A két végpontot szeretnénk megosztani mindenkivel. A legörömtelibb és legszomorúbb levelet. 

Kezdjük a széppel. Külön öröm a cikkszerzőnek, aki személy szerint a napi csaj rovat egyik aktív munkatársa volt, hogy a következő levél merész és egyáltalán nem bulváros, vagy szakmaiatlan kezdeményezésünket méltatja, melynek során – még ha elsősorban egy rendezvényünket promotálva is – bemutattuk önöknek/nektek a marketingkommunikációs szakma felettébb csinos képviselőit: Rékát, a 23 éves marketingasszisztenst, Klárát, a 27 éves art directort, Timit, a 24 éves junior copywritert, Évit, aki online értékesítési menedzser, Vandát, az account executive-ot és a hölgyolvasók kedvéért Krisztánt és Attilát, a társ-kreatívigazgatókat.

Íme tehát:

LEGJOBB OLVASÓI LEVÉL KATEGÓRIA

ELSŐ HELYEZÉS

A „NAP CSAJA” ROVAT KÉSZÍTŐINEK KÜLÖNDÍJA

Tisztelt Kreativ.hu Csapat!

Bátor kezdeményezésetek, a „nap csaja" abbamaradt es egy hét alatt kifújt, amit személy szerint mélységesen sajnálok. Ezúton szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy en úgy tévedtem színvonalas és időnként elgondolkoztató szakmai cikkeitek közé, hogy a **** hírportál RSS hírolvasója a listára vette a Kreativ.hu nap csaját. Ezek után már visszatérő látogató lettem és az aznapra kiszabott „szexinőciskép-adag" megtekintése után elolvastam a számomra érdekes, főkent marketing és pr-témájú cikkeket.

Igen, tudom, hogy – mint minden szakmailag önérzetes szerkesztőség – ti is feltettétek magatoknak a kérdést, hogy vajon illik-e ruhával alig fedett lányokat felvonultatni egy professzionális, a szakmának szóló felületen? Vagy a másik lehetőség, hogy a döntéshozó tette fel magának ezt a kérdést és kerek-perec megtiltotta az oldal szerkesztőinek a ruhaneművel alig takart hölgyek kepeinek „vásári és olcsó" hatásával történő operálást.

Azonban hadd mutassak rá arra, hogy a professzionalizmus nem jelent szürkeséget, unalmat vagy hideg, steril környezetet. Miért ne lehetne a reklámszakma egyik szószólója olyan laza, hogy ilyen jellegű tartalmat is fel mer tölteni? Én történetesen a reggeli kávém elfogyasztása alatt, a munka megkezdése előtt vetettem egy pillantást a fent burkoltan mar megdicsért kezdeményezésre és utána jobban indult a nap. Miért lenne ez baj? Ez meg nem jelenti a Blikk szintjére történő lealjasulást, ettől még nem lesz pária az oldal. Sőt, ettől meg én sem érzem magam kéjencnek, aki a napi munka után SZTK keretes szemüvegben indul nyitogatni a lódenkabátját. Egyszóval tervezitek-e újraindítani ezt a színes kezdeményezést?

Üdvözlettel:

Kreskolik Demle

Kedves Demle! Köszönjük szívmelengető leveled! A rovatért való küzdelmünket ígérem januárban is folytatni fogjuk és dacára főnökeink közerkölcsöt féltő és az új médiatörvény szigora előtt meghajló hozzáállásának, valahogy újraélesztjük eme méltán népszerű, nívós rovatot. Végső esetben külföldre menekítjük a szervert! Vagy valami hasonló.

A következő, sokkal kevésbé szerethető levél előzménye, hogy szegény tudatlan, ámde jószándékú kollégánk abba a hibába esett, hogy megpróbált kedves levelet írni egy a kedvesnek egyáltalán nem nevezhető embernek. Az említett úr foglalkozik mozikutatással, ennek kapcsán kapta meg az elérhetőségét kollégánk, aki emiatt – mivel balga mód nem ismerte közelebbről a munkásságát – azt feltételezte, hogy az úr a filmes, vagy filmes-újságírószakmában tevékenykedik, ahol köztudottan jellemző a közvetlenség (tévedett, az illető ugyanis társadalomkutató, az egyik hazai egyetem munkatársaként).

Ennek fényében nagy hibának bizonyult, hogy munkatársunk merészelte „Kedves Dezsőként” megszólítani az urat, majd elmondva, hogy kitől kapta meg az elérhetőségét, mely és milyen ügyben keresi az illetőt, feltett néhány kérdést neki – valahogy így: „Kedves Dezső! Kovács Dezdemónától kaptam meg az e-mail címét. A Kreatív Magazin című kommunikációs szaklapba készítek egy cikket a mozikról. A mozis piac jelenlegi helyzete, a mozis reklámpiac, a legsikeresebb mozifilmek, stb. ... ... ... A segítségét előre is köszönve, üdvözlettel: Hajlandó Sámuel, szerkesztő/editor”. (Az igazságoz hozzátartozik, hogy külön bemutatkozás valóban nem volt az elköszönésen és az aláíráson kívül, ámde az első mondatban elhangzott hogy honnan és milyen ügyben keresi kollégánk az urat.)

A levélre a következő válasz érkezett, egy pillanatra megállítva a vérkeringést, az anyag- és oxigéncserét munkatársunk szervezetében:

LEGROSSZABB OLVASÓI LEVÉL KATEGÓRIA

ELSŐ HELYEZÉS (ARANY EPE DÍJ)

"Nem kívánom eldönteni, tudatlanságra vagy hiányos intelligenciára vezethető vissza levelének stílusa. Nem lelem nyitját, mi hatalmazta fel arra az arcpirító pimaszságra, hogy csak úgy visszakézből keresztnevemen szólítson.

1. Intelligens ember, ha egy általa nem ismert személyhez fordul, az "Úr" megszólítást használja. Én Önnek (és nem önnek, vagy "önhöz", ahogy levelében magas intelligenciával írta) minimum "Tisztelt Bittermagen Úr!" voltam, vagyok és leszek.

2. Egy ilyen kérés esetén elemi követelmény, hogy a segítségért folyamodó bemutatkozik, "kilétét felfedi". Ez elmaradt, most már nem érdekel sem kora, sem végzettsége, de ezzel az udvariatlansággal nemcsak egy társadalmi normát, saját etikai kódexüket is megsértette.

3. Az meg egyenesen csodálatra méltó, van bátorsága bármely témához nyúlni, ha az "autentikus adatforrásokról" fogalma sincs.

Ezek után nem csodálkozhat, ha csupán annyit írok, hogy idézett munkám tekintélyes irodalomjegyzékében kérdésére választ kap - s ez a segítség is túlmegy azon a mértéken, ami egy ilyen megkeresés után kijár, melyhez hasonló egyébként válaszra sem méltó.

Dr. Bittermagen Dezső"

Ez úton is szeretnénk megköszönni mindkét levelet! Még ha az első pillanatban a reakciónk egy übergigamega nyelés is volt, azért utólag mindkettő nagy derültséget hozott a szerkesztőségbe.