Több jelentős cég és pozíció után nemrégiben úgy döntött, hogy a maga ura lesz. Miért?
Szerintem mindig a legutolsó fázis a legérdekesebb egy ember életében. 27 éve vagyok a szakmában, elsősorban a magyar belkereskedelemben. Dolgoztam a Centrum Áruházaknál, a Skálánál, majd a kilencvenes évek változásai során az első nagy kihívás számomra az Ápisz vezérigazgatósága volt. Az Ápisz volt a magyar kereskedelem első privatizációs alanya, annak minden rákfenéjével együtt. Egy év múlva mégis egy még nagyobb feladatra mondtam igent: elvállaltam a Benckiser ügyvezetését, ezzel együtt a cég magyarországi megalakítását.

Mivel az akkor még német gyökerű vállalat számára az újdonság erejével hatott a kelet-közép-európai piac, a feladatom nem volt hálás. 1993-ban ezért céget cseréltem, és az Unileverhez mentem. Ott különböző pozíciókat jártam végig: vezérigazgatói tanácsadóként kezdtem, majd élelmiszer-értékesítési igazgatóként kerültem ki egy évre Angliába, ahol vegyi kozmetikát, illetve vezetési tanácsadást tanultam. Visszatérve az értékesíti igazgató posztját töltöttem be.

Kilenc év után azonban úgy éreztem, érdemes lenne váltanom, annál is inkább, mert a cégen belül nem volt előbbre jutási lehetőségem. Úgy döntöttem, félig-meddig saját vállalkozásba fogok, és egy angol–magyar vegyesvállalat keretén belül megalapítottam az Indeed vezetési tanácsadói céget, amelynek jelenleg a kelet-közép-európai régióját vezetem ügyvezetőként.

Mekkora váltást jelent ez az életében?
– Alkalmazotti szférából átmegyek a tulajdonosi szférába, ami abszolút életmódváltást jelent, de úgy gondolom, hogy időnként meg kell újulni. Az önéletrajzomból is kiderül, hogy nálam a kilences szám mindig is meghatározó volt. A Skálától és az Unilevertől is kilenc év után váltam meg. A mostani váltás abból a szempontból nehezebb, hogy már nem leszek fiatalabb, mégis egészen más szemléletmódot kell felvennem, ami azonban nem idegen tőlem.

Nem fél attól, hogy eddig egy óriáscég állt ön mögött, ezentúl pedig saját magának kell boldogulnia?
– Az ember életében vannak pillanatok, amikor döntenie kell. Nem gazdasági, nem piaci döntésekről, van szó hanem a saját sorsáról.

A magyar, sőt a nemzetközi Unileveren belül sem tudtam volna olyan beosztáshoz jutni, amilyet szerettem volna. Túl sok választási lehetőségem tehát nem volt. Ilyenkor az ember megpróbálja a legtöbbet kihozni magából, és fennmaradni az uborkafán, ahova nagyon nehéz felkapaszkodni, de leesni sokkal könnyebb. Ha az ember 27 évet eltölt egy szakmában és megvan az a szakmai tapasztalata, elismertsége és kapcsolatrendszere, ami garanciát ad arra, hogy valami egészen másban próbálja ki magát, akkor ez önbizalmat ad ahhoz, hogy változtatni tudjon.

Miért nem tudott volna előbbre lépni az Unileveren belül?
– Erről az ember nem szívesen beszél. Egyfelől az itteni Unileveren belül minden olyat véghez vittem a szakmán belül, ami lehetséges volt. Évről évre szükség volt új dolgokra, akár a piac diktálta, akár belső szükséglet. A nemzetközi piactéren a magyaroknak sok lehetőségük van ugyan, de az értékesítés éppen olyan szakterület, ami nagyon országspecifikus. Egy idegen országban az értékesítésben nagyon nehéz lenne megtalálnom önmagam. Nem lehet versenyezni az ott élőkkel.

Soha nem érezte hátrányát annak, hogy nő?
– Sem a koromból, sem abból, hogy nő vagyok, soha nem volt gondom. A munkám igen erősen kötődik ehhez az országhoz, amit egyáltalán nem bánok. Szeretek itt élni, szeretem az itteni kereskedelem sajátosságait, és ezt a tudásomat itthon is szeretném kamatoztatni.

Hogyan fogadták a döntését az Unileverben?
– Nem volt könnyű, de a cég vezetésének is be kellett látnia, hogy korlátozottak a választási lehetőségeim. Megpróbálták a helyembe képzelni magukat, és így el tudták fogadni a választásomat. Sikerült megegyeznünk.

Mi az a legnagyobb eredmény, amit maga után hagy?
– Most, hogy elmegyek, számos emberrel beszéltem, akikkel eddig munkakapcsolatban voltam, és nagyon sokan elismeréssel nyilatkoztak arról, hogy lépni mertem. Vannak olyan helyezetek, amikor dönteni kell. Az értékesítés különösen ilyen terület. Amikor az ember a saját sorsáról dönt, a vágyai mellett a családjára is gondolnia kell. Bár az én gyerekeim lassan már felnőttek, a férjem pedig egy sikeres vállalkozást működtet, vigyáznom kell arra, hogy ne kerüljek légüres térbe. Az a legnagyobb veszély ilyenkor, hogy az ember elveszíti maga alól a talajt, mert felsővezetőként megszokta a hatalmat, és egyszer csak egy egészen más világba kerül.

Egy vezetőnek hatalma, presztízse van, de nemcsak neki, hanem a pozíciójának. Külön szerencsés az, akinek a személyisége is elismerésre méltó. Egy ilyen döntésnél mindig kiderül, hogy a megbecsültség kinek szólt: neki vagy a státusának. Tudni kell, hogy érdekkapcsolatokból áll a világ nagy része. Ha a kapcsolatok húsz százaléka megmarad, ami az egyénhez és nem a hatalomhoz kötődik, akkor az illető már boldog lehet. Tudomásul kell venni, hogy így működik a világ, és nem szabad bánkódni a másik 80 százalék elvesztésén. Azon kell lenni, hogy a megmaradt kapcsolatok aránya minél magasabb legyen.

Mi volt az arány az ön esetében?
– Eddig pozitív visszajelzéseim voltak, és úgy érzem, hogy a szakmában eddig eltöltött éveimet most tudom igazán kamatoztatni.

Nagyon nehéz váltani, bár már voltam ilyen helyzetben. A szakmai pályafutás ugyanolyan hullámvasút, mint a magánélet. Nem érzem magam hullámvölgyben, sőt. Ez pedig csak motivál.

Nyilvánvaló, hogy a hatalom torzít, és ezzel a felsővezetők többsége nem számol. Amikor valaki saját vállalkozást visz és tulajdonosként igazodik a dolgokhoz, akkor a saját magával szembeni objektivitásnak hatalmasat kell nőnie. Tisztában kell lennünk a hibáinkkal ugyanúgy, mint az erényeinkkel.

Most annyi változott, hogy én vagyok az az áru, illetve a mögöttem álló szolgáltatás, amit el kell adni, nem pedig egy cég ilyen vagy olyan terméke.

Anyagi érdekeltsége is van az új cégben?
– A magyarországi cégben jelentős tulajdonhányadom van. Nem is vállaltam volna másképpen. Az anyacég egy angliai holding, amely engem kért meg arra, hogy a kelet-közép-európai régiót vezessem.

Ha az ember minőségileg akar ugrani egyik státusból a másikba, akkor valami egész másban kell kipróbálnia magát, vagy legalább ugyanolyan szintű munkát kell vállalni, mint addig, egyébként nincs fejlődés. A megújulás annyit tesz, hogy valami másban akarunk bizonyítani.

Az értékesítési munka még nem igazán alakult ki Magyarországon. Nagy a fluktuáció, kevesen ragadnak meg egy-egy helyen. Mi ennek az oka?
– Minden vállalati hierarchiában vannak funkciók és munkakörök. Hogy ki mire alkalmas, az hamar megmutatkozik. Ez viszont csak a gyakorlatban derülhet ki, hiába oktatják az egyetemeken. Az egyetem csak nyitott gondolkodásmódot ad, hogy a problémákat könnyebben, gyorsabban megoldják. Amikor egy végzős kikerül az életbe, akkor derül ki, hogy alkalmas-e a feladatra. Egy könyvelőről vagy marketingesről egy hét múlva látni lehet, hogy megállja-e a helyét. Az értékesítés egy teljesen sajátos szakma. Aki nem szeret eladni, vagy nem igazítja meg a saját cégének a termékeit egy boltban, mert bántja a szemét, hogy rosszul áll a polcon, abból nem lesz igazán jó sales-es. Ez hozzátartozik a szakmához.

Mikor jutunk el oda, hogy egy ötvenéves szakember is megbecsült lehet az értékesítés területén?
– Ez az egyik legnehezebb feladat. A magyar kiskereskedelem óriási fejlődésen ment át az elmúlt öt évben. 1993-ban még nem volt hipermarket, ma pedig már a kereskedelem 17 százalékát adják.

Az értékesítői szakma a kiskereskedelemben új szakmának számít. Jó, hogy megvoltak a bolthálózatok, de egész más kultúrát képviseltek. Ma még nincs elég szakember ezen a területen, sok cég képzetleneket vesz fel, és az oktatás is csupán egy nagyon szűk szegmensre irányul. Arra, hogy szakképzett értékesítői réteg alakuljon ki a kiskereskedelem minden területén, még sokat kell várnunk. Az oktatásban és a megvalósításban is van még bőven teendő. A multicégek saját maguk nevelik ki, oktatják a dolgozóikat megfelelő képzés hiányában.

A multik bejövetelével egyébként – 1992–93 környékén – a gyártásban következett be a legjelentősebb változás, a koncepcióban és a gondolkodásmódban. Ez pedig visszahatással van a magyar termelőkre is.

Az Unilever is klasszikus multinacionális cég, minden előnyével és hátrányával. Én ebből az előbbiből többet élveztem. A multikra jellemző munkastílust nekem nem kellett tanulnom, mert a Skálánál – akármennyire magyar cég volt – már hasonló módszerrel dolgoztunk. Ott is ledolgoztam azt a napi 10-12 órát, amit itt.

A saját maga főnöke lesz, nem lesz beosztottja, ez nem fog hiányozni?
– De, nagyon. Alapvetően két jelentős változást kell megszoknom. Az egyik az életforma megváltozása: máshogyan kell dolgoznom, nem lesz kötött munkaidőm, de ugyanúgy meg kell terveznem, hogy honnan hová akarok eljutni, mint az Unilevernél, csak nem szervezeti keretek között. A magam ura és rabszolgája is leszek egyben.

A másik dolog, ami nagyon fog hiányozni, az a csapatmunka. Én tábornoktípus vagyok – családi örökség okán –, így biztos hiányozni fog az „udvartartás”.

Mindig próbáltam embernek maradni amellett, hogy másokat kellett irányítanom. Beleképzeltem magam a kollégáim helyzetébe, csupán a simlisséget nem tudtam elviselni.

Tudtam nagyon kemény lenni, de az emberiességet és őszinteséget mindig szem előtt tartottam.

Hívták máshova?
– Most is van sok ajánlatom, de az Unileverrel nehéz konkurálni. Nem tudnék bármilyen céghez elmenni.

Konkurenciához is menne?
– Nekem semmi bajom a konkurenciaharccal, ha azt tisztességesen űzik. Hogy hogy tudnék kilenc év után egy másik mundérba belebújni, az egy érdekes kérdés…

Megigazítja a boltban az Unilever termékeket?
– Igen.

Az Unilever Magyarország üzleti eredménye
	1999	2000	2001
Nettó árbevétel (millió forint)	62 195	62 582	84 129
Export árbevétel (millió forint)	15 211	13 172	15 860
Saját tőke (millió forint)	16 623	18 615	21 906
Forrás: Unilever

Az Unilever reklámköltése
Hirdető	1999	2000	2001	2002 (01.-07.hó)
Unilever Magyarország Kft.	6 864 207	9 167 157	11 076 331	8 959 446
Forrás: Mediagnozis