Akkreditáljunk vagy sem?
Kérdés az is, hogy az MPRSZ milyen eszközzel fogja rábírni a megrendelői oldalt arra, hogy egy-egy ügynökség vagy szakember kiválasztásakor mérlegelje, hogy az illető a szövetség által akkreditált menedzser-e vagy sem. Hangsúlyoznám a menedzser fokozatot, hiszen az MPRSZ elképzelései alapján ezidáig úgy tűnik, hogy ez lenne a legmagasabb rang...
Mindezen kérdések megválaszolására segítségül hívtunk néhány PR- szakembert – ügynökségi, vállalati oldalról, illetve az oktatás területéről – fejtse ki rövid véleményét az akkreditációval kapcsolatosan. Azt már tudjuk, hogy az MPRSZ-nek mint szervezetnek, elnökségi tagjainak és holdudvarának mi az álláspontja, de mi kíváncsiak voltunk a másik oldal véleményére is.
Dr. Matkó István – M&H Communications: – A legutóbbi hirdetésünkre – munkatársat kerestünk – hozzávetőlegesen 200 jelentkező küldte be pályázatát. Közülük húszat hívtunk be, és kezükbe adtunk egy tesztet kitöltésre. A teszt sokéves gyötrődésünk eredményeként alakult ki, s arra szolgál, hogy kiderítse a jelentkezőkről: érdemes-e rájuk szánni a háromhónapos próbaidőt. A húsz magabiztos jelölt közül összesen hárman tudták megmondani, hogy ki volt Adenauer, és ketten tudtak összeeszkábálni öt szóból – politika, szabadság, reklám, érték, beszéd – értelmes, szellemes mondatot. A jelöltek egy- vagy kétdiplomás, szimpatikus, értelmiségi családból származó huszonéves fiatalok voltak, akik csaknem kivétel nélkül felsőfokú nyelvvizsgával rendelkeznek. Nem vagyok maximalista, de úgy vélem, az utóbbi évek oktatási kavalkádja rettenetes munkát végzett... Mert az egyébként valóban intelligens fiatal emberek egy bizonyos idő után egészen értelmes dolgokat tudnak művelni, és egy-két év után – ha megérjük, hogy a cégnél maradnak – bármilyen jó társaságba elengedhetők.
Kérdés az is, hogy az MPRSZ milyen eszközzel fogja rábírni a megrendelői oldalt arra, hogy egy-egy ügynökség vagy szakember kiválasztásakor mérlegelje, hogy az illető a szövetség által akkreditált menedzser-e vagy sem.
Miért mondtam el mindezt ? Mert a PR Szövetség akkreditációs rendszeréről készült 25 oldalas anyag őszinte csodálkozást keltett bennem. Vajon hol élnek a derék és tisztelt hölgyek és urak? Komolyan gondoják-e, hogy akkreditációs kérdések címén mindezt feladhatják bármely jóhiszemű önként jelentkezőnek? Nem kétlem viszont: hasznos viszszakérdezni a kommunikáció alapjait, néhány alapmű tanulságát, de azt igen, hogy az akkreditációs leckében már kiadása pillanatában is elavult, életidegen dolgozatokat kötelező irodalomként, tudnivalóként vegyenek számba. Nem akarok neveket megemlíteni, de ha a PR Szövetség szent teheneket akar gyártani, tegye saját szórakoztatására, ám ezért ne kérjen akkreditációs díjat és ne tegye semmilyen formában – jelen esetben gyengéd nyomással – „kötelezővé” a szakma művelői számára. De hát nem ez a fő bajom ezzel az egész akkreditációs micsodával, hanem más.
Egy: A PR Szövetséggel szemben úgy vélem – az akkreditációs rendszerrel nem lehet megtisztítani a szakmát kedves vagy éppen bunkó amatőröktől, a tornatanárokból, párttitkárokból, rendőrökből önmagukat PR-szakemberré tenyésztett káderektől. Ők még jó ideig – akkreditációs rendszerrel vagy anélkül fogják „javítani” a szakma hírnevét és image-ét.
Kettő: Alapvető kétségeim vannak az irányban is, hogy az egyetemi képzéstől elszakíthatatlan szakmai minősítést és felelősséget átveheti-e egy olyan társadalmi szervezet, mint a PR Szövetség? Ha megteszi, óhatatlanul átmegy valami olyan öszvér szervezetbe, amelyet általában a demokratikus berendezkedés, amely felé Magyarország is törekszik, nem bír elviselni. A magam részéről ezért határozottan ellenzem, hogy a PR Szövetség bármiféle hatósági vagy bizonyítványosztogató szerepet vállaljon. Ez ugyanis sehol nem sikerült még a világon, bármennyire is állítják néhány helyen ezt magukról.
Három: Egyetlen dologban értek egyet a PR Szövetséggel: meg kellene szabadítani a szakmát a korpától. Kérdés, a Szövetségnek nem kellenne-e azon gondolkoznia, hogyan lehetne ezt megtenni kevésbé bürokratikus módon.
Felkai György – FM Kommunikáció: – Nem ismerem részleteiben az akkreditációs rendszer tervezetét. Én ugyanis – sok más PR-szakemberrel együtt – nem vagyok a PR Szövetség tagja. Tiszteletben tartom e szervezet tevékenységét a szakma fejlesztése érdekében. Mint a nemrégiben megalakult PR-szolgáltatók szövetségének, a Mapresznek alelnöke ugyanakkor kaptam ismertetőt a PR Szövetségtől, tehát most már nem vagyok teljesen tájékozatlan az ügyben.
Az akkreditációs rendszerrel kapcsolatban egyébként is számos ponton lehet vitatkozni, hiszen milyen jogon vizsgáztat engem X vagy Y, talán ő többet tud nálam a szakmáról?
Véleményem szerint a piac dönt arról, hogy kit fogad el PR-szakembernek és az illető szaktudását milyen szintre értékeli. Tudomásul kell venni, hogy a szakma által nem megfelelőnek ítélt PR-szaktudásra is lehet vevő. Természetesen jó, ha megpróbálunk mindent megtenni a szakmai színvonal emeléséért, de ennek fontosabb eszközének tartom a PR tényleges szakmai tartalmának minél szélesebb körben történő megismertetését. Az akkreditációs rendszerrel kapcsolatban egyébként is számos ponton lehet vitatkozni, hiszen milyen jogon vizsgáztat engem X vagy Y, talán ő többet tud nálam a szakmáról? Nem hiszem. Vagy miért kell mindenkinek mindenhez értenie; lehet valaki kitűnő kreatív ember, de elméleti háttere gyenge, vagy jó rendezvényszervező, de rossz médiás, és sorolhatnám még a példákat.
Tehát a jelenlegi helyzetben nem látom, miért kellene nekem a piacon kívül mással is megméretnem magam.
Marinka Zsuzsa – Momentum Hungary: – Az akkreditációs rendszer működésének részleteiről sajnos igen keveset tudunk, de talán ez cégünk fiatalságával is magyarázható. A McCann-Erickson Budapest ez év áprilisában hozta létre legújabb önálló leányvállalatát, a Momentum Hungaryt. A cég komplex tevékenységi körébe a promóción kívül az eseménymarketingen át a BTL-szolgáltatások köre és a PR tartozik. Így természetesen rendkívül fontos számunkra a PR-szolgáltatások mind szélesebb körben való elismertetése. Ezért kétség kívül mi magunk, e szakma művelői tehetünk a legtöbbet azzal, hogy folyamatosan magas színvonalú szolgáltatást nyújtunk az ügyfeleknek. Ennek valóban egyik elengedhetetlen feltétele a megfelelő elméleti tudásanyag elsajátítása. Azonban legalább ilyen fontosnak tartom a meglévő adottságok, a tudásszint folyamatos fejlesztését és hogy a PR-szakember mindennapi munkája során eredményesen tudja átültetni a gyakorlatba a megszerzett ismereteket. Úgy vélem, hogy egy, az Európai Unió országaiban is elfogadott elméleti és gyakorlati feladatokat is tartalmazó vizsgarend bevezetése segítené a magyar PR-szakma presztízsének növelését, amennyiben az megfelelően szabályozott, és vizsgáztatásra hivatott szakmai testület előtt történne. Ehhez azonban a rendszer igen körültekintő kidolgozása szükséges, amelyhez a hazai PR-szakemberek, ügynökségek támogatása elengedhetetlen. Hiszen a kezdeményezés esetleges sikertelensége kellemetlen következményekkel járhat a teljes hazai PR-szakma számára.
Rónai Judit – Soros Alapítvány: – Pillanatnyilag nem érzem szükségesnek a vizsga letételét, ezért nem is próbáltam a követelményekkel megismerkedni. Álláskereséskor soha nem merült fel, hogy bármilyen papírral igazoljam szaktudásom. A Külkereskedelmi Főiskola posztgraduális képzését az elsők között végeztem el, és sajnos azóta sem érzem, hogy ez a diploma is jelentett volna jelentős pluszt a szakmai előmenetelemben. Ehhez képest az MPRSZ által meghirdetett akkreditáció pedig minden bizonnyal alacsonyabb tudásszintet is feltételez. Szerintem a vállalati szektorban általában az emberek szakmai múltját ismerik és ennek megfelelően keresik meg ajánlatokkal. Ami a másik oldalt illeti, a PR-munkatársat keresők az életrajz és egy beszélgetés kapcsán remekül le tudjak mérni a jelentkező jártasságát és tapasztalatait. Azzal valamelyest egyetértek, hogy a szakma tisztuljon meg, de én inkább az ügynökségi oldalon látom nagyobbnak a káoszt. Talán az is egy megoldás lehetne, ha nem az egyes embereket, hanem az ügynökségeket minősítené valamilyen hiteles testület, ami semmiképp nem a mai PR Szövetség. Szakmai testületre természetesen szükség van, én számos alkalommal vettem részt programokon, kerestem a kapcsolódási pontot, de sajnos eleddig nem találtam meg. Ez a szervezet nem győzött meg arról, hogy általa több, jobb lehetek, hasznos információhoz, tudáshoz juthatok. Ez a PR Szövetség nem az a szakmai szervezet, amelynek az image-e lehetővé teszi, hogy minősítsen. Az MPRSZ engem nem tudott meggyőzni arról, hogy csatlakoznom kéne vagy bármiféle vizsgát kéne tennem náluk.
Borsós Ilona – Skull Kommunikációs Iskola: – Véleményem szerint azok, akik a Skull PR kurzusát elvégezték, nagy valószínűséggel sikeresen pályázhatnak majd az „Akkreditált PR Szakember” cím elnyerésére. Ismerve az akkreditációs rendszer tematikáját, azt mondhatom, a Skull Kommunikációs Iskola kurzusai kevés kivétellel megfelelnek ennek. A Skull és az MPRSZ hatodik éve tartó kapcsolatára tekintettel információink szerint iskolánk jelentős szerepet kap az akkreditációs konzultációk megszervezésében.
