„2011.03.31-én 24:00-kor véglegesen leállításra kerül a Songo Zeneáruház. A mai naptól kezdve nem lehet vásárolni a zeneáruházban, de a megvásárolt zenék még 2011.03.31-ig letölthetők a bejelentkezés után a Zenéim menüpont alatt. Kérjük, hogy az eddig letöltött zeneszámokat a Windows Media Player Írás funkciójával írja ki audio CD-re, ugyanis a fenti időpontot követően nem lesz lehetőség újabb licenszek letöltésére. Köszönjük, hogy a Songo Zeneáruház vásárlója volt” – írta ki a Songo online zeneháruház oldalának kezdőlapjára múlt héten. 

Nem értek el áttörést

A bezárás okairól az oldalon nem tesznek említést, de az Index azt írja, levélben tájékoztatták partnereiket a leállásról. Ebben többek között azzal magyarázzák döntésüket, hogy a zeneáruház a kezdeti fellendülés ellenére sem lett képes soha önfenntartásra, valamint hogy a 2008-ban kezdődő gazdasági válság erősen csökkentette a legálisan letölthető zenék iránti keresletet. Az üzemeltető eMusic további problémaként jelöli meg, hogy a nemzetközi zenei kiadók által támogatott, általuk is használt, digitális jogvédelmi rendszer már egyre kevésbé tudta betölteni a funkcióját, ugyanakkor korlátozta a lejátszásra használható készülékek számát, egy másolásvédelem nélküli zeneáruház kifejlesztése pedig olyan sok pénzt igényelt volna, ami nem állt a cég rendelkezésére. A kialakult helyzetben ráadásul már a Songo jelenlegi rendszerének bővítése is megoldhatatlanná vált. A levél mindezek mellett elismeri, hogy a Songo nem tudta a zenefogyasztási szokások változásával összhangban csökkenteni árait, így nemzetközi szinten is magas árakkal tudtak csak szerepelni a piacon – idézi az Index a levélből.

Békés Gergely szerzői jogász az Eszerint.blog.hu-n, a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület (MSZJF) és a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület (MIE) közös, elektronikus kereskedelemmel és szerzői joggal foglalkozó blogján felvázol négy valószínűsíthető okot. Békés szerint egyrészt az illegális oldalak fojtják meg a szigorú elszámolási rend szerint működő szolgáltatásokat, másrészt az, hogy miközben a zene iránt érdeklődő és az online megoldások iránt nyitott fiatalok körében egyértelműen az sms-alapú fizetés a legnépszerűbb, ez rendkívül drága, nem ritka, hogy a fizetés költsége eléri a teljes ár felét. Egy pár száz, végső esetben körülbelül ezer forintos termék esetén nincs az a haszonkulcs, amiből ilyen tranzakciós költségek kigazdálkodhatóak – érvel a jogász.

Irreális jogdíjigények

A harmadik ok szerinte is az eMusic levelében is említett probléma, hogy a fő kiadók egészen az elmúlt évig ragaszkodtak a digitális jogkezelő eszközök (DRM) alkalmazásához, ami drága, nehezen használható, és teljességgel alkalmatlan a jogsértések megakadályozására, ezzel a szolgáltatókat olyan útra kényszerítették, ami nem lehetett népszerű a vásárlók körében. Végül pedig a jogosultak némelyike irreális jogdíjigényt támasztott az online szolgáltatókkal szemben.

A fenti okok közül bármelyik önállóan is képes tönkretenni egy vállalkozást, azok egyidejű jelenlétéből azonban az következik, hogy Magyarországon nem lehetséges egy online zeneáruházat nyereségesen üzemeltetni” – írja Békés, aki szerint a Songo bezárása komoly veszteséget jelent a zeneiparnak. „A Songot üzemeltető eMusic ugyanis egy kifejezetten dinamikusan induló, független magyar vállalkozás volt, amely kellő időben ismerte fel a kínálkozó lehetőséget, és épített ki egy egyedülállóan széles – több mint egy millió tracket tartalmazó – hangfelvétel-repertoárt. Az a tény pedig, hogy a Songo mind a négy major kiadó hangfelvételeit árusíthatta, arra utal, hogy az eMusicnak sikerült korrekt üzleti kapcsolatot kiépíteni a zenepiac legnagyobb szereplőivel, ami önmagában is dicséretes” – teszi hozzá.

Mint azt a Kreatív Online-on is megírtuk, hasonló okokból 2009 nyarán zárt be az Origo Track.hu online zeneáruháza, ezután az internetes zeneértékesítés egyetlen szereplője a zenészszakszervezet által üzemeltetett Dalok.hu maradt.