Sajnos ezt a műfajt kizárólag ezek a kétes elmeállapotú szerepjátékosok űzik, pedig olykor a kapitalizmus kártékony démona valóban rátör a lelkekre, és akkor tiltakozni kellene, csak hát az ilyen tiltakozás automatikusan a tarsolylemezes lovasíjászok társaságát jelenti.

De a mackókért mindent
A cég, amely évek óta járatja le a mackókat, kezdve azzal, hogy a vállalati mackó egyértelműen idegen lényeket népszerűsít a puszta létével. A kifejezéstelen arc, a bárgyú vigyor, az üveges szemek nyilvánvalóan egy rovaralapú idegen civilizációnak ágyaznak meg, tudniillik ide, a Kárpát-medence szent védelmébe akarnak beköltözni, miután bolygójuk lakhatatlanná vált. Gyűlöletet szít a kisállatok közt, amennyiben szegény tarajos sült megvetendőnek és nemkívánatosnak állítja be csak azért, aminek született. Környezetében imbecillé válnak és életidegen ostobaságokat mantráznak az anyukák. De ezt még elviselte Mária országa, ez a vendégszerető, béketűrő nép. Most azonban betelt a pohár: az álmackó a gyermekek lelkét vette célba. Elindult a Coccolino-mesemozgalom.

Írjunk Coccolino-mesét, hogyne. Még csak az kéne, hogy Coccolino-macival aludjanak el a gyerekek! Hogy Vackor országában, Bodó Béla Brumi-regényeinek országában, a Kismackó csokiországában ez a corporate trash legyen a nagybetűs Mackó! Igen, befogadtuk a cseszlovák Fülesmackót, a nyugati Micimackót, befogadtunk idegen mackókat. De van egy baromi komoly különbség: a régi mackók nem azért születtek, hogy eladjanak nekünk valami vegyszert. A mackóról eddig nem kellett hátsó szándékot feltételezni, a mackó megmaradt olyannak, akiben megbízhat egy kisgyerek is. A Coccolino Frankensteinje megtörte ezt a nemes hagyományt.

És még ráadásul ki is kötik, hogy a mese nem kapcsolódhat a ruhaöblítéshez. Jaj, de rohadt ravasznak tetszenek lenni. Hát persze, ez egy önzetlen játék. Csak éppen szóljon a Coccolino-mackóról, és hasonlítson a mintamesére, amelyet mellesleg a Coccolino-öblítő csomagolásán találhat meg a kedves pályázó. Ha ügyes, bekerülhet a természetesen decemberben megjelenő Coccolino-mesekönyvbe, vagyis a karácsonyt is a cég társaságában ünnepelheti. De jó lesz neki.

 

Amúgy a felháborító agresszió, a pedofília mellett ott van az ötletben a reménytelen holtszórás is vastagon. Mert tegyük fel, megírja a tökéletes Coccolino-mesét valamely éhező kortárs író, és a gyerekek országszerte belebolundulnak C-maciba. És? Talán vesznek öblítőt meg gatyakorcpuhító különbalzsamot a hatéves gyerekek? Nem, nem vesznek; és amikor mosodásat játszanak, az inkább a ruháik tönkretételét jelenti. Talán majd rágják az anyukájuk fülét, hogy nekik olyan macis öblítő kell? Nem rágják, én speciel tizennégy éves koromig nem is tudtam, hogy az öblítő mire való, és kell-e egyáltalán. Nem véletlen, hogy az OBI mókusáról nincs mesemozgalom, tisztelt rovarnép: a gyerek nem célcsoportja a dekopírfűrész kampányának. Akkor meg mégis kinek szól ez az egész?

Alighanem az anyukának, aki felolvassa a gyerekének a Coccolino-mesét. Ha van olyan szerencsétlen, hogy vegyipari brosúrával fárassza a gyerekét, akkor biztos meg is veszi automatikusan az öblítőt. Bravó, megint egy országos hadjárat, ami tömegpusztítással találja meg azt a pár ezer hülyét, akire hat.

Haszna a C-maci meséinek minimális lesz, még ha jól sül el, akkor is. De azért biztos születik majd egy csokor Coccolino-mese, abból kiválasztja a zsűri a legkevésbé vállalhatatlant, és beteríti vele az országot; rajzfilmet készíttetnek belőle, és műsoridőt vásárolnak hozzá, meg kiadják nyomtatásban, pont elfér a Buci maci mellett. Pár száz, pár ezer buta szülő meg majd megveszi a gyerekének, fel is olvassa, és még az is lehet, hogy

a gyereknek tetszeni fog. Aztán pár év múlva rájön, hogy gyerekkora mackója egy alattomos öblítőkufár volt, hogy egy Amway-ügynököt, egy kígyót melengetett a keblén. Ilyenkor jön a kiábrándulás, a csalódás és a punkmozgalom, aminek szintén megvannak a kabalaállatai egyébként. És akkor majd lehet szörnyülködni, hogy milyen durva lelkű ez a mai fiatalság, már a macikat se becsüli.

Kell ez nekünk? Nem kell. A Coccolino-macinak nincs helye a gyerekszobákban. A felelős hazafiság azt is jelenti, hogy ilyenkor a gyermek- és ifjúságügyi minisztérium, ha még létezne, körbehordaná a véres fáklyát vagy ami a kezébe akad, és jelezné a fáradt szülőknek, az osztályfőnököknek, a törvényes gyámoknak: ez itt nem mese, hanem reklám. Az pedig ebben a formájában ugyanúgy nem való a tizenkét éven aluliaknak, mint a pornó és a krimi.