Friderikusz Sándor 1992-ben indította el a Friderikusz Show-t az MTV1-en, még a kereskedelmi tévés korszak előtt. Az akkori viszonyok között rekordnézettséget hozott, emellett egy új, lényegében kereskedelmi műfajt honosított meg a magyar televíziózásban. Fridi az ország showmanje lett, neve gyorsan összefonódott a szórakoztatással. Pedig másként kezdte pályáját: újságíró-csodagyerek volt, aki 16 évesen már oknyomozó riportokat készített a Magyar Rádió 168 óra című műsorába. A kor politikai körülményei között ez oda vezetett, hogy kitiltották a rádióból.

A későbbi években sem kizárólag a szórakoztatás volt a területe. A Friderikusz Show-val egy időben futott Az én mozim, majd különböző műsorokkal meghonosította a talk-show műfaját is a magyar tévékben. Saját önéletrajzában azt írja, hogy legalább 400 millió forintos nyereséget termelt a Magyar Televízió számára műsoraival. Azon kevesek közé tartozik, akik később a kereskedelmi tévék világában is sikeresek tudtak maradni. Többek között az RTL Klubon a Meglepő és mulatságost, a Tv2-n politikai műsorokat és a Gyerekszájat készítette, majd visszatért a királyi tévéhez a Szólás szabadságával.

A 2000-es években már nem rendelkezett akkora befolyással a tévés piacon, mint az előző évtizedben. Átkerült az ATV-hez, majd azt lehetett hinni, hogy eltűnik a képernyőről. A Tv2 Megasztárjának zsűrijében való részvétel hozta vissza a mainstream médiába, jelenleg pedig az RTL Klubon újra elindított Legyen ön is milliomost vezeti.

Többször indult a Magyar Televízió elnöki posztjáért is, de a politika nem neki kedvezett. Valószínűleg nehezen megalkuvó jelleme sem segítette a poszt betöltésében. Konfliktusos személyiség, aki pályája elejétől kezdve bármikor hajlandó volt szembe menni az adott médium vezetésével, ha annak véleménye nem egyezett az ő műsorkészítési szándékaival. Sosem volt szerény, emiatt sem a szakma, nem a közönség nem kedvelte maradéktalanul, viszont tehetségét a legtöbben elismerik. Ő az a figura a magyar médiapiacon, aki elsőként építette fel tudatosan magát, saját imidzsét a nyugati mintáknak megfelelően, beleértve a ruházkodást, a megfelelő beszédet és kiállást is.