Szerintem ugyanis a WiW nem jelent külön-önálló korszakot a virtuális közösségek történetében. A következőkben azt próbálom meg leírni, hogy miért.

Kezdjük azzal, hogy a WiW több szempontból is igen atipikus, mint virtuális közösség:

    1. A WiW sokkal inkább közösségek-viszonyrendszerek halmazaként fogható fel és írható le, mint egyetlen hatalmas online közösségként.

    2. Ugyanis 10 ezres nagyságrendben az emberek már nem alkotnak klasszikus értelemben vett közösséget, épp ezért a WiW is sokkal inkább egy hatalmas „klub”-ként fogható fel, ha már muszáj egyetlen egységként megragadnunk.

    3. De a WiW alapvetően mégiscsak egy kísérlet – az, aminek indult, még ha kicsit „túlhízott” és menet közben irányt is változtatott. Kísérlet annak igazolására-megvizsgálására, hogy az egymás számára ismeretlen egyének tulajdonképpen közösségek rejtett hálózatát alkotják, vagyis az én ismerősöm ismerőse ismer valakit, akit én már személyesen nem. Így én gyakorlatilag emberek tízezreivel lehetek közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban. (Meg is nézhetem a rendszerben, hogy milyen, hányad fokú kapcsolatban állok mindazokkal, akik már regisztrálták magukat.)

    4. Vagyis miközben a WiW közepén egy, az azt elindító, a rendszer lelkét ma igazán jelentő közösség található – egyesek szerint az egykori Rácz-kerti társaság –, érzésem szerint körülötte sok kíváncsi, a közösség szempontjából marginális egyén húzódik meg, akik igen lazán kapcsolódnak a WiW-hez, ritkán lépnek be az oldalra és nem mutatnak túl nagy aktivitást. Számukra a WiW nem azt jelenti, mint az alapítóknak, nem része az identitásuknak és nem is azonosulnak vele olyan mélyen.

    5. De ha az alapítók mégis közösségként fogják fel és közösségként képzelik el „üzemeltetni” a WiW-et, akkor a Dányi-féle cikkben leírtak alapján – közösségből exkluzív brand – a felé tart a kezdeményezés, hogy elveszítse az ártatlanságát. Ami nem baj – mint ahogy az ártatlanság elvesztése is mindig valami újnak a kezdete – azt jelzi azonban, hogy a WiW a mai formájában már nem sokáig képes működni, átalakuló félben van.

Mindezek miatt a WiW nem egy olyan virtuális közösségi forma, amely képes volna egy új korszakot karakteresen megjeleníteni. Részemről, nem érzem rajta, hogy előhírnöke lenne valami gyökeresen újnak, ami majd mindent elsöpör-megváltoztat az online térben, szétterjed a világban és közösségek százezreinek ad mintát. Azok a cikkek, megnyilatkozások pedig amelyek így állítják be a WiW-et, véleményem szerint erősen misztifikálják, „túlértékelik” a kezdeményezés jelentőségét.

Jómagam a virtuális közösségeknek tulajdonképpen két típusát különböztetném meg, máshová téve a hangsúlyt, mint a Dányi-féle tipológia. Az általam megkülönböztetett két irány csak elméletileg szétválasztható, és a virtuális közösségek geneziséből (létrejöttéből) kiindulva klasszifikál – besorolhatóvá téve a WiW-et is. Két féle módon jöhet létre virtuális közösség:

    1. A hagyományos közösségek megjelennek az új térben is. Ebben az esetben az a kérdés, hogy mi változik meg egy ilyen közösségben. Szerintem a virtuális térben való megjelenéstől a hagyományos közösség belső kommunikációs rendszere alakul át a leginkább és ez hat vissza a közösség működésének az egészére. Megfigyelhető ez például az online térbe benyomuló vallási közösségeknél, osztálytársi közösségeknél stb.

    2. Az új térben létrejönnek eleddig sohasem létezett közösségek is, vagyis egymás számára korábban ismeretlen egyének közösséget alkotnak. Ebben az esetben az a kérdés, hogy az ilyen virtuális közösségek miben térnek el a hagyományos közösségektől. Szerintem itt a fizikai, „valós”, térhez kötött viszonyok, személyes találkozások, ismertségek hiánya a meghatározó. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ilyen közösség emiatt kevesebbet érne, hanem azt, hogy másként működik. Megfigyelhető ez például a téma-centrikus levelezőlistáknál, csevegőszobáknál, vagy, ami különösen fontos a globalizálódó civil társadalmi kezdeményezéseknél (pl. anti-globalizációs csoportok).

Általánosságban elmondható, hogy a virtuális közösségek előnye, hogy a földrajzi közelség helyett – amelyre a hagyományos közösségek épülnek – a másfajta közelséget (pl. érdeklődés, beállítódás stb.) részesíti előnyben, miközben a földrajzi közelséget első lépésben a háttérbe szorítja. Persze idővel a második csoportba sorolt virtuális közösségek tagjai is szeretnének találkozni – ahol a földrajzi közelség-távolság már valós hatással bír.

Nos, a WiW ezt a két fentebbi dolgot igen jól elegyíti – vagyis a hagyományos és a virtuális közösségi formát. Ebben azonban nincs semmi újdonság, más virtuális közösségek is ugyanezt teszik. A WiW-nél az anonimitás feladása, a zárt struktúra, a hálózati kísérlet jelent újat, de épp ettől annyira egyedi, hogy nem képes mintaadó tipikus virtuális közösséggé válni. Tehát vajmi kevés esély van arra, hogy mintaként szétterjedjen és jelentőségénél fogva önálló korszakot jelenthessen a virtuális közösségek történetében.

A WiW egyelőre a fiatal, hálózathoz kötődő értelmiségiek közössége. Ahogy azonban növekszik és egyre több ember jelentkezik be, megjelennek benne olyan emberek is, akik nem tartják magukat yuppie-nak, értelmiséginek. Mindez érdekes folyamatokat indíthat el – sőt, már el is indította őket. Idővel „mindenki” benne lehet WiW-ben, tehát nem lesz, aki rajta kívül lenne – ezáltal elveszíti a megkülönböztető jellegét, vonzását, trendi, fancy jellegét. Szélsőséges esetben ugyanaz történhet a WiW-vel, mint a nyilvánossággal a habermasi modellben, felhígul, kiüresedik, elveszti az eredeti jellegét.

A kulcskérdés tehát szerintem az, hogy meddig és főképp hogyan nő a WiW? Vagyis mi lesz a Kis Gömböcből? Tulajdonképpen erről az útkeresésről, (ön)meghatározásról szól ez a cikksorozat is a Kreatívban. Arra a kérdésre keressük a választ, hogy mikor és hogyan kezd el konszolidálódni a „közösség”? Nem fog-e szétpukkanni és aztán elenyészni? Ha megmarad – én erre számítok – kik fognak „benne” maradni, akik rendszeresen belépnek és használják is? Kit tekinthetünk rendszeres felhasználónak, a közösség tagjának? Miért maradnak/lesznek majd az emberek a tagjai? Mi az az előny, amit a belépés után hosszútávon is nyújtani fog a rendszer?

Az én véleményem szerint az, hogy sokan regisztrálnak – lépnek be a WiW-be – nem jelenti azt, hogy sokan is fogják használni. Ettől függetlenül abban egyetértünk, hogy a WiW lehet brand, márka, egyfajta fogyasztói klub. De lehet például virtuális kapcsolati könyv is – egyfajta online telefonkönyv –, vagy lehet tartalomszolgáltató – pl. kulturális információkkal, anyagokkal, hogy csak két másik kézenfekvő elképzelést mondjak.

Attól viszont mindenkit igen óvnék, hogy önmagában az emberek mennyiségében automatikusan bizniszt szimatoljunk – legalábbis a nagy dotkom buktának ez az egyik legfontosabb üzenete. Vagyis akkor sem az emberek megszerzésével, hanem sokkal inkább a megtartásával volt gond és azzal, hogy bármiért is fizessenek ugyanezek az emberek. Tehát a WiW, ha vállalkozásként akar továbbélni, élhető üzleti modell kell mögéje. Ehhez pedig fel kell találni a spanyolviaszt. Mert rossz minta akad garmadával, csak olyan nincs, ami a WiW-hez hasonló kísérlet üzletté válásához példát nyújthatna.

A South Parkban hallottak óta tudjuk, hogy a dotkom üzleti terv három lépése:

    1. szerezd meg az embereket
    3. kaszáld be a nagy lóvét

A második, lényegi dolog pedig mindeddig elsikkadt. Na, hát ezt kellene most a WiW-nél jól kitalálni. Drukkolok hozzá!