Szem elől tévesztettem, hogy az átlagember miként gondolkodik
Venyercsán Péter televíziós szerkesztőként kezdett szülővárosában, Szekszárdon, majd kerületi tévéknél dolgozott, amíg el nem kezdett a Monyó sörfőzdének kis videókat készíteni, és szövegeket írni. Ezután a balatonvilágosi Hedon, majd tavaly ősszel az újpesti First sörfőzde brand managere lett. A First Dob utcai kocsmájában beszélgettünk vele tavasszal. Az interjú először a Kreatív áprilisi számában jelent meg.
Hogy kerültél a Hedonhoz?
A televíziós szerkesztői munka és a sör végül szerencsésen találkozott, amikor egy barátom a Monyónál lett brand manager, és megkérdezték, hogy nem akarunk-e kis videókat, fotózásokat, szövegírást csinálni nekik. Itt szerelemesedtem bele ebbe a világba. Németh Antal, aki a Hedonnak és a Monyónak is oszlopos tagja volt, később megkérdezte, hogy nem akarnám-e ugyanezt náluk csinálni, mert ekkoriban a Hedonnál egyáltalán nem foglalkoztak a marketinggel, és tetszett neki, ahogy én a saját gondolataim alapján kommunikáltam a sörről. Így csöppentem bele, a többi pedig nagyon kemény munka volt, amíg mindent megtanultam autodidakta módon.
Mi a feladatod mint egy kisüzemi főzde brand managere?
Fura a helyzetem, mert nincs teljesen körülhatárolva a szerepem. Sörmarketinggel és kommunikációval foglalkozom, de szeretek mindenbe belefolyni. Szeretem, ha a sales és az egyéb tevékenységek értékkel párosulnak. A magyar főzdék büszkék lehetnek magukra, de látszik, hogy egyes főzdék még keresik az utat: kinek csinálják, mi ezzel a cél, hol szeretnék árulni? Erre az útkeresésre egyetlen megoldás van, ha kommunikálunk a fogyasztókkal. Nekem is muszáj folyamatosan tanulnom, lemegyek az üzembe palackozni, muszáj, hogy képben legyek mindennel. A legfontosabb az, hogy edukáljuk a fogyasztót.
Milyen nehézségekkel szembesültél, amikor elkezdted ezt csinálni?
Először jött a sokk, amikor rájöttem, hogy hiába töltök el sok időt olyanokkal, akik szakemberek vagy benne vannak a kisüzemi sörök világában, nem ez a kör a való világ. Amikor kilépek ebből a körből, akkor jövök rá, hogy sajnos nagyon a nulláról kell kezdeni. Az elején szem elől tévesztettem, hogy az átlagember miként gondolkodik. Meg kell maradnom hétköznapi sörfogyasztónak, de legalábbis nagyon jól kell őket ismernem.
Miért mentél át a Hedontól a Firsthöz?
Tulajdonosváltás történt, és ezzel a koncepció is megváltozott. Én a régi Hedonba szerettem bele anno, így hát továbbálltam, és új kihívást kerestem, ami összeegyeztethető az én víziómmal. A régi Hedonban szinte együtt éltünk, az új rendszerrel jövő változást nem tudtam feldolgozni. Mindenki tudomásul vette a döntésemet, és sok sikert kívántunk egymásnak.
És a First más? Hisz nagyobb is, mint a Hedon.
Kapacitásra picit nagyobb, de még a First is kicsinek számít. A koncepció más. A tulajdonosok sörfesztiválokat szerveztek, organikusan jutottak el odáig, hogy maguk is sört csináljanak, és összegyűjtsék maguk köré azokat, akik értenek hozzá. Tudatosan építették fel a főzdét, azért is ekkora a mérete, meg ennyire fejlett a technológia, mert tudták azt, hogy ennyi sört el kell adni ahhoz, hogy működjön, különben kompromisszumokat kell kötögetni. Ezt én is így érzem: lehetnének más lehetőségeim, de nekem ez a koncepcióm, és ezt szeretném csinálni, emiatt nem kötök kompromisszumot. Így építették fel ők is ezt a főzdét.
Egyre több főzde nyílik Budapesten kívül. Erősödhet a sör lokális jellege Magyarországon?
A vidéki élet egyre vonzóbb, engem is nagyon vonz, és talán egyszer a jövőben vissza fogok költözni Szekszárdra.
Akkor te itt látod magad öt év múlva, és nem egy nagyüzemi sör brand manageri székében?
Egy kisüzemben látom magam öt év múlva, esetleg vidéken. Nappal ellátnám a kommunikációs feladataimat, este pedig csapolnám a söröket a főzde sörözőjében. Az tényleg őszinte lenne.
Az interjú a Kreatív áprilisi számában jelent meg eredetileg.
