Hahaha
A humoros reklámról
2007. március 05. 12:00
Az iparilag gyártott magyar humor a világ legszomorúbb jelenségei közé tartozik.
Hahaha, megmondtam előre, és most bebizonyították a tudományos kutatók is, amit egyébként se előre megmondani, se bebizonyítani nem nagy kunszt. Hogy humorral könnyebb az elérés. Immár a Szonda Ipsos is reprezentatív mintával, meg minden egyéb kellékkel támasztja alá, hogy az emberek jobban odafigyelnek egy vicces reklámra, mint egy borzasztó unalmasra. [Forrás: Kreatív Online 2007. január 25.] Mekkora meglepetés!
Egyébként ez is pont olyan hír, amihez odapökhetjük pestiesen, hogy 2007-ben, öregem! Tizenhét évvel a rendszerváltás után! A harmadik Magyar Köztársaság tizenhetedik életévében jövünk rá arra, hogy humorosnak lenni kifizetődőbb, mint unalmasnak. Bravó!
Hej, de legalább rájöttünk, meg van kutatva. Nemcsak kósza feltételezés, fanyalgó értelmiségiek naiv képzelődése, hanem tudományos tény. A vicc kelendőbb a pátoszos hazudozásnál, sőt a negédes gügyögésnél is, viccet az emberek szívesebben fogyasztanak, mint ordenáré ripacskodást vagy természeti törvényként előadott parasztvakítást a joghurtbaktériumokról.
Megelőlegezem a következő tudományos felfedezést: az embereknek jobban tetszik, ha egy reklámnak jó zenéje van, mint ha nincs.
A tudomány eredményei persze mindig veszélyeket hordoznak. Jelenleg azt, hogy a kevés kivétellel az agyhalál előretolt bástyáiként működő magyar kreatívügynökségek ráállnak a humorgyártásra. Az íróasztalán csorgó nyállal szundikáló art director felkapja fejét a kokainból, és kiadja a jelszót: humorosat, azt csinálunk! A parancsot gyorstalpalókon, Kaczor Király Főiskolán végzett gyámoltalan diszkópatkányok/juppiköcsögök fogadják, aztán nekiülnek poént gyártani.
Emiatt a magyar médiafelületeket elárasztja majd mindaz, amit valójában tök humortalan szakmunkások humorosnak gondolnak; az ország úgy fog kinézni, mintha az egykori Hahota lapjaival tapétázták volna ki. Jópofa sörökben fogunk fulladozni. Szakállas anyósviccek, kínos szexuális utalások, ügyetlen politikai áthallások jelennek meg minden mosóporreklámban, és végül a Szonda Ipsos kimutatja, hogy az emberek rettenetesen utálják a humort, egyenesen irtóznak tőle. Akkor aztán jön megint cillitlajos.
Merthogy az iparilag gyártott magyar humor az egyébként a világ legszomorúbb jelenségei közé tartozik. Olyan, mint a fekete lyuk, meg a polgárháború. Képviselői közt említhetjük az Irigy Hónaljmirigyet, a Heti Hetest, meg azokat a reklámokat, amelyek azzal próbálnak a humor kategóriába kerülni, hogy Bajor Imrét kérik fel statisztának. De hát gondoljuk meg, polgártársak: miféle humor telhet attól a struktúrától, ami egyébként alapjáraton cillitlajosokat meg hét egész ötödik fogorvosokat hoz létre?
Vannak szerencsére struktúrák – tehetséges kreatívok és gondolkodó megrendelők –, amelyek eddig is megoldották a feladatot, és ezután is meg fogják. Legalább elválik a kutyától a szalonna végleg, ha mindenki viccelni próbál. Ezek a szakemberek nem most, nem a Szonda Ipsostól tudták meg, hogy a humor kifizetődik, hanem rájöttek maguktól is. Aztán átléptek a Soproni Ászok humorfelfogásán, észrevéve, hogy a hagyományos vicc csak egyszer működik. Vannak vicces reklámok, voltak eddig is. Jellemzően nagy cégek jól megfizetett nagy ügynökségei, illetve azok gondosan kiválogatott, valóban kreatív emberei csinálják. Kicsit nehezebb dolguk lesz, ha ráharap a resztli is a humorra. De sebaj, tíz-húsz év múlva majd a Szonda megméri külön a jó és a rossz humort.
Egyébként ez is pont olyan hír, amihez odapökhetjük pestiesen, hogy 2007-ben, öregem! Tizenhét évvel a rendszerváltás után! A harmadik Magyar Köztársaság tizenhetedik életévében jövünk rá arra, hogy humorosnak lenni kifizetődőbb, mint unalmasnak. Bravó!
Hej, de legalább rájöttünk, meg van kutatva. Nemcsak kósza feltételezés, fanyalgó értelmiségiek naiv képzelődése, hanem tudományos tény. A vicc kelendőbb a pátoszos hazudozásnál, sőt a negédes gügyögésnél is, viccet az emberek szívesebben fogyasztanak, mint ordenáré ripacskodást vagy természeti törvényként előadott parasztvakítást a joghurtbaktériumokról.
Megelőlegezem a következő tudományos felfedezést: az embereknek jobban tetszik, ha egy reklámnak jó zenéje van, mint ha nincs.
A tudomány eredményei persze mindig veszélyeket hordoznak. Jelenleg azt, hogy a kevés kivétellel az agyhalál előretolt bástyáiként működő magyar kreatívügynökségek ráállnak a humorgyártásra. Az íróasztalán csorgó nyállal szundikáló art director felkapja fejét a kokainból, és kiadja a jelszót: humorosat, azt csinálunk! A parancsot gyorstalpalókon, Kaczor Király Főiskolán végzett gyámoltalan diszkópatkányok/juppiköcsögök fogadják, aztán nekiülnek poént gyártani.
Emiatt a magyar médiafelületeket elárasztja majd mindaz, amit valójában tök humortalan szakmunkások humorosnak gondolnak; az ország úgy fog kinézni, mintha az egykori Hahota lapjaival tapétázták volna ki. Jópofa sörökben fogunk fulladozni. Szakállas anyósviccek, kínos szexuális utalások, ügyetlen politikai áthallások jelennek meg minden mosóporreklámban, és végül a Szonda Ipsos kimutatja, hogy az emberek rettenetesen utálják a humort, egyenesen irtóznak tőle. Akkor aztán jön megint cillitlajos.
Merthogy az iparilag gyártott magyar humor az egyébként a világ legszomorúbb jelenségei közé tartozik. Olyan, mint a fekete lyuk, meg a polgárháború. Képviselői közt említhetjük az Irigy Hónaljmirigyet, a Heti Hetest, meg azokat a reklámokat, amelyek azzal próbálnak a humor kategóriába kerülni, hogy Bajor Imrét kérik fel statisztának. De hát gondoljuk meg, polgártársak: miféle humor telhet attól a struktúrától, ami egyébként alapjáraton cillitlajosokat meg hét egész ötödik fogorvosokat hoz létre?
Vannak szerencsére struktúrák – tehetséges kreatívok és gondolkodó megrendelők –, amelyek eddig is megoldották a feladatot, és ezután is meg fogják. Legalább elválik a kutyától a szalonna végleg, ha mindenki viccelni próbál. Ezek a szakemberek nem most, nem a Szonda Ipsostól tudták meg, hogy a humor kifizetődik, hanem rájöttek maguktól is. Aztán átléptek a Soproni Ászok humorfelfogásán, észrevéve, hogy a hagyományos vicc csak egyszer működik. Vannak vicces reklámok, voltak eddig is. Jellemzően nagy cégek jól megfizetett nagy ügynökségei, illetve azok gondosan kiválogatott, valóban kreatív emberei csinálják. Kicsit nehezebb dolguk lesz, ha ráharap a resztli is a humorra. De sebaj, tíz-húsz év múlva majd a Szonda megméri külön a jó és a rossz humort.
