Vásárolna ön úgy autót, hogy nem tudja, megbízhat-e az eladóban, az autóról csak sejtései vannak, de igazolható állításokkal nem találkozott, ráadásul mindehhez az sem világos, hogy végül mennyibe fog kerülni a kocsi? Ugye nem? Az ilyen szolgáltatásnak a piacon nincs jövője. Kivéve akkor, ha ez a piac az egészségről vagy a ködbe vesző jövő megfejtéséről szól.

A nehezen definiálható ezoterikus piac rendezetlenségére jellemző, hogy egyszerre foglalja magában az akkreditált, törvényileg szabályozott, engedélyköteles szolgáltatásokat, az egyházakba tömörülő híveket, akiknek egyházuk mintegy ernyőként és érdekvédelmi szervezetükként működik, illetve a megvilágosodott, de minimum égi sugallattól vezérelt vajákosokat, gyógyítókat, tanítókat, szemmel verőket, jósokat, képzett és képzetlen asztrológusokat, és még ki tudja, kiket. Az utóbbi szolgáltatások jellemzője, hogy művelői – törvény adta lehetőségükkel élve – szívesen tömörülnek szövetségbe, egyesületbe, amely szervezeti formák megnevezésükben minimum a magyar szót használják, hogy így keltsék a hivatalosság látszatát. Jó példa erre a Magyar Asztrológusok Szövetsége, amelynek elnökségéből egyheti kitartó emailes és telefonos próbálkozás után sem sikerült elérnünk senkit. A sok kuszaság ellenére a gyógyító, ezoterikus piac szereplői azonban egy dologban mégiscsak egyformák: mind az általuk nyújtott szolgáltatásért, mind a képzésért fizetnie kell az ügyfélnek, és nem is keveset.

A természet tiszta forrása

Ebből a kavalkádból kiemelkedik és a leginkább rendezett szektor látszatát kelti a természetgyógyászattal foglalkozók köre. A piac átláthatóságát nagyban segítette, hogy 1997-ben – akkor a világon egyedülálló módon – Magyarországon jogszabályok legalizálták ezt a tevékenységet.

A törvényi háttér ellenére Varju Márta kineziológus – aki maga is a törvényalkotók csapatába tartozott, és jelenleg az Európa Akadémia akkreditált felnőttképző intézmény igazgatója – nem tudott arra a kérdésre egyértelműen válaszolni, hányan dolgoznak ma hazánkban természetgyógyászként. Varju Márta szerint ezt azért is nehéz megállapítani, mert nagyon sokan működnek a feketegazdaságban. „Egészen más számokat kapunk akkor, ha azt nézzük, hányan tették le a szükséges állami vizsgát, és van működési engedélyük is, mint, ha azokat is beleszámoljuk, akik vizsgáztak ugyan, de nincs ÁNTSZ-engedélyük, mégis gyógyítanak, illetve a harmadik csoportban is sokan vannak, akik úgy gyógyítanak, hogy sem vizsgájuk, sem engedélyük nincs” – magyarázta.

A kérdésben irányadó tehát az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) által kiadott engedélyszám lehet. A következő természetgyógyászati tevékenységekre mintegy nyolcezer engedélyt adott ki a szervezet különböző jogcímeken, így homeopátia, manuálterápia, biológiai fogorvoslás, neurálterápiás módok, hagyományos kínai orvoslás, indiai ajurvédikus gyógyászati eljárások, tibeti gyógyító eljárások, méregtelenítő módok, akupresszúra, keleti mozgás- és masszázsterápia, életmódoktatás és tanácsadás, reflexzóna-terápia, kiegészítő fizioterápiás módszerek, fitoterápia, fülakupunktúrás addiktológiai eljárások, kineziológiai módszerek és szemtréning-eljárások kategóriákban. Azt azonban ne feledjük, hogy az engedély a tevékenységre, és nem szolgáltatóra szól, ezért elképzelhető, hogy a szolgáltatók száma nem éri el a nyolcezret, hiszen egy-egy természetgyógyászati rendelés többféle tevékenységet is folytat.

A természetgyógyász szolgáltatások árai erős szórást mutatnak. Az eltérés legnagyobb oka a helyszín: vidéken olcsóbb a kezelés, mint a fővárosban. 1500 forintért már megmasszírozzák a talpunkat, de a legösszetettebb vizsgálat, a biorezonanciás felmérés, amely több órás vizsgálatot jelent, 12 ezer forinttól indul, az esetleges kezelések ára pedig 5-8 ezer forint között mozog.

Más nincs, legyen egyház!

Számos tevékenység – ilyen például a jóslás, a ráolvasás, a rontáslevétel –, amelynek nincs úgynevezett teáor-száma, azaz a gazdasági tevékenységi kört meghatározó kódja, és nem lehet rá kiváltani az iparűzési engedélyt, legális pénzkereseti lehetőségként bajosan űzhető. A szolgáltatásokra azonban igencsak nagy a piaci kereslet. Az adóhatóság zaklatásainak elkerülésére kiváló módszernek bizonyul, ha az érintettek egyházat alapítanak, így például nem a gyógyításért fizet a kliens, hanem az egyház kap tőle adományt. Ez Magyarországon jelenleg kétnapos papírmunkával könnyen kivitelezhető; ha valaki ráfeküdne az ügyre a szerkesztőségből, a hónap végére minden további nélkül megalakulhatna a Kreatív Egyház, a szerkesztőségi épületből templom válhatna, a szerkesztőkből pedig papok, persze csak a megfelelő felszentelések után.

Abafi szerint az emberek a boszorkányok szolgáltatásai közül a jóslást veszik legtöbbször igénybe, de nagy az érdeklődés a kisebb mágiák, különösen a szerelmi áldás és a rontáslevétel iránt is. A boszorkánypiacon különösen felfutóban vannak a vállalati rendezvényekre szóló felkérések: kedvelt a hipnózis, a reinkarnációs szellemidézés, de az ólomöntés is élvezetes szórakozást nyújt egy-egy agyonhajszolt év végén. Ez a fajta szolgáltatás tíz éve jelent meg a piacon, de kiugró kereslet néhány éve tapasztalható.

A boszorkányok árai a piachoz igazodnak: a jóslás vidéken 2-3 ezer forintba kerül, míg Budapesten ugyanazért a jövőért 5-10 ezer forintot is elkérnek. A céges rendezvények árairól sajnos nem kaptunk felvilágosítást. Azáltal, hogy az MBSZ egyházként működik, csak néhány dolgot kell bejelentenie az adóhatósághoz, a hívek pedig a szolgáltatói tevékenység gyakorlásához iparengedélyt váltanak ki, jellemzően az asztrológiai szolgáltatás tárgykörében.

Az élet azonban így sem egyszerű. Az MBSZ rákényszerül, hogy érdekvédelmi feladatokat is ellásson, például az iparengedély kiváltásakor. Az önkormányzatok ugyanis nem szívesen adnak ki ilyen engedélyeket – tudtuk meg Abafi Cézártól. Régen az önkormányzatok részéről sokkal kedvezőbb volt a fogadtatás, ma már ez nem jellemző, sőt visszaszorítják az engedélyek kiadását. Ilyen esetekben – ha szükség van rá – az MBSZ jogi segítséget is tud adni.

Abafi szerint az önkormányzatok azért ódzkodnak, mert a piacon megjelentek a szélhámosok. A főboszorka szerint nem lehet ellenük védekezni, álláspontját így summázta: „Ha valaki hülye, akkor el fogják szedni a pénzét, és soha az életben nem fogja visszakapni.” Arra a kérdésre, hogy egyfajta normarendszert, a fogyasztót védő minőségbiztosítási megoldás létét nem érzik-e szükségesnek, Abafi Cézár azt válaszolta: próbáltak lépéseket tenni azért, hogy a boszorkányság államilag elismert legyen, de számára érthetetlen okokból senki sem foglalkozott velük.

Úgy tűnik, az MBSZ a jövőben is biztonságban lesz, legalábbis Abafi szerint az új kormányzat hangsúlyos keresztény identitása a boszorkányokra, sámánokra, táltosokra nem jelent veszélyt. Az Antall-kormány idején ugyan Abafi szerint Semjén Zsolt kereszténydemokrata politikus igyekezett minden lehetőséget kihasználni, hogy rúgjon egyet a boszorkányegyházba, de a főboszorkány úgy látja: „Azóta eltelt majd húsz év, és most kisebb gondjuk is nagyobb, hogy ilyesmikkel foglalkozzanak.”

Nem kell a reklám

A szervezeti fő csapásirányokon kívül semmi sem megfogható ebben a piaci szegmensben, és senki sem tudja meghatározni, hogy a saját területén belül hányan vannak a piacon, és abban mekkora a forgalmuk. Érezhetően a piac szereplőit sem zavarja különösebben ez az összevisszaság, és tervezett kommunikációról, marketingről nem is igen beszélhetünk. Az ezoterikusok elsősorban a Google keresőmotorjára optimalizált honlapokat használják, elenyésző számban nyomtatott apróhirdetéseket helyeznek el, illetve a szájpropaganda sem elhanyagolható tényező tevékenységük népszerűsítésében.

Ha mindenáron számszerűsíteni akarunk, akkor mi is csak durva becslésekre hagyatkozhatunk. A fellelhető szövetségek száma és a háttér-információkból kirajzolódó tendenciák alapján, ha számolunk körülbelül 20 szövetség átlagosan 5 ezer fős tagságával, akkor legalább 100 ezer embernek kell aktív vagy inaktív gyakorlóként a szolgáltatói oldalon megjelennie. Számos bolt és egyéb termékszolgáltatói leágazással számolva ebben a szektorban körülbelül tízezer ilyen-olyan „hivatalos” szolgáltató működik. Egy páciens éves szinten átlagosan tízezer forintot biztosan költ ezekre a szolgáltatásokra, így minimum 100 millió forintnyi forgalom bonyolódik évente. Azonban vélhetően ennél sokkal nagyobb összegről lehet szó, amelynek döntő többsége a fekete-, de mindenképpen a szürkegazdaságban realizálódik. Ez ügyben sajnos az APEH statisztikái sem tudnak eligazítani, mert az adóbevallásokon nem szerepel, hogy milyen tevékenység után vall be valaki jövedelemadót.