Bár több ponton is jelentősen javult az eredeti javaslathoz képest a médiaalkotmánynak nevezett törvény, ez még így is aránytalanul korlátozza a sajtó- és szólásszabadságot, ezért a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) az Alkotmánybírósághoz fordul.

Simon Éva, a szervezet programvezetője szerint, ha a törvény hatályba lép 2011. január elsején, akkor Magyarországon gyakorlatilag megszűnik az újságírói forrásvédelem, mivel indokolt esetben az információforrás felfedésére kötelezheti a médiatartalom-szolgáltatót a bíróság a hatóságok, a nemzetbiztonság és a közrend védelme, vagy bűncselekmények elkövetésének felderítése, megelőzése érdekében.

A „kivételesen indokolt esetben” kitétel szerinte szabadon értelmezhető „gumifogalom”, a közrend védelme és a bűnmegelőzési cél pedig tágra nyitja azokat az eseteket, amelyeknél a forrást ki kell adni. Simon Éva szerint az oknyomozó újságírást taglaló részben található „közérdekű információ” fogalom is túl általános értelmű; a magyar jogrend nem is ismeri ezt a fogalmat.

A törvény rendelkezése szerint ugyanis az újságírók ezentúl legálisan követhetnek el jogsértést, ha közérdeket sértő cselekmény kiderítése a cél, és ha az információ más módon nem, vagy csak aránytalan nehézségekkel szerezhető meg. A TASZ szakértője szerint a törvény beavatkozik a szerkesztői szabadságba is, mivel egy, nemcsak a közszolgálati, hanem a kereskedelmi csatornákra is vonatkozó kitétel szerint kötelező az információközlés a helyi, országos, nemzeti, uniós eseményekről.

Simon Éva szerint további probléma, hogy a törvény későbbiekben megalkotandó jogszabályokra utal, ami a szólás- és sajtószabadság korlátozásának lehetőségét is magában rejtheti, például a sajtótermékek előzetes regisztrációhoz kötését.

Az újságíró szervezetek továbbra is megosztottak
A Magyar Újságírók Szövetsége (MÚOSZ) egyebek mellett az objektív felelősség szabályozását hiányolja, a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége (MEÚSZ) ugyanakkor örömmel látta viszont a törvényben az általa javasoltakat.

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke szerint jó, hogy bekerült a végleges változatba a „médiatartalom-szolgáltatók összessége” kifejezés, ami alapján nem minden egyes médiumnak kell nem meghatározott értelemben hiteles, pontos, gyors és kiegyensúlyozott módon tájékoztatni, mint azt az eredeti verzió tartalmazta, hanem a tartalomszolgáltatók összességének. Eötvös Pál szerint viszont rossz, hogy nem lehet tudni, ki fogja megítélni e követelmények teljesítését, mint ahogy az is, hogy a törvényből az objektív felelősség szabályozása kimaradt. Ez szabályozta volna ugyanis, hogy nyilvános eseményeken tett kijelentésekért ne az újságíró, hanem a kijelentést tevő legyen a felelős.

Gazsó L. Ferenc, a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetségének elnöke szerint jó néhány olyan észrevételt viszontlátnak az elkészült joganyagban, amelyet a törvényalkotóknak javasoltak. Az elnök ezek között említette a kiskorúak fokozott védelméről szóló paragrafust. A törvény szerint a sajtótermékben, elektronikus médiumokban illetve lekérhető médiaszolgáltatásban nem tehető közzé olyan tartalom, amely súlyosan károsíthatja a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődését, különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz. Ilyen jellegű tartalom csakis olyan módon tehető közzé, ha azt megfelelő felhívás előzi meg, illetve valamilyen műszaki vagy egyéb megoldás akadályozza meg, hogy kiskorúak ehhez hozzáférjenek.

Határon innen, határon túl
A parlament a kormánypártok szavazatával kedden fogadta el a fideszes Cser-Palkovics András és Rogán Antal által beterjesztett, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslatot, amely 2011. január elsején lép életbe. A még 1986-ban elfogadott sajtótörvényt leváltani hivatott médiaalkotmány hatálya minden hazai médiatartalomra, azaz az összes ma ismert médiumra, így a nyomtatott és az elektronikus sajtóra, valamint újdonságként az internetes tartalmak szabályozás alá vont részére kiterjed, sőt a Magyarországra irányuló, de más országból nyújtott médiatartalom-szolgáltatásokra is, feltéve, hogy a szolgáltató a szigorúbb szabályok megkerülése érdekében telepedett le az országhatáron túl.