Ha egy cégnek vitás ügye van valamelyik üzleti partnerével, bírósághoz fordul abban a reményben, hogy az illetékes testület az ügy minden vonatkozását alaposan áttekintve szakszerű döntést hoz. Igen ám, de hogyan lehet elvárni egy bírótól, hogy egyaránt otthonosan mozogjon a mezőgazdaságra, az idegenforgalomra vagy a kommunikációs iparra vonatkozó jogszabályokban, és alaposan ismerje az egyes területek, iparágak hátterét, működési mechanizmusát is. Valószínűleg sehogyan, éppen ezért alkalmaznak a bíróságok az egyes területeket ismerő igazságügyi szakértőket.

Kommunikációval és médiával kapcsolatos tanácsokat ma összesen három ember adhat hivatalosan a magyar bíróságoknak, igaz, rajtuk kívül vannak még kilencen, akiket marketing-, illetve reklámszakértőként tart számon a bejegyzésre jogosult Igazságügyi Minisztérium. [A szakértők kiválasztásának jogszabályi hátteréről lásd Szakértő szeretnék lenni! című keretes anyagunkat! – A Szerk.]

Ötvenezer forint

Nem volt nehéz dolga annak az igazságügyi szakértőnek, akit néhány évvel ezelőtt kértek fel egy vitás üzleti teljesítés ügyében. A megrendelés eleve alacsony összege – mindössze ötvenezer forint – már önmagában sejteni engedte, hogy nem igazán komoly ügyről van szó. Egy külső tanácsadó egy részletes címlista összeállítását vállalta, amit aztán egy konferencia szervezéséhez használt volna a megbízó cég.

A lista elkészült, a cég azonban nem fizetett, így a tanácsadó bírósághoz fordult. Az igazságügyi szakértő – miután megnézte a címlistát – azt tanácsolta a bírónak, hogy ne ítélje meg a díjat a tanácsadónak, mivel a hiányos és hibás lista használata nagy kárt okozhatott volna a cégnek” – mesélte el egyik nemrégiben zajlott ügyét az egyik szakértő, rámutatva arra, hogy milyen típusú problémák megoldásához kérik a segítségüket.

Persze az esetek többségében az említettnél komolyabb nagyságrendű összegek forognak kockán, és a kijelölt szakértőkre igencsak szükség van. Egy jelenleg is folyó ügy, a Fővárosi Önkormányzat szennyvíztisztító fejlesztéséhez kapcsolódó pr-tender elbírálása során pattant ki. A Weber Shandwick azért támadta meg bíróságon a Fővárosi Önkormányzat döntését, mert véleménye szerint egyértelműen megállapítható, hogy jobb pályázatot adott be a pr-munkák elvégzésére kiírt tenderen, mint a nyertes Café PR, mégsem győzött.
A közbeszerzési döntőbizottság megállapította, hogy a Fővárosi Önkormányzat döntése törvénytelen volt, azonban a szerződéskötést nem tiltotta meg. Az igazságügyi szakértőt – személy szerint Suha Györgyöt – a döntőbizottság rendelte ki azért, hogy megállapítsa, megfordult volna-e a sorrend, ha a Fővárosi Önkormányzat törvényesen jár el. Suha György – aki egyike a három kommunikációs és médiaszakértőknek az országban – szakértői véleményében úgy foglalt állást, hogy a sorrend nem változott volna meg. Ezzel azonban az ügy még nincs lezárva, a bíróság új szakértő kirendeléséről döntött.

Sok vagy kevés?

A kommunikáció és a média területéhez kapcsolódó jogeseteknél 2003 novembere óta vehetnek igénybe bejegyzett igazságügyi szakértői közreműködést az érintettek, illetve maga a bíróság. Korábban csak úgynevezett marketing- és reklámszakértők voltak, ezen a területen egyébként jelenleg kilenc bejegyezett szakembert találhatunk. Meruk József – aki a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban a Miniszteri Kabinet Sajtóirodáján főosztályvezető-helyettes – volt az, aki kezdeményezte a Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamaránál, hogy a marketing és a reklám mellé érdemes lenne felvenni a kommunikációt, valamint a médiát, és ezzel új szakértői kategóriát létrehozni. A kamarához beadott felvételi kérelmét elfogadták, és érvei is meghallgatásra találtak, így ő lett az első, aki megkapta a címet.

Benedikty Béla – szintén bejegyzett kommunikációs és médiaszakértő – szerint alapvetően nincsen szükség rajtuk kívül több szakértőre, a saját területükön hárman bőven el tudják látni a feladatukat. A volt rádiós főszerkesztő Benediktynek – aki 2005 decembere óta dolgozik jogi eseteknél szakértőként – eddig összesen nyolc ügye volt. Suha György osztja Benedikty álláspontját.
„A kommunikáció és a média területén elég három szakértő” – mondta a szakember, aki 2004 novembere óta több mint húsz ügyön dolgozott. Hogy ebből azért önmagában megélni nem lehet, azt jól mutatja, hogy Suha, akinek korábban saját pr-ügynöksége is volt, közben vezeti vállalkozásait is, sőt, jelenleg főállásban Gambia képviselője a bécsi ENSZ-központban, emellett pedig az afrikai ország magyarországi tiszteletbeli konzuli pozícióját is betölti.

Ki kit kér fel?

Ha a bíróság rendeli ki a szakértőket, akkor annak meghatározása, hogy ki végezze el a munkát, alapvetően a bíró hatáskörébe tartozik. Igaz, ebben az esetben a peres felek kívánságát is figyelembe kell venni. Azt, hogy melyik szakterület szakértőjét kell felkérni, viszont a bizonyításra köteles fél jelölheti ki, bár a végső döntés itt is a bíróé.

Érdekes elméleti vita kerekedhet abból, hogy vajon egy szigorúan pr-témájú perben lehet-e szakértő egy marketingesnek bejegyzett szakember. Bíró Péter, a Magyar Államvasutak (MÁV) Személyszállítási Üzletágának marketing és kereskedelmi igazgatója –  aki 1998. óta bejegyzett marketing- és reklámszakértő – úgy gondolja, hogy mindenképpen, szerinte ugyanis a pr a marketing része. Bíró Péter kiemelt szakterülete éppen a pr-hez tartozó szponzoráció, így már volt olyan eset, hogy szponzorálási perben az ő véleményét kérte ki a bíró. A szabályszerű megkülönböztetésnek Meruk József sem híve. „Minden eset más, és a bíró döntésén múlik, hogy kit kér fel szakértőnek. Vannak azonban olyan ügyek – például egy vidéki rádióállomással vagy akár egy napilap belső működésével kapcsolatban – amiben egy marketing- vagy reklámszakember nem illetékes” – fogalmazott Meruk.

Nem egyértelmű azonban az sem, hogy csak és kizárólag az igazságügyi szakértői listából lehet-e szakértőket felkérni. Dallos Zsolt ügyvéd – aki a Weber Shandwicket képviseli a szennyvíztisztitóval kapcsolatos perben – például felvetette, hogy előfordulhat, hogy a bíró nem regisztrált igazságügyi szakértőt kér fel szakvélemény készítésére.

A Fővárosi Bíróság sajtóosztálya ezzel kapcsolatban úgy tájékoztatták a Kreatívot, hogy „a bíróság a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt, szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot, szakértői intézményt vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet rendelhet ki szakértőként. Más szakértő csak ezek hiányában, kivételesen alkalmazható”. A nem regisztrált szakértők alkalmazása igen elterjedt abban az esetben, ha egy bejegyzett szakértő kéri fel őket egy-egy részterület megvizsgálására.

Bíró Péter szerint éppenséggel lehetne több az ügynökségi vagy vállalati világban dolgozó kommunikációs szakember, aki bírói és al- vagy felperesi kérésre készít szakértői állásfoglalásokat. Nem véletlen azonban, hogy a többségében jól megfizetett és túlterhelt kommunikációs szakemberek nem tolongnak az Igazságügyi Minisztériumban (IM) a szakértői minősítésért. Abban az esetben ugyanis, ha bírói felkérésre készül a szakértői vélemény, az IM-rendelet alapján 1600 forintos óradíjat számolhatnak fel a szakértők. Azzal számolva, hogy egy átlagos ügyön körülbelül 5-80 óra munkát kell végezni, az elérhető nyereség a piaci körülményekhez szokott szakemberek többségének számára bizony kis motivációt jelent.

Nem ez a helyzet, ha valamelyik peres fél kéri fel a szakértőt, ilyenkor ugyanis kizárólag a két fél megállapodásán múlik a díjszabás. Információink szerint ezekben az esetekben az összeg már lényegesen közelebb járhat a piaci megbízatások díjazásához. Nyilván nem véletlenül, hiszen a jogi viták tétje többnyire komoly összeg.

A három szakértő: