A Képes Sport című hetilap riportere interjút készít Kásás Tamás vízilabdázóval. Az interjú az öltözőben kezdődik. A beszélgetésben a riporter folyamatosan követi Kásást, amint a folyosón át a medencéhez megy, majd az edzés után visszatérnek az öltözőbe. A riportert sorozatos kellemetlenségek érik interjúkészítés közben: a szekrényajtó a kezére csapódik, vízilabdákkal a falhoz préselik, arcon dobják, a fülébe sípolnak, de mindez nem tántorítja el. Az utolsó jelenetben álruhát öltő Kásás Tamás gálánsan felajánlja fürdőköpenyét az újságírónak, akit a sztárra várakozó nők hada így összetéveszt a vízilabdázóval.

Az uszoda belső tere miatt szűkre vették a beállításokat, mert az uszodának csupán egy részét vehették kamerával, a többi nem mutatott jól a képeken. A vízilabdakapukat nem hosszában, hanem keresztben helyezték el a medencében, és a térnövelés miatt teleobjektívet használtak. A vízközeli jeleneteket a vízbe állított emelvényről vették fel. A legtöbb esetben kézikamerás megoldást alkalmaztak.

A normál tempójú film a kameratechnika miatt tévéstábos, helyenként dokumentalista jelleget mutat. A mesterséges világításra idejük sem volt, de nem is akartak bajlódni ezzel, hiszen a lámpák átállítása a következő jelenetben hosszú átállásokat, várakozást és időveszteséget okozott volna. A világítás hiánya, a fények, a szürkés színvilág és a szemcsés, mosott képkockák is a ma divatos, retro filmhangulatot tükrözik, csakúgy mint Kásás álöltözete, a paróka, a nagy szemüveg és a bajusz.

Kásás Tamás az élsportolók fegyelmezettségével tűrte a felvételeket, sőt az első instrukcióktól kezdve, profi színészeket megszégyenítő módon, szinte másodpercnyi pontossággal hajtotta végre a mozgáskoordinációs utasításokat. A válogatott a felvételek alatt jókedvvel leplezte a vb-izgalmát.

Díszlet az az öltözőben látott fal, amelyet a rajongó nők áttörnek az ál-Kásás miatt. A lepergő vakolatdarabok számítógépes utómunkával készült effektek. Az öltözőt mindenhonnan elözönlő nők civilben kaszkadőrök, karatésok és testépítők.

A kész film képén függőleges irányban 7 százalékot nyújtottak, ettől az alakok kissé megnyúltak, a szpot pedig érdekes stílust kapott. Ez a megoldás ismerős lehet a korabeli westernfilmek főcímeiből, amelyekben azért volt szükség a nyújtásra, mert különben a szélesvásznú film címfeliratai kilógtak volna a képernyőről.