozó ember, akár rendező, vagy utómunkával foglalkozó valaki, aki zenét keres a reklámokhoz. Ez több mint húsz éve volt, az interneten nem tudtál zenék után kutatni, vásárolnod kellett dolgokat. Akkoriban ráadásul egy art directorral éltem együtt. Akkor jöttem rá, hogy míg egy reklám előkészítő, ötletelő fázisában minden a szemről szólt, maga a reklám a szemhez és a fülhöz egyaránt szól. Ha egy Levi's reklámról van szó, akkor egyértelmű, hogy mindenki a zenéről fog beszélni. A kilencvenes években mindenki tudatában volt annak, hogy a zene hatalmas hatást gyakorol a reklámban, mégis, az erre vonatkozó megoldások nagyon szegényesek voltak. És ez sokat változott, párhuzamosan a lemezeladások tizenöt évvel ezelőtti hanyatlásával. A lemezkiadók eleinte nem tudták, hogyan kezeljenek egy hozzám hasonló embert. Miért adjunk neked egy ingyen példányt ebből a cd-ből? Erre azt mondtam, hogy azért, mert egy dalt róla el tudok esetleg helyezni egy reklámban, és pénzt tudok nektek csinálni. De a hanyatlas előtt nem volt szükségük erre a bevételre. Aztán ez megváltozott, most pedig bármit meg tudok kapni, amit csak szeretnék. Mára a kapcsolataim is megvannak hozzá.

Most, hogy a kiadók szerepe megváltozott, mennyire tehet egy független zenekart relevánssá a reklámszereplés? A pénzen kívül, már ha eljut odáig.

A lemezeladások hanyatlásával két fő bevételi forrása lehet egy zenekarnak: ha lejátsszák egy dalát egy reklámban, illetva a koncertezés. Ehhez jönnek olyan kiegészítő bevételek, mint a rádiós lejátszás a dalszerzőknek. Nagyon kevés zenész tud megélni a lemezeladásból.

Az egyszeri bevételen túl hogyan irányíthat egy ismeretlen zenekarra a reklám figyelmet, ha egy terméket árulnak a zenéjével? A tapasztalatod alapján egy terméknek inkább az ismert, illetve ismerős dal segít, vagy inkább az ismeretlen?

Kétségtelen, hogy ha egy multimilliárdos márkát egy ismert zenével kötsz össze egy reklámban, az még nagyobb figyelmet generál a már ismert zenésznek - és a márkának is. De engem sokkal jobban érdekelt mindig, hogy miként lehet feltörekvő tehetségeket reklámokba tenni - azaz újszerű dolgokat. Ugyanakkor elég jól ki lehet elégíteni ismert számok feltörekvő indie zenekar általi újraértelmezésével a marketingvezetők és a hipszterek elvárásait egyszerre. Másrészt egy slágerszám használatával alakul ki gyakran az, amit én "kétsíkú élménynek" hívok, amikor a kép és a hang külön életet élnek és nem támogatják egymást. Én ennek ellenkezőjére törekszem, szimbiózisra, hogy a zene, amit választok, olyan legyen, mint a képből ki-be ugráló delfin. Nem zenei videókat készítek. A reklámszakma így használja gyakran ma is a zenét, klipeket készít.

Jesper Gadeberg és kutyája

Music stylistnak is hívod magad. Egy filmzeneszerző nemrég azt mondta nekem, hogy a dallamok helyett sokkal inkább a sound design működik a filmekben az elmúlt években. A reklámoknál is van ilyen tendencia?

A figyelmet mindenképpen dalokkal tudod felhívni magadra. A sound designt elsősorban az értékeli, akit a sound design érdekel. Másokat nem érdekel. Sosem szabad elfelejteni, hogy a reklám végső soron a marketing eszköze, a marketinget pedig az átlagember érdekli, nem pedig a kreatív nerdök. Ezt ellensúlyozza, hogy a szakmámon belül engem azért tartanak inkább művésznek, mert ebbe a szituációba kreativitást és inspirációt viszek. Amikor kapok egy briefet, annak a vége mindig az, hogy valami egészen más lesz a megoldás. Éppen ezért igyekszem már a projekt legelején együtt dolgozni az alkotókkal és zenékkel előállni, amik aztán befolyással lehetnek magára a reklámra. Producerként is dolgozom amúgy, ez sokat segít az olyan helyzetekben, amikor még nincs egy kész szám, hanem hangulatokat és ötleteket kell prezentálnom. Mindig jobb, ha egy szám előbb van meg, mint hogy elkezdődne a vágás, a vágók is jobban szeretnek zenére vágni, az ilyen helyzetekből készülnek a legjobb filmek. Ha viszont van egy vágott képi anyag, amihez zenét kell találni, abból ritkán sül ki jó dolog. Ilyenkor kell írni hozzá a zenét. De végeredményben az ritkán működik jól. Az előre válogatott zenéket a forgatáson is lejátsszák, hogy olyan hangulatba kerüljön a stáb, és ezáltal a zene már a korai fázisban hasson a filmre. A zenét minél hamarabb be kell vonni a kreatív folyamatba.

Vannak nem zenei szempontok is, amiket figyelembe kell venned, amikor zenéket válogatsz?

Hát, ha például egy húsfeldolgozó vállalatnak válogatok, akkor érdemes nem olyan zenekart választani, amelyik vegán. Vagy ha egy banknak készítünk reklámot, akkor nem szerencsés egy idealista balos, szocialista érzelmű zenészt választani, aki minden gonosz forrásaként tekint a bankokra.

A munkaidőd mennyi része a zenék felkutatása?

85 százalék a zenék keresése, 15 százalék a zeneszerzés.

A BUSH fesztiválon, amelynek egy panelbeszélgetésén veszel részt, elsősorban koncertek vannak. Te viszont stúdiófelvételekkel tudsz dolgozni. Inspirál az élő zene?

Előfordul, de ritkán. Az elő zene nem használható reklámokban. Átlagosan havonta egyszer hívnak zenei fesztiválokra beszélgetésekre, ilyenkor természetesen fontos része a dolognak, hogy networkölök a szakemberekkel, menedzserekkel, akiktől esetleg javaslatokat és zenekari listákat kapok, amelyekből válogathatok. Az a vicces a dologban, hogy az ehhez hasonló zenei fesztiválokon több időt töltök a koncertre járásnál azzal, hogy a hotelszobámban ülök és online meghallgatom a fellépő produkciók zenéit. Ez a leghatékonyabb módja annak, hogy tiszta képet kapjak a fellépőkről. És hogy minél több fellépőről kapjak tiszta képet. Úgyhogy az engem meghívó fesztiválok számára úgy válhatok a leghasznosabbá, ha a hotelszobámban ülök.

Jasper Gadeberg csütörtökön délután 4 órakor vesz részt egy panelbeszélgetésen a Teslában Nora Felderrel és Weyer Balázzsal. A háromsnapos fesztivál programja erre található. Gadeberg munkái erre tanulmányozhatók.