Azt nekem nem tisztem elvitatni, hogy a Clio egy kedves és ügyes kis autó, nem is teszem, csak felolvasom sietősen: kedves, ügyes kisautó. Kellemes dolog egy ilyen, kétségtelenül, de álomnak nevezni azért nem szerencsés, mert azt kézből megkontrázom. Van ugyanis egy olyan kategória, hogy álomautó.

Ez kétszáz lóerőnél, és/vagy hat méternél kezdődik, és a beépített rakétavetőnél meg a sugárhajtóműnél végződik, illetve olvad bele az olimpiai szlogenbe: gyorsabban, magasabbra, erősebben. Az álomautók közt kisautó elvétve se szerepel, és ez akkor is igaz, ha egyrészt mindenkinek más az álma, másrészt a kisautók előállítói konokul igyekeznek csúcsszuperségnek beállítani őket.

Eklatáns példa: lehet egy modern panellakás meghitt és meleg otthon, de nem álom. Álom az, hogy ledózeroljuk a Rózsadombról az elnyomó réteget, és a felszabaduló helyre azt építünk, amit akarunk: fellegvárat acélból, piramist vagy függőkertet. És még az se mentség, hogy ez itt egy szerény és elérhető álom, mármint a Clio, mert a reklám direkt felsorol előtte négy sokkal szabadabban szárnyaló álmot nemzetközi titkosügynökkel, meg görög istennel.

A rémálmokról
Ha nemzetközi titkosügynök – mondjuk ki: James Bond – lennék, akkor azt álmodnám legszívesebben, hogy a szabadban táborozom, éber álomban, mint a hiúz, és egyszer csak kirángatnak a sátramból azzal, hogy vizsgáljuk meg, éjjel is véd-e a fogkrémem (Blend-a-med). Ehhez azért jó James Bondnak lenni, mert neki engedélye van az ölésre, tehát ilyenkor a doktor úr és kollégái fogsorába tömködheti a pisztolyát, és visszakérdezhet, hogy az ellen is véd-e az a fogkrém.

A reklámfilmet globálisan átszövő értelmetlenség egyébként nem mindig vált ki ilyen radikális reakciókat, mert például a Dove szpotja után nem a fegyveréért kapkod az ember, hanem néz maga elé bambán, mint amikor megint végigolvassa és becsukja A kis herceget: ennek semmi értelme, de szép. Szilárd és folyékony halmazállapotok közelről, oldódás, ozmózis, diffúzió, aztán egy-egy hamvas rózsa merül a kékségbe, közben éteri női vokál, végül az egyik rózsa elhervad, a másiknak meg még az apró ráncai is simábbnak hatnak.

Lenyűgöző képsorok, a tudat kikapcsol, a látóideg egyenesen a gerincvelőnek továbbítja a képet, úgyhogy lazán átcsúszik az elme szűrőjén az egész történet abszurditása, miszerint egy növényen tesztelnek egy szappant. Már mi az istennek mosnánk meg egy rózsát szappannal? – kérdezné a homo sapiens, ha írásban kapná meg a kérdést. De nincs kérdés, csak gyönyörűséges látvány van, tehát még ha hazugság is az egész, és a rózsát nyilvánvalóan megöli a Dove, mégis megérdemlik a támogatást, hogy még sok ilyen szép filmet csináljanak nekünk. Végül is addig nincs nagy baj, amíg nem fordul a kocka, és nem tesztelnek cserébe rovarirtót emberen.

Az igaz álomról
Végül egy igazi álom, illetve egy nagyszerű és szépreményű fordulat. Egy új approach. Olyat még nem láttunk – illetve a Benettonnál már igen, de Magyarországon sose –, hogy egy kapitalista vállalat nyílt kampányban áll egy politikai ügy mellé. És nem is akárhogyan. Ez a cég a Vodafone, amely különben meglehetős sikerességgel halad azon az úton, hogy jófej cég legyen, ami önmagában is komoly eredmény, mert jogi személyt eddig nem nagyon neveztek jófejnek.

A Vodafone fogta magát, és telerakta Budapestet plakátokkal, miszerint egy: minden metróvonalon tökéletes a lefedettségük; kettő: kivéve a négyes metrót, mert olyan még nincs. De a Vodafone egyértelműen kinyilvánítja, hogy kéne lennie olyannak (és akkor ott is lehetne telefonálni), feltépi a régi sebet, és emlékezteti Budapestet arra, hogy a kommunisták óta itt még senkinek se sikerült metrót építenie.

Annyira azért nem foglal állást, hogy az pártpolitika legyen, csak annyit állapít meg, hogy nincs metró, pedig lennie kéne. Ez egészen újszerű húzás, és egyben sikeres taktika arra, hogy a messziről jött multi magára öltse a nemzeti színeket, részt vegyen az életünkben, hogy kifejezze, érdekli, ami velünk történik. Ráadásul a legjobb időben tesz fel egy olyan kérdést, amit a mostanra elkopott politikusréteg már nem mer feltenni, mert mindenki sáros az ügyben.

Egy multivállalattól az nem meglepő, ha pártokat támogat suba alatti alkuk reményében, de hogy közvetlenül a nép mellé áll, a saját hülyéknek kifejlesztett álmai helyett a nemzet álmait álmodja tovább, az bizony szép, még a szappanban haldokló rózsánál is szebb látvány.