Félelmetes ismeretlen

„Megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő” – ennyit ír az új európai uniós irányelv az átlagfogyasztóról, amelynek fogalma az átvételre váró jogszabály számos pontjában szerepel. Az ilyen tág értelmezésre teret adó fogalmak körüli viták miatt is csúszik lassan egy éve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat (Unfair Commercial Practices, UCP) szabályozó európai uniós irányelv átvétele. A UCP alapvető célja, hogy segítse a fogyasztókat és a hatóságokat is annak megítélésében, hogy egy kereskedő mikor jár el tisztességtelenül. A jogszabály átvételének késése miatt lapzártánkkor nem lehetett tudni, hogy pontosan milyen változásokat hoz majd az új szabályozás. Ennek nem csak az az oka, hogy még parlamenti szakaszba sem jutott az új törvény előkészítése. A végleges szabályozás hatálybalépését követően a bíróságok jogértelmezési gyakorlatán múlik majd, hogy ezentúl mit lehet, és mit nem.

Lobbi
Bár tavaly június 12-én lejárt a határidő, amit Brüsszel kiszabott az európai uniós jogharmonizációra, a törvény előkészítésével megbízott Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, az Igazságügyi Minisztérium és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szeptemberben még társadalmi szervezetekkel egyeztetett. Idén kezdték csak el kidolgozni a részleteket, megvizsgálni, hogy a jogszabály átvátele milyen hatással van más törvényekre, illetve a hatóságok hatáskörének újraosztásáról is vitáztak. A minisztériumok márciusra ígértek törvényjavaslatot, amit elvileg a tavaszi parlamenti ülésszakon kezdhetnek megvitatni a képviselők.

A jogalkotási késedelmek mögött információink szerint a különböző hatóságokhoz, így például a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz (NFH) tartozó hatáskörök elosztása körüli viták is állnak. Az eddigi szabályozás szerint ez a két szervezet rendelkezett a tisztességtelen piaci magatartással kapcsolatos panaszok ügyében az alapján, hogy a fogyasztók jogai szenvedtek-e sérelmet, vagy az adott tevékenység érintette a piaci versenyt is.

A két hatóság közötti munkamegosztás azonban sokszor inkább zavart, mint tiszta helyzetet eredményezett. Eddig például a GVH hatáskörébe tartozott a megtévesztő reklámok ügye. Ez pedig Markovich Réka, a Magyar Reklámszövetség (MRSZ) főtitkára szerint egyes esetekben azt eredményezte, hogy amikor a hatóság egy megtévesztő reklámot vizsgált, először feladatának megfelelően azt nézte meg, hogy torzítja-e a versenyt az adott hirdetés. Ha azt állapította meg, hogy nem, mert például csak ezer szórólapot állítottak elő, ami nem akkora mennyiség, hogy befolyásolja a versenyt, akkor befejezte a vizsgálódást. „Tehát a hatóság nem járt el, annak ellenére, hogy megtévesztő volt a reklám” – magyarázta a helyzet furcsaságát Markovich. Az ilyen típusú jogalkotási hézagokra lehet például gyógyír az új szabályozás, amennyiben a hatáskörökről szóló lobbizás szakmai szempontok alapján dől majd el.

A reklámszakma alapvetően üdvözölné, ha ezentúl a hatáskörök egy szervezetnél koncentrálódnának, azonban kérdés, hogy melyik lesz ez a hatóság. A minisztériumok hatásköre alá tartozó érdekvédelmi szervezetek jogköreihez természetesen költségvetési tételek is kapcsolódnak, így minden szervezet komoly lobbit folytat, hogy hozzá kerüljenek a feladatok. Erre utal például, hogy – a jogalkotási folyamat végére időzítve – a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége közleményt adott ki a témával kapcsolatban, amelyben kifejtette, hogy szerintük „a kiegyensúlyozott és egyértelmű hatásköri szabályozás követelményét az elégítené ki, ha egyetlen hatóság hatásköre lenne biztosított a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal szemben, ez a hatóság pedig a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság lenne”. A hatáskörök elosztásáról lapzártánkig nem született döntés, azonban információnk szerint az NFH lobbija eredményre juthat, vagyis nagy az esély arra, hogy ehhez a szervezethez kerülnek az új irányelvvel kapcsolatos hatáskörök.

Félelmek
A különböző ágazati érdekvédelmi szervezetek körében komoly félelmek fogalmazódtak meg az új irányelv átvételével kapcsolatban. Leginkább a szabályozás túlzott szigorításától tartanak. Az bizonyos, hogy miután a UCP nem a reklámról, hanem a kereskedelmi gyakorlatról rendelkezik, ezáltal közös szabályok vonatkoznak majd minden kommunikációs területre, így a szabályozás kiterjed a marketingre is.

Több piaci szegmenst, így például a banki szektort is kényesen érintheti az új szabályozás. A GVH az elmúlt évben a bankiszektor hirdetéseire különös figyelmet fordított, és mivel a hivatal elsősorban a fogyasztók minél pontosabb tájékoztatását tartja szem előtt, sorozatosan több milliós bírságokat szabott ki azokra a hirdetőkre, amelyek – valamilyen akcióval kapcsolatban – reklámjaikban nem adtak teljes körű tájékoztatást. A bankok álláspontja szerint azonban a reklám minden esetben fogyasztásra ösztönző figyelemfelhívás, amelynek nem a részletes és teljes ügyféltájékoztatás a rendeltetése, hanem az, hogy egyes termékjellemzőkre felhívja a figyelmet. A másik fő érvük, hogy a reklámeszközök tartalmi és terjedelmi korlátai sem teszik lehetővé nagyobb terjedelmű információ átadását.

A Magyar Bankszövetség (MB) most azt szeretné elérni, hogy a pénzintézeteknek ne a reklámokban kelljen teljes körű tájékoztatást adniuk. „Az új irányelv szerint ugyanis még a hamis információ sem jelent megtévesztő magatartást, ha nem alkalmas a fogyasztók üzleti döntésének befolyásolására” – mondta Korba Szabolcs, az OTP vezető jogi tanácsadója, aki részt vett a jogalkotási folyamat szakmai megbeszélésein, és emellett tanácsadóként segíti az MB munkáját is.

Korba hozzátette: megtévesztésre alkalmasnak, versenyjogilag relevánsnak csak olyan lényeges hatásokat lehet figyelembe venni, amelyek alkalmasak a fogyasztó magatartását olyan mértékig befolyásolni, hogy az olyan üzleti elhatározásra jut, amelyről az információ nélkül nem döntött volna. Korba elmondása szerint az MB attól tart, hogy a jogalkotók az eddigi gyakorlatot szeretnék továbbvinni az új irányelven keresztül is, ami azt eredményezné, hogy gyakorlatilag imázskampányokra korlátozódnának a bankok hirdetési lehetőségei, konkrét ajánlatokat – amelyek pedig a konkrét termékek konkrét feltételeire vonatkozó ügyféltájékoztatást, figyelemfelhívást tartalmazhatnak – szinte egyáltalán nem tudnának kommunikálni. „A motoromnak van egy kétszáz oldalas leírása, ha szó szerint vesszük a rendelkezést, akkor azt mind meg kellene tudnom egy reklámból” – mutatott rá a szószerinti értelmezés abszurditására Korba Szabolcs.

Tájékozott és körültekintő
Az irányelv átvétele lehetőséget biztosítana arra, hogy a gyakorlatban eddig is használt fogalmakat tisztázzák. Ilyen például a UCP 18. pontja, amely kimondja: a szabályozás „az átlagfogyasztót veszi alapul”. Azt azonban, hogy milyen ismeretekkel rendelkező fogyasztó az úgynevezett átlagfogyasztó, nagyjából homályban hagyja. Az irányelv azt az átlagfogyasztót veszi viszonyítási alapul, aki a bíróság értelmezése szerint megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő. Korba Szabolcs felhívta a figyelmet arra, hogy fontos lenne, hogy az információ megszerzésével kapcsolatban a fogyasztó és a terméket, szolgáltatást biztosító felelősségét együttesen vizsgálják. Ezt az álláspontot erősítette meg Markovich Réka is, aki szerint „félő, hogy oda jutunk, mint ami az Egyesült Államokban van, vagyis ha a mikrohullámú sütőre nincs ráírva, hogy nem lehet benne macskát sütni, akkor beperelhetik a gyártót, ha egy macska elpusztul a mikrosütőben”.

Hozzátette: „nagyon sok múlik a törvényalkotókon: hiszen nem egyértelműen definiált fogalmak átvételekor minden egyes szó lefordításának, megfogalmazásának jelentősége van. Ugyanakkor a gyakorlatban dől majd el, hogy végül az irányelvben megfogalmazottaknak milyen hatásuk lesz a reklámpiacra. „Eddig is folyamatosan ment a határok feszegetése, és a konkrét esetekhez kapcsolódó bírósági döntések határozták meg, hogy mit lehet tenni és mit nem. Ez történik majd a jövőben is” – jósolta Markovich Réka.