Csúszdán a prémiumparadicsomba
Két éjszaka a Balaton Soundon majdhogy nem volt elég tudósítócsapatunknak az összes balaton soundos márkamegjelenés befogadására. Merthogy jó sok volt, viszont nehéz volt rájuk figyelni.
House of Happiness – állt össze nagy nehezen a stroboszkópoktól kifolyt szemünk előtt a felirat az ismerős betűkből, miután lassan elfogyott a gigatömeg a Nagyszínpad előtti térről David Guetta szokásos évi látványos fitneszhaknija – I WANT TO MAKE YOU SWEEAAAAT, BALAAATOOOON!!! – után péntek éjszaka tizenegy tájban. A szöveg a Rézangyal Pálinkaház bódéja felett virított és egyből megszerettük – kevés pontosabb insightot láttunk az elmúlt időben alkoholmárkától, mint ezt a nyilván a részben nemzetközi közönség miatt kényszerangolosított sort. A helyszín amúgy egy sima pálinkázó volt, a szokott széles kínálattal, érdekes módon a sor viszont, legalábbis a mi tesztelési periódusunkban kisebb volt, mint például a Szigeten megszoktuk.
Nem úgy Durex és Playboy közös helyszínén, ahol gyakorlatilag lehetetlen volt italhoz jutni a táncparkett ellepő és/vagy karéjban sorban álló tömegtől. A két márka házassága amúgy logikus lépésnek tűnik, az más kérdés, hogy ez az üzenet mennyire jött át az ott táncolók számára. Úgy általában érdekes kérdés, ami nyilván nem nekünk jutott először eszünkbe, de mégis, hogy mennyire lehet üzeneteket bevésni egy olyan eseményen, ami sokaknak a látás elhomályosításáról szól. A Soundon mindenesetre úgy tűnt, hogy a márkatulajdonosok szerint nagyon is.
Mi másért jelent volna meg például a Music Television a Jersey Shore-hoz köthetően Minden Idők Legrelevánsabb Kitelepülésével? A tévécsatorna nemes egyszerűséggel egy méretes szabadtéri konditermet épített, aminél szebb ajándék a hófehér rövidnadrágok, sötét Ray Banek és tökéletes sixpack-ek világában nehezen adható, szaladtak is ki a kilóhuszak rendesen még éjszaka is. Ha valaki tényleg arra szánta ezt a négy napot, hogy kipróbálja a fesztivál kínálta lehetőségeket, akkor volt is miért nyúrni: enni lehetett bőségesen, a McDonald’s-tól a megbocsájthatatlan nevű, de amúgy nem rossz Anyám pitájáig számos valódi és fesztiválmárka kínálta a szolgáltatásit.
A gasztrosznoboknak érdekes lehet, hogy az idén már pénzért is hozzáférhető VIP-szektorban ezúttal nem a korábban megszokott, Gerendai Károly érdekeltségi körébe tartozó, puccos Costes, hanem az óbudai média- és reklámvilág egyik törzshelyének számító, TV Paprika-közeli és átlagemberek számára is lényegesen követhetőbb konyhát vivő Pastrami szolgáltatta az ételt. Nem is rosszul amúgy, ahogy egy neves, de már tántorgó gasztroblogger megjegyezte, az egész fesztiválon valójában csak itt lehetett jót enni, de ő persze tévedett.
Ha már a releváns megjelenésekről beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a főszponzor Heineken apró, de sokaknak örömöt okozó húzásán, amikor a pénteki Gossip-koncert közepe táján egyszer csak olyan mennyiségű márkázott strandlabda került a színpadról a közönség feje fölé, hogy néhány pillanatra úgy tűnt, átmenetileg még maga az egyszerre isteni és démoni Beth Ditto is elfeledkezik nemi szervéről és a közönségről is, és szíve szerint mást se csinálna, csak önfeledten ütögetné azt a sok felfújt gumidarabot be a tömegbe.
És ha már bejutás: az alap fesztiválnehézséget, tudniillik, hogy kevés helyre sok megjelenés van összezárva és úgyis mindenki részeg, ezért nem fog rájuk emlékezni, a legügyesebben idén a közvetlenül a bejárathoz, sőt, még a bejárat elé települő T-Mobile stratégái oldották meg. A mobilcég nem csinált mást, mint jól helyezkedett, és relevánsan tette azt: egy hatalmas csúszdát épített, amin keresztül a jeggyel már rendelkezők – tehát praktikusan azok, akik több napra jöttek – a helyszín előtti főútról egyenesen a fesztivál belsejébe csúszhattak, gyakorlatilag – amikor mi láttuk – sorbanállás nélkül. Hogy ott aztán mi történt velük, az már nem az ő dolguk.
