Fábry és Hajós az ellenpélda
Ismert arcok bevonásával indít Szóval néven országos vitaversenyt gimnazistáknak az Európai Bizottság és a Külügyminisztérium. A második alkalommal meghirdetett verseny beharangozóján Fábry Sándor és Hajós András mutatta meg hogyan nem kell és nem is lehet vitatkozni.
Valószínűleg mindenki emlékszik Rory-ra, a Szívek Szállodája című amerikai sorozatból, aki örök ellenpontjával a bicskanyitogatóan pedáns Paris-szel az iskolai vitaversenyeken mérkőzött meg. Az USA-ban ugyanis régóta része az iskolai programoknak, hogy gyakorlati retorikára tanítják a gyerekeket, tanulják meg még fiatalon, hogyan kell nyilvánosan beszélni, és nem csak beszélni, hanem mondani is valamit, értelmesen érvelni valami mellett. Ez közel sem egyszerű feladat, nem véletlen, hogy leszámítva egy-két – ilyen szempontból – tehetségesebb magyar politikust, lényegében senki nem tud jól beszélni, vitatkozni pedig pláne.
Éppen ezért, a demokratikus politikai kultúra alapjainak népszerűsítéséért, erős ellenpontjaként a ma tapasztalható állapotoknak oktatási célú vitaprogramot indított az Európai Bizottság magyarországi képviselete a Külügyminisztériummal közösen. A már másodjára futó - 2011-ben rendezték az első Szóval vitaversenyt - 175 ezer eurós program célja, hogy a gimnazistáknak egy versenysorozaton keresztül tanítsák meg, hogyan kell a másik felet tiszteletben tartva, adott szabályok szerint vitatkozni. A verseny, ahogy mondani szokás hiánypótló, az viszont sajnálatos, hogy a civilizált nyugat felé orientáló kezdeményezés nem belülről - mondjuk az oktatáspolitika, oktatási szakma irányából -, hanem kívülről érkezett.
Vitatkozni izgalmas, kinyilatkoztatni unalmas
Szűcs Tamás a bizottság magyarországi képviseletének vezetője köszöntőjében elmondta, a versennyel nemcsak a normális közbeszédre való nevelés a céljuk, hanem az EU értékeinek propagálása is. A programmal hosszú távú céljai vannak a szervezőknek, a résztvevők körét kiterjesztik a főiskolásokra is, akik a program mentorai lesznek.
A háromfős gimnáziumi csapatoknak három témakörben - az európai gazdasági válság, az EU bővítése, és Európa határai - kell majd az ellenfelekkel összemérniük a szónoki képességüket.
„Vitatkozni izgalmas, kinyilatkoztatni unalmas. A vitához partner kell. A vitapartnerrel megismerkedni kihívás. Kérdezni jó. Aki vitatkozik, ne kinyilatkoztatni akarjon, ne prekoncepciókkal közelítsen a másikhoz. Ha megvan a nyitottság a másik iránt, akkor megvan a lehetőség az értelmes vitára“ – ezeket a szavakat a magyar kormány képviselője, Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős államtitkára mondta, aki azt is hozzátette (hogy azért a kormányzati kommunikációval egy irányba kerüljön mondandója): „amikor Magyarország össztűz alatt áll, akkor különösen fontos, hogy megértessük, milyen folyamatok történnek Magyarországon.“
Aki közbeszól, kizárják
Arról, hogy a vitaverseny hogyan zajlik majd, a program két vezetője, Takács Viktória és Joós Andrea beszélt. A háromfős csapatoknak majd egy megadott tételmondatot kell megvitatniuk. A két oldalon álló vitázó nem a saját véleményét képviseli, ráadásul egy adott ponton szerepet cserélnek, aki pro érvelt, annak a váltáskor a tételmondat ellen kell ezután érvelnie, ráadásul adott időkereten belül. A verseny célja, hogy a vitázóknak nem egymást, hanem közönségüket kell meggyőzniük, aki pedig a másik beszédét bekiabálással félbeszakítja, azt kizárják a versenyből. Az országos verseny döntője áprilisban lesz.
szólj hozzá: Szóval?! vitaverseny
Mindezt a bemutatón Fábry Sándor és Hajós András demonstrálta, bár már előre sejteni lehetett, hogy sok jó - azaz a verseny modellezése -, nem jön majd ki párviadalukból. Ahogy aztán a mintavita végén Fábry meg is jegyezte, saját szerepükből nem tudnak kiszakadni, ezért aztán inkább azt mutatták meg, mit nem lehet majd a vitaversenyen megcsinálni. Ez a produkció persze roppant szórakoztatóra sikerült, és nyilván a szervezők szándéka is valami ilyesmi lehetett.
A sokszínű Európa utópiája és a zacskó ropi alján a só
Fábry első megszólalásakor a nádszálak és ropik törékenységéről értekezett, ami nyilván a sokszínű és széttöredezett Európára utalt, és előre vetítette, hogy verbális párharcukban sok magvas gondolat nem lesz, vicc viszont annál több. Az egyik legemlékezetesebb szóvirága így hangzott: „az EU is olyan mint a ropi, nekünk csak a vérnyomás növelő só maradt a zacskó alján.” A zavaros képet továbbfestve jutott el a délelőtt másik csúcspontjához, amikor megtudtuk: „albérlők vagyunk az EU-ban és még a vécé is csak a folyosó végén van. Egyébként pedig nincs szükségünk az EU levetett zacskó ropijára, álljunk inkább az albérlet közepén és hugyozzunk a csapba!”
