A cikk eredetileg a Kreatív 2018. novemberi számában jelent meg.

Offenbachban dolgozol, ami nem épp a leghíresebb designváros, vagy egyáltalán, város. Miért?

Pont erről beszélgettem ma ebéd közben a német nagykövettel. Magyarországon kevesen tudják, hol van Offenbach. Frankfurt ismertebb, mi pont mellette vagyunk, a Majna folyó választ el tőle. 127 ezren élünk itt, de van reptér és van internet, designerként pedig más nem kell. Szerintem ott érdemes dolgozni, ahol az ember jól érzi magát. Ahol ott vannak a barátai, a családja, vagy bármi, ami ahhoz szükséges, hogy kiegyensúlyozott legyen. A design nagyon személyes ügy. Ha valakinek problémái vannak azokkal, akik körülveszik, nem lesz jó kreatív. Ha diákról van szó, különösen fontos, hogy ne vegyen nagy terhet a vállára, a designcélállomások albérlethelyzete pedig pont elég nyomasztó. London, Párizs, Milánó, New York vagy Berlin megfizethetetlen. Ezt a gyakorlatom alatt tanultam meg. Akkor jöttem rá, hogy szeretnék visszamenni Offenbachba dolgozni.

Akkor Stella McCartney-nál voltál egy évet Londonban. Hogy emlékszel erre vissza?

Szerettem, hogy a munka interdiszciplináris, mindig más anyaggal, mértékkel, színekkel foglalkozhattam. Itt tanultam meg, mennyire fontos designerként saját hozzáállást és filozófiát kialakítani. Stella McCartney például az elejétől azt mondta, nem dolgozik bőrrel vagy szőrmével. Eleinte senki nem követte, de ma már a Gucci sem használ szőrmét, a veganizmus pedig igazi mozgalom lett. Számomra a kézművesség lett fontos, illetve az őszinte, fenntartható, minőségi anyagok használata. Hogy jó szakemberekkel dolgozhassak együtt, és hogy ne egy-két évre, hanem egy életre készíthessünk hasznos, működő tárgyakat. Vannak már fogyóban levő anyagok a világban, nagyon oda kell figyelnünk, mit és hogyan használunk.

Sebastian Herkner (További képekért kattintson!)

Miért bútorokkal kezdtél főleg foglalkozni?

Kiskoromban is javítgattam, szerelgettem az öreg bútorokat. Mindig érdekelt a kézművesség, a kézimunka. Sokáig foglalkoztam világítással, tányérokkal, asztalokkal, de most már például parfümmel, napszemüveggel vagy belső terek kiegészítőivel is foglalkozom. Örülök, ha sokféle témám van, nem szeretnék mindig csak székeket csinálni.

Mondtad, hogy a designer munkához fontos a reptér. Te mennyit utazol?

Az év felében úton vagyok. Fontos, hogy nyitott szívvel, kíváncsian járj a világban. Ha Kínában elmész egy német étterembe, az nem valami jó irány. Emellett, ha a nemzetközi politikát nézzük, most különösen fontos a nyitottság. Egész Európában erősödik a szélsőjobboldal, ez szégyenletes. A mi generációnknak komoly felelőssége van ebben. Most itt vagyok, de tegnap még Genfben voltam, pár nap múlva Tokió jön; pedig az elmúlt tíz napban voltam Vancouverben, Pekingben és Szingapúrban is – és senki sem kérdezte, honnan jöttem.

Ennyi utazás jó soknak tűnik. Nem fárasztó?

Nem, nagyon szeretem, ez része a munkának. Most Budapesten is körülnézek, itt például sok Bauhaus épület van, és nemrég mondta valaki, hogy az egyik vasútállomást Eiffel tervezte (az 1877-ben megnyitott, akkor új Nyugatit Gustave Eiffel cége tervezte August de Serres osztrák építésszel, a társtervező Bernárdt Viktor volt). Elmegyek oda is, ahol az a sok kis tornyos épület van. Talán kastély, vagy templom, de mi is a neve? Húsz éve már voltam itt, de nem emlékszem. Ott van a Hilton mellett, Budán.

A Halászbástya?

Igen-igen. Olyan, mintha cukorból építették volna. Sok minden változott Budapesten húsz év alatt.

Leginkább mi?

Tizenhat voltam akkor, úgyhogy most az tűnik fel, hogy azóta sok nyugati márka jelent meg nálatok. Sajnos az összes európai város ugyanúgy kezd kinézni. A globalizáció mindenre kihat, a társadalmi változások pedig nagyon fontosak, ha designnal foglalkozol. Most évtizedenként óriásiakat ugrunk, és ez különösen igaz az én életemre. Az első okostelefon megjelenése óta rengeteget változott a viselkedésünk. Amikor te meg én felnőttünk, akkor a 10-es találkozó a templomnál kőbe volt vésve. Most minden csúszkál, úszik, folyamatosan össze vagyunk kötve.

Hogyan kapcsolódik mindez a tárgyakhoz?

A legújabb iPhone-ról azonnal tud mindenki az egész világon. A legtöbb fiatal ugyanazokat a Nike cipőket szeretné. Ez mind design. De például a munkához kötődő bútorokat is megváltoztatja, hogy bárhonnan lehet dolgozni, parkból, Starbucksból, reptérről. A tabletes generáció elnyúlva dolgozik, akár fekve, az ölében a géppel. A nagyszüleink még így ültek a székeken (kihúzza magát és felszegi a fejét), ez a fotel itt mellettünk pedig inkább a 200 évvel ezelőtti Párizsba illik. Nem túl kényelmes, ma furcsán hat.

Mondtad korábban, hogy fontos számodra, hogy egy-egy tárgyad tágabb társadalmi kontextusban is értelmezhető legyen.

És a mostban is. A bútorokat a mostnak és a holnapnak csináljuk. Sokan kérdezik tőlem, hogy miért nem foglalkozom a Bauhaus-iránnyal, hiszen német, kötődhetnék hozzá. De jövőre lesz 100 éves. Miért kéne 2018-ban Bauhaus-designt csinálnom? A design párbeszéd. Először köztem és aközött, amit a jelenben megfigyelek, ami inspirál. Aztán az agyam és a ceruzám között, majd köztem és a csapatom között, köztem és a partnercégem között. Ha a tárgy elkészül, és eljut egy vásárra, akkor közte és a közönsége között is új kapcsolat jön létre. Még később ez a tárgy bekerülhet valakinek az otthonába, és már nem tudom, mivel kerül majd párbeszédbe. Ugrálnak-e rajta, lesz-e mellette valami? Egy ikeás szék vagy valami drága termék?

Milyen gyakran látod, hová kerülnek a bútoraid?

Ritkán, csak néha Instán, ha hashtagelik a nevem. De az mindig jó élmény. Az az igazi díj, nem az, ha valamilyen szobrot kapok. A designer feladata az, hogy az embereknek készítsen termékeket. Tudom, hogy az, amit én csinálok, elég drága (Herkner tárgyai kétszáztól többezer euróba is kerülhetnek – a szerk.). De fontos az egyensúly, a jó mix. Nekem is vannak ikeás bútoraim otthon. Viszont ha valaki európai márkát szeretne európai gyártással, annak komoly ára lesz. Van például egy szék, amit a Thonetnek csináltam, és itt, Kelet-Magyarországon gyártják. A Thonet nagyon híres márka, 200 éves. Szerettek volna elérhetőbb áron árulni, ezért készült itt a székem. Betanítottak itteni szakembereket, és most ők dolgoznak rajta.

Mennyibe kerül így ez a szék?

Dobozban, német adókkal együtt úgy 280 euróba. Ez jó. Nem a demokratikus ikeás ár, de így is feleannyi, mintha Németországban rakták volna össze.

A Design Hét alatt két előadásod is volt, mi a célod ilyenkor?

Van, amikor olyan emberek előtt beszélek, akik évtizedek óta a szakmában vannak, vagy üzleti oldalról érkeznek. Diákokkal mindig más (Herkner a MOME-n tartotta egyik előadását az interjú készülése után). Pontosan tudom, milyen tanulónak lenni és azon gondolkodni, mit kezdjen magával az ember diploma után. Kezdje el a saját vállalkozását, vagy menjen el egy ügynökséghez dolgozni? Eleinte sokat kell kopogtatni, ismerkedni a cégekkel, a sajtóval, jelen kell lenni, a showcase-vásárokon. Szeretem elmesélni a történetem, és szeretem, ha a végén kérdeznek. Nehéz kreatívnak lenni, nem? Tényleg olyan, mint egy hullámvasút.