Mit szeretsz benne?

A lakást. Egész fronton húzódó erkélyünk van a kilencediken, ahol viharos nyárestéken pompásan lehet nézni a villámok cikázását. Nagyon felemelő élmény. Amit tényleg szeretek a környékről, az a Tátra téri templom, ahova egész sokszor (évente háromszor) el szoktunk sétálni, kétszer körbejárjuk, aztán hazamegyünk.

Forrás: Panoramio.hu

Mit nem szeretsz benne?

Úgy általában nem szeretem a kerületet. Mocskos, büdös, sok ember képtelen viselkedni, és messzebb van a belvárostól, mint Zugló, ahol mindig is laktam. Nincs metró, a HÉV csak a Közvágóhídtól jár, a busz meg mindig tömve van. A világ legjobb dolga lehetne a vízpart mellett lévő nyitott strand, ha üzemelne. Ehelyett rohad szét minden, pedig pont az erzsébeti lakosság-összetétel (sok a nagycsalád, sok a fiatal) mondatja velem, hogy az a strand aranybánya lehetne.

Képek a bezárt strandról

Strand borozó - Nyitva

Melyik a kedvenc üzleted?

A templomig a központból sétálóutca vezet, aminek mentén „gombasor” található, kis bódék egymás hegyén-hátán, ami még a 80-as évek elejéről maradt itt. Étterem, kocsma, 100-as bolt, a korona pedig a kisállatkereskedés a kedves, idős hölggyel. Soha nem vásároltam ott.

Melyik a kedvenc kávézód/éttermed?

Kezdetben megpróbáltam szórakozni a környéken, ami nálam leginkább a flippert jelenti, erre a lehetőségek gondos mérlegelése után két esélyem maradt: vagy elmegyek a Panda bárba, ami régen valamilyen ifjúsági közösségi helyként funkcionálhatott, vagy pedig benézek a két panelház közé épült Pagodába, de ott szinte mindig pocsék állapotban voltak az asztalok, akkor már inkább a csatornába dobálom a százasaimat, attól kevésbé leszek ideges. Bár egyik hely sem volt a szívem csücske, azért az szarul esett, amikor megtudtam, hogy a Panda bezárt, amikor pedig a Pagodából eltűnt a flipperasztal, akkor végleg lemondtam arról, hogy én ebben a kerületben valaha is jól fogom érezni magam. Ja ott van még a legendás ifiklub, a Csili, de sose mentem oda. Egyszer majdnem.

A Panda

A Pagoda

Van olyan kedvenc történeted, ami ehhez a helyhez kapcsolódik?

Nem hiszem például, hogy az itt lakó velem egykorúak közül sokan tudnák, hogy 1956-ban a térség komoly funkciót töltött be: a Soroksári út mellett emelkedő halmok olyan stratégiai pontot képeztek, ahonnan bízvást nagy sikerrel lehetett ágyúzni a szovjet tankokat, egészen addig, amíg el nem söpörték őket.

A kedvenc sztorim, ahol én is ott voltam, a Dunaparton történt. Szeretek ide járni, a Közvágóhíd felé például néhol egész kies tájakon lehet sétálni, a Gubacsi hídtól jobbra pedig padok vannak, amíg el nem kezdődnek a csónakházak, meg néha egy-két hajléktalan is felveri a sátrát, de nem sok vizet (!) zavarnak. A vízparton sás zizeg az enyhe szellőben, nádirigók, szárcsák, récék osztoznak a búvóhelyen, egészen kellemes meginni itt egy sört.

Történt egyszer, hogy a parton üldögéltünk, amikor egyszerre a sáson át kiköt mellettünk egy csónak. Két nagydarab figura szállt ki belőle, egyiknek oldalán pisztoly táskában, másiknak biléta nyakában, terepszínű nadrág mindkettőn, én kissé meghőkölve próbálom a szélárnyékomba tuszkolni a sörömet - sose lehet tudni -, de ők nem törődnek velünk, hanem elindulnak két suhanc felé, akik lelkesen áztatták már egy ideje a damilt tőlünk nem messze. Potkívánok, engedély, hát az nincs, szó szót követ, suhancok morgolódva elvonulnak üres kézzel, vízirendőr és halőr urak meg két bottal gazdagodva elvonultak, a jól végzett munka gyümölcse maga a végeredmény.

Hogyan foglalnád össze egy mondatban?

Lehetne fasza is.

Mit mutatnál meg belőle egy barátodnak?

Elég sovány túra lenne az, de ha kötelező lenne, akkor kitalálnék valamit, elvinném a templomhoz, sétálnék vele azon a környéken, ahol a városháza meg a posta van, ezek az épületek ránézésre a 20-30-as években épültek, az egész kerületben egyedül itt érződik a régi Pestszenterzsébet reminiszcenciája, és ez ki tud váltani egy bizonyos hangulatot, még akkor is, ha nem kifejezetten szép.

Egyébként kifelé, a Wekerle-telep irányába haladva még megvan valami a régi, falusias hangulatból, szép számmal találunk olyan egy-két emeletes épületsorokat is, amelyek kifejezetten a régi világra emlékeztetnek: de ez már csak forma, abból is a folyton pusztuló, egy olyan környezetben, ami erre a múltra nem emlékezhet, mert pesterzsébeti emlékezete rövidebb, mint az épületsorok kora. Én is ide tartozom.

Egy ideális napod hogyan telik ebben a városrészben?

Rögtön jön a busz, nincs szétrohadva, mintha a kipufogó az utastérbe lenne vezetve, nincsen rajta tömeg és hamar hazaérek. Bármi, amit csinálunk, a legkevesebb eséllyel kötődik ehhez a kerülethez, nyilván a bevásárlást leszámítva. De azt meg ki szereti?

Ha nem itt élnél, akkor melyik magyar városban/városrészben élnél szívesen? Miért?

Zugló belongs to me!