Hé, paraszt!
A Takarékszövetkezet reklámjáról
2007. október 04. 12:00
A Takarékszövetkezetnek sikerült úgy arcul csapni a tisztelt közönségét, hogy nem csodálkoznék, ha kinyílnának a zsebekben az árpádsávok.
A Takarékszövetkezetnek még soha nem sikerült elérnie, hogy öntevékeny állampolgárok feltegyék a reklámját a You Tube-ra. Most már ki lehet pipálni ezt is, Józsi bácsi töke mindent visz. Royal flush.
A reakció mindenütt, egyöntetűen a döbbenet. Viral – mondják a beljebbfentesek, ez nyilván csak vicc, nem tévében megy, csak a neten terjesztik. De igen, tévében. Gálvölgyi hiányzik a végéről, meg az alákevert röhej.
Nem, ez sajnos nem vicc. Ez egy reklám, amiről valakik – felelős, felnőtt emberek magas pozíciókban – azt gondolták, hogy építeni fogja a Takarékszövetkezet arculatát, valamint eladja a hitelkonstrukciót, hiszen ki ne akarna akkora tököt, mint a Józsi bácsié. Ez eddig nem is kirívó; ócska, igénytelen, kreativitástól, sőt intelligenciától teljesen mentes szpotot láttunk eddig is, fogunk ezután is. Ott, ahol a médiavásárlást a bónuszok döntik el, és nem az, hogy jó helyen lesz-e ott az üzenet – hát ott azon nem akadunk fenn, ha a kreatív is szarik bele, sőt, a megrendelő is.
De azért elgondolkodtató ez a tökölés. Valamikor, pár éve írtam itt arról, hogy a nőknek szánt reklámok alapján megállapítható, hogy a nők ostobák, számolni nem tudnak, és értelmük egy lepkééhez mérhető. Ugyanis azokat a reklámokat férfiak készítik, akiknek ilyen képük van a nőről.
A Takarékszövetkezet népi-urbánus vonalon tematizál ugyanígy, amen.- nyiben magyar tájat fest magyar szobafestőpemzlivel. Összeült néhány bumburnyák, kitalálta, mi tetszik a parasztnak, meg hogy néz ki, és hogyan beszél a paraszt. Aztán továbbküldték a takarékszövetkezetes főbumburnyáknak, az leokézta, és ennek a gyümölcse az a hatalmas tök.
A takarékszövetkezetek ugyanis a vidék bankjai, és a brief ezzel, gondolom, véget is ért. Ami nem lett volna baj, ha a vidékről a kreatív tökfejnek lenne bármi fogalma.
Mondjuk kezdve azzal, hogy gémeskutas- szürkemarhás olajfestmények ide vagy oda, a vidéki emberek nem mind mezőgazdaságból élnek, sőt kevesebben tökörésznek a fődön, mint ahányan nem. Így aztán nem érinti meg őket jobban egy bazi nagy tökkel imbolygó Józsi bácsi, mint bármely budapesti yuppie-t. Kevésbé hívei a szalmakazalban kufircolásnak is, mint ahogy az art director úr képzeli, tehát a pasztoráljelenet se talál épp telibe. És a legnagyobb meglepetés bizonyára az, hogy a humorérzékük is fejlettebb annál, hogy nemi szerveknek behelyettesített termények különösebben megnevettetnék őket. Tök, érted, nagy a töke. Meg a néni dinnyét visz a melle helyén. Bruhaha. A városi úrfi tréfál. Az úrfi azt hiszi, félmajmok vagyunk, akiknek ez vicces. Az úrfinak fejébe leszen állítva a fokos, ha el nem hordja az irháját.
„Hé, paraszt!” – így szól a bank az ügyfeléhez. Sőt, nemcsak szól, hanem álbajszot ragad, bő gatyát húz, és úgy elhúzza a magyar vidék nótáját, hogy Landeszmann rabbi se tudná alaposabban vérig sérteni. Itt nemcsak az történt, hogy készült egy rossz reklám, aminek gyér lesz a hatása, mert ötlettelen és igénytelen. Feltűnő és kirívó film ez, nem megy el mellette senki közönyösen. Bravó. A Takarékszövetkezetnek sikerült úgy arcul csapni a tisztelt közönségét, hogy nem csodálkoznék, ha kinyílnának a zsebekben az árpádsávok. Így jár, aki tökökre bízza magát.
A reakció mindenütt, egyöntetűen a döbbenet. Viral – mondják a beljebbfentesek, ez nyilván csak vicc, nem tévében megy, csak a neten terjesztik. De igen, tévében. Gálvölgyi hiányzik a végéről, meg az alákevert röhej.
Nem, ez sajnos nem vicc. Ez egy reklám, amiről valakik – felelős, felnőtt emberek magas pozíciókban – azt gondolták, hogy építeni fogja a Takarékszövetkezet arculatát, valamint eladja a hitelkonstrukciót, hiszen ki ne akarna akkora tököt, mint a Józsi bácsié. Ez eddig nem is kirívó; ócska, igénytelen, kreativitástól, sőt intelligenciától teljesen mentes szpotot láttunk eddig is, fogunk ezután is. Ott, ahol a médiavásárlást a bónuszok döntik el, és nem az, hogy jó helyen lesz-e ott az üzenet – hát ott azon nem akadunk fenn, ha a kreatív is szarik bele, sőt, a megrendelő is.
De azért elgondolkodtató ez a tökölés. Valamikor, pár éve írtam itt arról, hogy a nőknek szánt reklámok alapján megállapítható, hogy a nők ostobák, számolni nem tudnak, és értelmük egy lepkééhez mérhető. Ugyanis azokat a reklámokat férfiak készítik, akiknek ilyen képük van a nőről.
A Takarékszövetkezet népi-urbánus vonalon tematizál ugyanígy, amen.- nyiben magyar tájat fest magyar szobafestőpemzlivel. Összeült néhány bumburnyák, kitalálta, mi tetszik a parasztnak, meg hogy néz ki, és hogyan beszél a paraszt. Aztán továbbküldték a takarékszövetkezetes főbumburnyáknak, az leokézta, és ennek a gyümölcse az a hatalmas tök.
A takarékszövetkezetek ugyanis a vidék bankjai, és a brief ezzel, gondolom, véget is ért. Ami nem lett volna baj, ha a vidékről a kreatív tökfejnek lenne bármi fogalma.
Mondjuk kezdve azzal, hogy gémeskutas- szürkemarhás olajfestmények ide vagy oda, a vidéki emberek nem mind mezőgazdaságból élnek, sőt kevesebben tökörésznek a fődön, mint ahányan nem. Így aztán nem érinti meg őket jobban egy bazi nagy tökkel imbolygó Józsi bácsi, mint bármely budapesti yuppie-t. Kevésbé hívei a szalmakazalban kufircolásnak is, mint ahogy az art director úr képzeli, tehát a pasztoráljelenet se talál épp telibe. És a legnagyobb meglepetés bizonyára az, hogy a humorérzékük is fejlettebb annál, hogy nemi szerveknek behelyettesített termények különösebben megnevettetnék őket. Tök, érted, nagy a töke. Meg a néni dinnyét visz a melle helyén. Bruhaha. A városi úrfi tréfál. Az úrfi azt hiszi, félmajmok vagyunk, akiknek ez vicces. Az úrfinak fejébe leszen állítva a fokos, ha el nem hordja az irháját.
„Hé, paraszt!” – így szól a bank az ügyfeléhez. Sőt, nemcsak szól, hanem álbajszot ragad, bő gatyát húz, és úgy elhúzza a magyar vidék nótáját, hogy Landeszmann rabbi se tudná alaposabban vérig sérteni. Itt nemcsak az történt, hogy készült egy rossz reklám, aminek gyér lesz a hatása, mert ötlettelen és igénytelen. Feltűnő és kirívó film ez, nem megy el mellette senki közönyösen. Bravó. A Takarékszövetkezetnek sikerült úgy arcul csapni a tisztelt közönségét, hogy nem csodálkoznék, ha kinyílnának a zsebekben az árpádsávok. Így jár, aki tökökre bízza magát.
