A tévében Jancsó Miklós beszél a filmekről és megítélésükről, és nagyon megnyugtat. Azt mondja, hogy amikor mások filmjét nézi, akkor ő is csak néző. Hát ezzel én is régóta így vagyok. Úgyhogy álljon itt egy reklámkészítő nézői véleménye.

Mit gondol az alapötletről?
Személy szerint azzal a kampánnyal, hogy „Hány éves vagy, szőke herceg? És még mindig hiszel a tündérmesékben?” hirdetőoszlop-plakáton találkoztam először, és nagyon meglepett. Egy időre elhittem ugyanis, hogy – például fogadalomból: „ha ötösöm lesz, kinyomatom plakáton” – tényleg „fizetett magánhirdetést” látok. Biztosan közrejátszott az is, hogy a nyomtatott sajtó sokaknak talán egy kicsit hitelesebb, és hogy egy Mahir-plakát nem megfizethetetlen, pláne egy lottóötösnek. Szóval elhittem. Egy kicsit.

De vissza az ötletre. Abból több is van. Az egyik, hogy emeljük ki a reklámot a többi közül azzal, hogy bekeretezzük itt is, ott is, hogy „fizetett magánhirdetés”. Szerintem ez nagy ötlet. Azt nem tudom, vajon az alkotók is erre a legbüszkébbek-e. És a többi? A saját vidámpark, repülőgép, tó és (házi)mozi? Vagy hogy a film (amúgy kicsit sem amatőr) home video? Ötletnek nem akkora. A megvalósítás viszont határozottan javított rajtuk.

Mit gondol a megvalósításról az alapötlethez képest?
Jó a színészi játék, kellemes a tempója, ad rá időt, de nem lötyög, rendesen van világítva, és filmes eszköztelensége (egy leszúrt kamera) ellenére sem lábszagú vagy low budget (mondjuk egy lottóötös, illetve egy Szerencsejáték Rt. film ne is legyen az). Enynyiben – a szememben – jobb, mint a korábbiak. A home videósság is mértéktartó, különben könnyen imázsromboló lehetne.

Újszerűnek tartja-e a szpotot?
Nem. És olyan nagyon bátornak sem tartom. A kivitel és a mondanivaló ízlésvilágában viszont határozott a javulás.

Hatékony lehet-e a szpot? (Teljesíti-e a célokat?)
Mert mik is voltak a célok? Ha csak anynyi, hogy vegyünk lottót, akkor egy betűreklám is elég lett volna a nyeremény összegével. A „tanácsok 1,6 milliárd elköltéséhez” sem nagyon lehetett közvetlen kommunikációs cél. A „szórakoztassunk egy kicsit” viszont egész jól sikerült. Szerintem ez is komoly előrelépés.

Mi ragadta meg a szpotban?
Egyrészt a már említett „fizetett magánhirdetés” egyszerűsége és ereje. Aztán meg a főhős magányossága, ami így, sorozatban különösen elgondolkodtató és nyomorúságos lett. Vajon ez mennyire (volt) szándékos?

Van-e kedvenc része?
A színészi játék minden részben tetszik.

Van-e hiba az ötletben, illetve a szpotban?
Először is: utálom, ha valaki egy produkciónak a hibáit keresi. Egy koncert nem attól fergeteges, hogy minden hang pontosan – hibátlanul – a helyén és idejében szólal meg. Három bajom ezzel együtt is van ezzel a kampánnyal. Az első, hogy a nagy ötlet, a fizetett magánhirdetés – nem igaz. A második, hogy a film azt mutatja meg – valószínűleg szöges ellentétben az eredeti céllal –, hogy a pénz nem boldogít. Ami szakmailag hiba, egyébként viszont valódi érték. A harmadik baj, hogy ezeket a hibákat nem mi követtük el…