Amióta az eszemet tudom, olvasom a HVG-t. Hűvös, félszívű ragaszkodással veszem meg minden héten. Nem fizetek elő, mert annyira nem jó; noha egyszerűbb és olcsóbb volna persze, mint egyenként beszerezni, de hát ilyen az egész HVG-fíling. Lehetne tartalmasabb meg érdekesebb, de megszoktuk már ilyennek, mint idős házaspárok egymás bogarait, nem bolygatjuk, úgysincs jobb. Tényleg nincs. Ha lenne is, hülyén lenne tördelve, furcsa papírra, idegesítő színekkel. Nagy úr a megszokás.
