Az állatokkal való forgatást nem lehet előre tervezni, számtalan kiszámíthatatlan esemény történhet, amely órákkal késleltetheti a munkát. Ráadásul több olyan állatfaj is van, amely hiába mutat jól a képen, egyáltalán nem forgatható, hiszen türelmetlen, zavarja őt a környezet, a szagok, vagy csak egyszerűen nincs kedve az egészhez. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen filmek esetében mindig szükség van tartalék szereplőkre.

A Darling-szpotok az állatos filmek olyan típusába tartoznak, amelyek bensőséges pillanatokat mutatnak be. Ezek valódiak, hiszen az eddig kamerát sem látó házi kedvencek és gazdáik valódi örömpillanatokat éltek meg a forgatáson. Mivel ezek személyes momentumok, az alkotók fontosnak tartották, hogy a lehető legkisebb mértékben zavarják meg a jeleneteket, ezért a műteremben a felvételkor csak a lehető legkisebb stáb volt jelen.

A kivárás elvével dolgoztak. A jelenet elkezdődött, de a rendező csak a legmegfelelőbb pillanatban indította el a kamerát, a szereplők tudta nélkül. Nem volt előre kidolgozott forgatókönyv, ezért a távirányítással rögzített idilli pillanatokból a helyszínen rakták, vágták össze a szpotokat, amelyekre az ügyfél azonnal reagált. Az intimitást sugallják a szpotok szűk, közeli képei, a minimális kameramozgás, valamint az igazító svenkek.

Ahhoz, hogy az állatok természetesen viselkedjenek a helyszínen, oda kellett szoktatni őket, ezért a tréner a forgatást megelőző napot és éjszakát a helyszín közelében töltötte a kedvencekkel. A tréner feladata volt az is, hogy a forgatás során a megfelelő eszközökkel motiválja a jószágokat, és az érdeklődésüket mindvégig fenntartsa. A jelenetek bevilágításához próbakutyákat használtak, éppen azért, hogy a szereplő ebek idő előtt el ne fáradjanak. A legtöbb trükköt a macskák esetében kellett bedobni, hogy elérjék: a szereplő állat a megfelelő irányba nézzen vagy mozogjon.

A filmet tavaly nyáron forgatták, azokon a napokon, amikor a hőmérő higanyszála a negyven fokot súrolta, ezért a helyszín és az állatok megfelelő hűtéséről is gondoskodni kellett. A forgatás helyszínéül szolgáló műterem tetejét kívülről folyamatos áztatással hűtötték, amellett hogy a műterem léghűtése is folyamatosan működött. Ez utóbbival akadnak gondok, hiszen a legtöbb műterem léghűtője olyan hangos, hogy a hangfelvételkor ki kell kapcsolni. Ezen a forgatáson még attól is tartani lehetett, hogy az erős búgás megzavarja az állatokat.