A főváros arra hivatkozik: sokszor kap bejelentést a lakosságtól, és a közterületi szakma is tiltakozik, mivel ezek a táblatulajdonosok nem fizetnek közterület-használati díjat, míg a többi közterületi cég igen. [Ez ellen egyébként – a Kreatív tudomása szerint – egyetlen érdek-képviseleti szerv sem emelt szót.] A fő érv, hogy ezek a reklámfelületek rombolják a város képét, ahol amúgy is túl sok a reklám. A Kreatív faggatózásakor például azt válaszolta az egyik városképvédelemmel foglalkozó önkormányzati szakember: bőven elég ok a tiltásra, hogy a várost elborítja ez a reklámszenny.

Szíve joga, hogy ezt gondolja. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy az ő véleményéből akár rendelet is válhat. Sőt, ebben az esetben akár még igaza is lehet, az autók tetején éktelenkedő reklámfelületek szabályozása nem haszontalan. Van azonban, amit tizenöt év piacgazdaság, tucatnyi közterületi reklámvita, sokadik reklámellenes megnyilvánulás után azért érdemes lenne figyelembe venni.

Miért szereti a reklámokat piszkálni a hatalom? Mert azt gondolja, hogy a reklámokat az emberek is utálják, és ha a reklámutálatát hangsúlyozza, azzal népszerű lehet. A hatalom Magyarországon általában demagóg, ebben az esetben azonban nem tökéletesek az ismeretei. A reklám nem minden megnyilvánulását utálják egyformán a magyarok. A Szonda Ipsos kutatása [nemzeti médiaanalízis reklámattitűd-vizsgálat, 2005. első negyedév] szerint például a reklámtípusok közül a közterületi reklám zavarja a legkevésbé az embereket. Nyilván azért, mert az óriásplakátra és társaira nem kötelező ránézni. Ráadásul lassan felcseperedik egy generáció, amelyik már pontosan tudja, hogy a világ a Coca-Cola Beach House-zal, a Kapcsolat koncerttel, a Sziget Fesztivállal és az Axe-tázissal teljes.

Leírni is unalmas, hogy Európában van pozitív példa. A nem éppen liberalizmusáról híres olasz fővárosban például az egyik turisztikai látványosság, a spanyol lépcső tetején lévő Chiesa Trinita dei Monti templomot a felújítás idejére egy óriási L’Oréal-hirdetésbe csomagolták be. Senki nem kap sírógörcsöt, hiszen tudják: a felújítás költségeihez hozzájárul a reklámokból befolyó bevétel is, és ha véget ér a kalapálás, leveszik a hálót, és újra szép épület néz vissza rájuk. Álljunk meg egy kicsit, és emlékezzünk csak, milyen cirkusz volt az építési hálókból Budapesten [Kreatív, 2005. április]!

Az már csak adalék az autóra helyezett hirdetések tiltástervéhez, hogy ebben az esetben sem egyeztettetek a szakmával. Pedig az érdekük közel azonos, de úgy látszik, vagy nem fért bele a plusz egy hét egyeztetés, vagy egyszerűen elfelejtették.