Anyámnak nagyon tetszett volna '86-ban
Hiába szép, mégis közhelyes és semmitmondó – állítja Lonkay Attila, a Saatchi & Saatchi kreatívigazgatója az Agrármarketing Centrum magyar borokat népszerűsíteni kívánó kampányáról. A kritika a Kreatív októberi számában jelent meg.
| AMC-szpot |
|
Termék: magyar bor |
Ez a film tökéletes. Minden megvan benne, amire szükség lehet. Majdnem. Szakértő, közhelyek, megható pillanatok. „Költészet, barátság, érték, szabadság, szenvedély, maga az élet.” A tökéletes film, ’86-ból. A gond csak az, hogy ‘86-ban még a cukrozott, édes bor ment. Édesanyámnak ez a film nagyon tetszett volna, akkor.
Ez a film nem tart sehová, nem visz sehová. Unalmas klisékből építkező érvelése olyan, mintha a borász azt mondaná, a bor csak bogyó, napsütés, pince meg hordó. A reklám meg persze csak közhely. Anyámon kívül cukrozott, üres szavakat senki sem vesz már komolyan a reklámblokkban. Visszavonom, felhívtam, már ő sem.
Szemléletet változtatni közhelyekkel nem lehet, ez csak hosszú távú, jól átgondolt stratégiával és következetességgel sikerülhet. Igen, a magyar bor helyét nehéz meghatározni, a borászoknak is nehezen megy, ha egyáltalán. Enélkül viszont nincs értelme belekezdeni. Valaki azt mondta nekem, ehhez a varázslathoz ott kell lenni a hegyoldalban. Igaza volt.
Ez a film viszont nem fog odavinni senkit. Miért? Mert érdektelen. Nem szól senkihez, nem mond semmit. Minden egyéb másodlagos. Hogy jól van-e megcsinálva, jól játszik-e a színész szakértőt, boldog családot, dinamikus, lendületes fiatal célcsoportot – mindegy. Ha elkapcsolnak miatta, ez mind nem számít már. A tavalyi borbulvár a glicerinezett bikavérről szólt. Most a reklámszakma hozzáglicerinezte a valóságot is.
Értékelés: 1
