A Hégető Honorka-díjat 2003 óta azok az újságírók, alkotók kapják, akik fotó vagy videó formájában alkotásukkal fontos társadalmi problémákra, ügyekre adnak lehetséges válaszokat. Idén összesen hat pályamű kapott elismerést; díjazták a 24.hu, az RTL Klub, az Index.hu, az Északi Támpont Egyesület és a Háttér Társaság filmjeit. Posztumusz díjat kapott Baló György, aki a kezdetektől a díj zsűrijének elnöki posztját töltötte be.

Nézd meg a galériánkat az átadóról!

Böjte atya és az egyiptomi gyros

A fődíjat egy műhely, a 24.hu videós csapata kapta, akik majdnem 20 művet neveztek (Horvát szerint „egyik jobb volt, mint a másik”). Az egyikben, amely egy VIII. kerületi egyiptomi származású kifőzdést mutat be, „van minden: egy migráns, aki megkapja az állampolgárságot, és másik oldalról nézünk bele ebbe a világba, a szegények, romák, migránsok világába”.

A másik fődíjas alkotás címétől Horvát szerint önmagában megijedne az ember (a székelyhídi Jézus Szíve Gyermekotthonról szól), de alcíme az: Apu sörözik, Anyu sörözik. „Gyerekek beszélnek a filmben. Könnyű azt mondani, hogy ez mindig eleve hálás dolog, mert ők borzasztó dolgokat mondanak, tragikus mélységekbe visznek el, összefacsarodna az ember szíve. Ugyanakkor olyan önbizalommal teszik ezt, mint az, aki egyszer már megfogott egy segítő kezet, és úgy gondolja, lesz módja kikászálódni ebből a történetből.”

Az első videót készítő Zalavári Noémi arról beszélt, hogy egyikük sem videózik régóta, Szász Zsófi meg arról mesélt, először véletlenül keveredett a gyerekotthonba, egy évvel a forgatás előtt, ahol egyből csüngni kezdtek rajta a gyerekek. A videóban nincs narráció, ami tudatos megoldás.

Bárdi Bálint mindkét videón dolgozott. Ő azt mondta, számára mindig kérdés, segít-e a nehéz helyzetben levő embereken, ha videó készül róluk. Az egyiptomi gyrososhoz visszatért az anyag megjelenése után, aki azt mesélte: nem csak a nagykövetségéről keresték azóta, hogy mire lehet szüksége, de bejött egy elegáns figura is a családjával, majd sültkrumplizás után odaadott 2000 eurót, hogy fordítsa a szegényekre. (Nem fogadta el.)

Az újságírót is átverik

„Ez a műfaj még mindig létezik, csak már nem úgy kell keresni, ahogy eddig gondoltuk – nem egy intézményhez vagy házhoz kötődik többé” – elmélkedett saját közszolgálati múltján a zsűri másik tagja, Veiszer Alinda. „Kösz, hogy visszaadtátok a hitet abban, hogy lehet az interneten értéket csinálni, nem csak kattintásszámot!” – üzent a díjazottaknak.

Az első díjazott az otthon ápolás témájában adott új szempontokat: a riporter kiiktatta magát a történetből azzal, hogy beépített egy kamerát egy családhoz. „Abban a pillanatban bekerültünk egy család mindennapjaiba, a nehézségeikbe. Nem elmesélték, nem megmutatták őket a kamerának” – mondta a nyertesről, az RTL Klub Házon kívül című műsorának anyagáról, amelyet Moskovics Judit készített. Itt a legegyszerűbb megnézni.

„Ezeknek az embereknek a hangját hiába próbálta a sajtó felhangosítani riportokkal, interjúkkal, tüntetésekről készülő beszámolókkal: hiába díjazza a munkájukat az állam megalázó pénzzel, azt láttuk, hogy semmiféle eredményt nem érünk el, ezért próbáltuk meg más szemszögből. Közös ötlet volt a forma” – mondta a ripoter, aki Vojtahovszky Miklós operatőrnek és Major György „rengeteg kis kamerájának” mondott köszönetet.

A másik díjazottról, az indexes Földes Andrásról Veiszer Alinda azt mondta, a munkája színvonala alapján dolgozhatna bárhol a világon. A nyertes anyag egy migrációról szóló sorozat része, amelyben a poszt-Kadhafi Líbiában követte a menekülőket, de kiderül, hogy saját helyi segítője, fixere a hatalom ügynöke. „Az élet is hozta úgy, hogy nem csak állampolgárokat, de az újságírót is kiszolgáltatottnak látjuk. Azzal, hogy bevállaltad, hogy átvert a fixered, őszinteséget hoztál a történetbe, pedig le is tagadhattad volna, és így egy világ tárult ki” – üzente Alinda. Itt látható a videó.

„A konfliktuszónákban zajló eseményekre nagyon nehéz felkelteni az érdeklődést, miközben ezek nagyon erősen hatnak a mi életünkre is. Most egy visszaigazolást kaptam arra, hogy átment az üzenet. Ez egy hosszabb sorozat része volt, ahol a Földközi-tengeren zajló menekültútvonalat kísértem végig Olaszországtól egy hajón át Líbiáig. Ez a történet a mostani világunkról, hogy milyen erők alakítják az Európán túli és európai politikát, és ezek az erők mennyire összefüggenek” – mondta Földes, aki hamarosan egy újabb, Nigerben forgatott filmet publikál.

Nem anyagok, üzenetek

„A civil szervezetek videói nem anyagok, egyáltalán nem adásképes művek: ezek a szervezetek az üzenetük továbbítására használják a mozgóképes műfajt, hogy megfogalmazzanak valamit, amit máshogy nehezebb lenne” – vezette fel a civil kategóriát Weyer Balázs, a zsűri harmadik tagja. „Baló György mindig számon tartotta, hogy a civil pályázók mennyit fejlődtek évről évre, és fontosnak tartotta, hogy akkor is adjunk esélyt, ha nem feltétlenül azon a technikai, tapasztalati színvonalon készültek, mint a professzionális tévés anyagok. Az egyik most díjazott szervezetről többször beszéltünk vele, idén jött el a pillanatuk.

Olyan gyerekekről szól a díjazott videó, akik olyan helyzetben nőnek fel, amelyben bármelyikünk összeroppanna, ha belekerülnénk. Erre a helyzetre ad valamilyen választ az anyag, ami egy videoklip” – mondta az Északi Támpont Egyesület Reziliencia című anyagáról, amelyet Chilton Flóra készített, és intézményben élő gyerekek rappelnek benne.

„A másik videóban LBMTQ gyerekek szülei beszélnek, ami nagyon érdekes megközelítése a témának. Az a folyamat, amin keresztül vezetnek minket, sokkal többet tesz hozzá ahhoz, amit erről tudunk kívülállóként, mintha a közvetlen érintettek vallomásait olvasnánk – az egyszerre külső és belső nézőpontjuk, a kényszerű érzékenyítő folyamat, amin átmentek, transzponálódik a nézőre is” – értékelte a Háttér Társaság Hauer Szilvia által készített videóját (itt látható) Weyer.