Lassacskán Magyarországon is megtesszük az első lépéseket a jövő televíziózásának tartott digitális műsorszóró struktúra kialakítása irányába. Mivel a finn médiapiac ha másban nem, a méretében igencsak emlékeztet a magyarra, milyen tanácsokkal látná el a hazai szakembereket?
– A piac méretétől függetlenül fontos tisztában lenni azzal, hogy a nézők tökéletesen hozzá vannak szokva az analóg műsorszóró rendszerhez: az a legtöbb esetben megfelelően működik, és az átlagnéző számára – ha beszélhetünk ilyenről – nem okoz jelentős problémákat. Éppen ezért kizárólag akkor szabad piacra lépni a merőben új, digitális megoldással, ha erre valóban megérett a helyzet. Nem szabad abba a hibába esni, hogy olyasmit ajánljunk, ami valójában még nem működik. Finnországban a 2001 augusztusában piacra lépő digitális műsorszóró sajnos elkövette azt a hibát, hogy azelőtt kezdte a műsorok szolgáltatását, mielőtt a piacon nagy mennyiségben megjelentek volna a megfelelő vevőkészülékek. Ennek eredményeként jelenleg néhány ezer háztartásban foghatók a digitális adások, ami természetesen messze elmarad a várakozásoktól.

Mi volt a sietség oka?
– A probléma két forrásból eredt. Egyrészt a vevőkészülékek gyártója képtelen volt tartani a vállalt határidőt, másrészt azonban a szolgáltató a rendkívül szigorú törvények miatt kénytelen volt elindítani a műsorszórást. Ezzel együtt a digitális műsorszórás technikailag kiválóan működik, és akik képesek fogni az adást, azok kedvelik az új lehetőségeket.

Az utóbbi idők európai médiapiaci történései mintha megkérdőjeleznék, hogy valóban a digitális műsorszórás jelenti-e a televíziózás jövőjét. Igen nehéz helyzetbe került a brit ITV Digital – ami Rupert Murdoch újabb szigetországi térnyerését eredményezheti –, a német Premiere és a spanyol digitális csatorna. Van valami hasonlóság a három csatorna történetében? Van valami közös hiba, vagy csak a véletlenek összjátékáról van szó?
– Mindhárom csatorna vezetői vagy tulajdonosai hasonló hibákat követtek el. Úgy érzem, túl sokat költöttek különféle közvetítési jogokra. Itt elsősorban sportműsorokról van szó: a német Premiere tulajdonosa, Leo Kirch a Bundesliga, illetve a Forma–1 közvetítésekben érdekelt, a brit ITV Digital pedig a Premiere League meccseinek közvetítési jogait birtokolja. A hatalmas befektetés azonban nem térült meg, hiszen a fogyasztói oldalon hiányzott a kritikus tömeg, azaz nem volt elég néző. Ráadásul ezt a problémát nem megfelelően kezelték: a Premiere például úgy akarta növelni a nézők számát, hogy ingyen osztogatta az igen költséges set-top-boxokat, amivel tovább növelte a felesleges kiadásokat.

A digitális televíziózás hogyan fogja megváltoztatni a nézői szokásokat? Egyáltalán, képes lehet arra, hogy megváltoztassa?
– Nemrégiben Nagy-Britanniában készítettek egy felmérést, amely azt az eredményt hozta, hogy a digitális televízióval rendelkező háztartásokban valamivel többet tévéznek az emberek, mint másutt, ráadásul a pluszidőt a különféle járulékos szolgáltatások – vásárlás, chat, teletext stb. – igénybevételére fordítják. Mindent összevetve tehát úgy tűnik, a digitális technológia megfogja az embereket, hiszen tovább tágítja a tévézés élményét. Külön hangsúlyoznám a tévézés élménye kifejezést, ugyanis ez alapvetően eltér az internetezéstől. Amíg az online világban barangolás aktív közreműködést és bizonyos koncentrálást vár el a felhasználótól, addig a televíziózás a kötetlen kikapcsolódás élményét adja.

Minden országnak megvan a maga sajátos médiafogyasztási rendszere. Magyarországon például a klasszikus déli médiafogyasztási modellnek megfelelően a televízió dominanciája érvényesül. Hogyan alakul mindez Finnországban, és az ottani körülmények hogyan használhatók ki a digitális televíziózásban?
– Finnországban is sokat televízióznak az emberek, a különbség talán annyi – és itt egyből utalhatok a digitális műsorszórás különleges lehetőségeire –, hogy nálunk a külföldi filmeket egyáltalán nem szinkronizálják. Ha egy műsorban nem finnül beszélnek, akkor kizárólag a feliratozás elképzelhető. Ez máris egy olyan terület, ahol érvényesülhetnek a digitális televíziózás előnyei, hiszen itt jóval hosszabb szövegek is megjelenthetnek a képernyőn, tehát a feliratokat nem kell „megnyomorítani”.

Másrészt a finnek nagyon kedvelik a különféle elektronikus szerkentyűket, mobiltelefonokat, kézi számítógépeket, ezért kiválóan működnek a különféle cross media vagy cross platform megoldások. Már az analóg televíziók esetében is láthattunk kiváló példákat – a műsorokba beküldött SMS-üzenetek megjelenése a képernyőn stb. – ám a digitális televíziózásban a lehetőségek szinte kimeríthetetlen tárháza tárul fel: például tévéchat, különféle személyre szabott információk vagy bizonyos televíziós vásárlási, azaz t-commerce lehetőségek.

Nagyjából mikor érkezik el az az időt, amikor az európai háztartások többsége már képes lesz digitális műsorok vételére?
– Bár a kábeltelevíziózás esetében – a költséghatékony jeltovábbítás miatt – gyorsan terjed a digitális műsorszórás, a földfelszíni sugárzás átalakulása kétségtelenül lassabb folyamat. A közelmúltban olvastam egy angol elemzést, amely szerint 2008-ra az európai kontinens háztartásainak többségében lesz digitális műsorszórás vételére (is) alkalmas készülék. Természetesen a tanulmány szerzői is leszögezték, hogy jelentős eltérések lesznek az országok között, de az összlakosság számát tekintve minden bizonnyal meglesz a „digitális többség”.