Az üzenetet itthon nem illendő közvetíteni, hiszen akkor rögtön ott motoszkál a kérdés, hogy miért, kikre lehet még. Elég azonban átlépni a már részben lebontott határokat, hogy az üzenet nagyon is aktuális legyen. A szlovákiai, a szerbiai és a romániai magyar pártok legutóbbi plakátjait és szlogenjeit vizsgáljuk meg, hogy a végén egy egészen közhelyes következtetést vonjunk le.

Szlovákiában, ahol utoljára 2006-ban tartottak parlamenti választásokat, már hosszú évek óta egyetlen komoly magyar párt van, a Magyar Koalíció Pártja (MKP). „Tesszük, amit kell” volt a párt akkori szlogenje. Az óriásplakátok bal felső részében (a fő helyen, ahonnan az ember olvasni kezd) enyhén barnított fekete-fehér fotókon négy arc volt látható. Mellettük, jobboldalt piros alapon fehérrel a szlogen magyarul, és kisebb betűkkel szlovákul. A plakát alsó harmadának alapszíne zöld, abban olvasható a választás dátuma és egy bekarikázott 10-es, utalva a pártlista számára.

Szerbiában legutoljára 2008 elején elnökválasztás volt. A magyar pártok hosszú idő után először állítottak közös jelöltet, Pásztor Béla személyében. A szlogen így hangzott: „Olyan Szerbiáért, ahol nekünk is jó!” A zöld színű plakáton olvasható volt a jelölt neve és egy bekarikázott 5-ös, a jelölt szavazólapra kisorsolt száma.

A Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ) utoljára 2004-ben mérette meg magát parlamenti- és elnökválasztáson Romániában. Akkor a fő szlogen ez volt: „Minden szavazat számít!”. A plakátok alsó és felső tizedét zöld sáv foglalta el, vékony piros csíkkal, a közepe fehér volt. Az elnökjelölti plakáton „Ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted!” felirat, a parlamentin „Szavazz az RMDSZ-re, az autonómiára, a kettős állampolgárságra!” felirat volt. Ugyanabban az évben önkormányzati választás is volt Romániában, a magyar párt szlogenje így hangzott: „Együtt, szabadon”.

A fenti példák közül kizárólag az RMDSZ parlamenti választási plakátja hordozott értelmezhető üzenetet, utalt bármiféle programra vagy ígéretre. A többi gyakorlatilag teljesen felcserélhető, senki sem lepődött volna meg, ha a Felvidékhez kötjük a „Minden szavazat számít” vagy a Vajdsághoz a „Tesszük, amit kell” szlogeneket. Mivel a zöld az egyetlen szín a magyar zászlóból, ami nem szerepel egyik szomszédos ország zászlajában sem, ezért egyértelmű, hogy ez mindenütt hangsúlyos helyet kapott a plakátokon, így akár layoutot is bátran cserélgethetnének a határon túli magyar pártok négyévente. (Ebben az esetben elegendő volna 12 évente új dizájnt kitalálni mindenhol.)

A rendkívül sematikus megjelenések csak jóindulattal magyarázhatók pénztelenséggel. Frappánsabb szöveget ingyen is ki lehet találni. A probléma inkább abból ered, hogy semmi mást nem akartak mondani, mint hogy „van magyar párt is”. Holott ne feledjük: mindhárom erő királycsináló volt legalább egyszer az elmúlt tíz évben, az MKP és az RMDSZ kifejezetten erős kormányzati pozícióból indult a választásoknak. A többségi nemzetiségtől azonban egyik sem várt szavazatokat, míg a magyar voksokért nem volt ellenfél. Gyakorlatilag tét nélküli kampányok voltak ezek. Plakátoltak, mert szokás, de a reklámok valódi értelmében talán a megrendelők sem voltak biztosak. A szlovák Európai Parlamenti (EP) választásokra az MKP nem is csináltatott óriásplakátokat, néhány újsághirdetést tettek csak közzé Bugár Béla akkori pártelnök képével, amint felfelé mutatja hüvelykjét – bár Bugár nem volt jelölt, két mandátumot így is elnyertek.

Ócska közhely: verseny nélkül nincs minőség. Minden fontos közhelyre jó azonban emlékezni, és bizonyítani is a hétköznapi bölcsességet, nehogy üres fordulat maradjon. A negatív állítás mellé tárgyalási univerzumunkban odatehetjük a pozitívat is: ha van verseny, minőség is van. 2007-ben ugyanis akadt kihívója az RMDSZ-nek az EP-választáson. Lám, rögtön nagyot ugrott a színvonal.

Tőkés László függetlenként indult ugyan a brüsszeli mandátumért, de mindenki tudta, hogy valójában a Magyar Polgári Szövetség nevű, éppen akkoriban bejegyzett másik magyar párt próbálgatta erejét vele. Tőkés EP-szlogenje messze felülmúlta szellemességében a rendszerváltás óta az összes határon túli magyar politikai jelmondatot. „Unió, Erdéllyel” – hirdette, egyszerre utalva az 1848-as 12. pontra és az EU-ra. A plakát vizuálisan is egészen tűrhető volt, jobboldalt egy portré Tőkésről, a bal kétharmadban pedig egy faragott Erdély-címer sárga csillagokkal. Ne feledjük, egyszerű portrén vagy pártlogón túl ez volt 1990 óta az első bonyolultabb vizuális megoldás határon túli magyar politikus részéről!

2007-re az RMDSZ is összeszedte magát. Az „Új honfoglalás” szlogen kevésbé volt frappáns, de legalább a plakátok a korábbiaknál sokkal szebbek lettek. A lista öt vezetőjének portréja, alul sok zölddel, nem nagy ötlet ugyan, de látszik, hogy ruháikat gondosan egymáshoz válogatták, rendesen beállították őket, az egész összhatása kifejezetten meleg és barátságos volt. Megrendítő, de tényleg csak az képes teljesítményre, aki az életéért harcol. Lehet bár szó a legromantikusabb célról, az árokásás gyönyörködtet.