2008-ban Geszti megszervezi az első Nemzeti Vágtát, amellyel végleg lezár az életében egy évek óta tartó, a reklámból fokozatosan kiábránduló korszakot. Az élet viszont úgy hozta, hogy Geszti mégsem a reklámszakmában eltöltött közel húsz éve miatt lett mindenki számára „A reklámos”. Legalább annyira közéleti és médiaszereplései miatt lett imádott vagy gyűlölt figurája az elmúlt huszonvalahány évnek.

A gyerekszínész, Aladár hangja a Mézga családból, később diplomás magyar-történelem szakos bölcsész és tévés műsorvezető a reklámos munkáit Kozma Péter Kozmójában kezdte a nyolcvanas évek végén, ahol többnyire a Postabank-reklámok szövegírójaként szerzett szakmai elismeréseket, többek közt „A bank, amely igen közel áll önhöz” szlogennel. A Kozmóból 1991-ben az Akcióhoz ment, ahová később követte őt a Postabank is. Az Akciónál olyan, mára legendás kampányok fűződnek a nevéhez, mint a Postabank „Hé, emberek, valaki elvesztette a betétszámláját”, „A szenzációs négyes”, az 1998-as Golden Drumon Aranydobverőt és közönségdíjat nyerő „Megkapod a magadét” reklám a Magyar Narancs hetilapnak, az RTL Klub „Szerintem” kampánya vagy a Szerencsejáték Zrt. Szemlédi András-os sorozata. Ezek közül kettő az Art Directors Club Hungary szerint benne van minden idők tizenkét legjobb magyar reklámkampányában, a Kreatív olvasói pedig mind a négyet beválaszották az elmúlt 20 év 20 legemlékezetesebb reklámja közé.

Geszti, miután az Akció kétszer egymás után is az év ügynöksége lett a Kreatív által szervezett Hipnózis reklámversenyen, 2006-ban kivonult az ügynökség napi teendőiből, és onnantól csupán stratégiai kérdésekben segítette a munkájukat. Az Akció, ahogy már akkor sejthető volt, nélküle nem működhetett a korábbi formájában, ami oda vezetett, hogy a rendszerváltás egyik, ha nem a legfontosabb magyar ügynökségi sztorija hamarosan véget is ért. Noha Geszti a háttérmunkában még részt vett, karizmája, az üzleti életben megszerzett befolyása és a hozzá szinte fanatikusan ragaszkodó ügyfelek távozása után az Akció elveszítette jelentőségét. 2010-ben eladta a tulajdonrészét, és az egykori alapítók is kiszálltak a cégből. Közben viszont olyan országimázsprojektek elindításába fogott, mint az ARC vagy a Nemzeti Vágta. Ezek a részben újfent önmegvalósításról szóló munkái további sikereket hoztak Geszti számára, ahogy korábban a Rapülők, a Jazz+Az vagy egyéb közéleti szerepvállalásai. Mindössze két, szerintünk egyértelműen feszengésre okot adó projektet tudunk említeni tőle: az X-Faktor zsűrizését, valamint a Gringo Sztár zenekart.

Sokak szerint neki köszönhető nemcsak a magyar reklám, hanem egyenesen a magyar közélet kínos szóviccesedése, az általa megalkotott reklámokban azonban ez alig érhető tetten. Az viszont biztos, hogy reklámjaiban a szöveg mindig is fontosabb szerepet kapott a vizualitásnál, szlogenek és fősorok kitalálásában pedig aligha volt nála jellegzetesebb figurája az elmúlt húsz évnek. És noha a szakma keményvonalasai Gesztit soha nem tartották reklámszakembernek – igaz, ő maga sem magát – mégis számos díjjal és elismeréssel tüntették ki munkásságát.

Gesztinek nagyon sokat köszönhet a magyar reklám, talán többet is, mint azt a magyar reklámszakma valaha is gondolná. Ha 2030-ban is lesz olyan közönségszavazás, hogy ki a legismertebb reklámszakember, akkor ne lepődjünk meg, ha Geszti Péter sorozatban harmincadszor nyeri meg. Méghozzá toronymagasan.