Szándékosan szigorú akart lenni idén a zsűri? Ön szerint a magasra tett léc hosszú távon jobbat tesz a szakmának, mint ha rengeteg díjat kiosztanának?
Évente vitatéma az, hogy a zsűrik túlzottan szigorúak-e. Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy az ott ülő kreatívigazgatók a saját maguk értékrendjét képviselik, és nem hajlandóak lemenni egy bizonyos szint alá. Ez a díjakból kimaradottaknak és a fesztivál egyes szervezőinek sosem tetszik. Utóbbiak azt mondják, hogy több díjazott esetén többen vennének részt a programokon és a gálán.

A résztvevők számának növelésére én inkább azt javasolnám, hogy a zsűri a fesztivál hetének elején üljön csak össze, így megelőzhető lenne az, hogy az eredmények kitudódjanak, és hogy csak a díjazott ügynökségek tagjai jöjjenek el a fesztiválra. Úgy tűnik, a zsűrik következetességének érik a gyümölcse. A tavalyi 22 díjhoz képest idén 25 talált gazdára az ugyanolyan, vagy talán a még „szigorúbb” értékelés eredményeképpen.

Miért nem adták ki idén a legjobb reklámnak járó Arany Borotvát?
Elhangzott a kérdés, hogy kiadjuk-e vagy sem. A zsűri ellenszavazat nélkül a nemre voksolt. Azt tudni kell, hogy a legjobb alkotásnak járó fődíjat az Arany Pengével díjazottak közül lehet kiválasztani. Én két munkával is érintett voltam, tehát nem szavazhattam. Utólag azonban már bánom, hogy legalább mint zsűrielnök nem emeltem fel a szavam amellett, hogy adjuk ki az Arany Borotvát. Adhattuk volna a Sylva Volkswagen printjének vagy az Ogilvy TCR freecardjának. Ezek szerintem a maguk kategóriájában jobbak az általam is jegyzett McDonald’s-filmnél, amelyet nemzetközi díjai szinte – talán túlzottan is – predesztináltak erre a díjra. Ebben az esetben, azt hiszem, valóban szigorúbbak voltunk a kelleténél.

Találkozott olyan reklámokkal, amelyek ön szerint egy nemzetközi versenyen is sikeresek lehetnek?
Az Arany Penge, illetve az Arany Szív kiadásának az volt a feltétele, hogy az adott munka nemzetközi szinten is megállja a helyét. Szerintünk film, print és TCR kategóriában több ilyen munka is volt. Kíváncsian várom, hogy a nemzetközi fesztiválok visszaigazolják-e az Arany Penge zsűrijének döntését.

Érték amiatt támadások, hogy ön volt a zsűrielnök és a DDB nyerte az Év Ügynöksége-díjat?
Szemtől szembe nem, de a hátulról persze elért néhány beszólás. Ezekkel viszont nem tudok mit kezdeni. Aki egy kicsit is utánanéz, tudhatja, hogy a zsűriben ülők nem szavazhatnak a saját munkáikra, sőt meg sem szólalhatnak, még csak meg sem magyarázhatják, ha rosszul nevezték be az alkotásukat. Az Arany Penge ötéves történetében is többször előfordult már az az elsőre talán visszásnak tűnő helyzet, hogy a fődíjat elnyerő ügynökség kreatívigazgatója egyben a zsűri elnöke is, de a tavalyi cannes-i fesztiválon is hasonló történt: Dan Wieden, a Wieden & Kennedy alapító-tulajdonosa volt a zsűri elnöke, a Wieden & Kennedy pedig az év ügynöksége lett. Nemzeti fesztiválok esetén talán megoldás lehetne egy külföldi zsűrielnök. Az Epica egyébként nem véletlenül sikeres nemzetközi fesztivál, hiszen ott szakújságírók ülnek a zsűriben.