Hófehér Jaguár
A választási kampány a szakma nagy ünnepe, olyan, mint a virágosoknak a Valentin-nap, csak tovább tart, és sokkal több pénzt mozgat. Itt aztán megmutathatják a legjobbak, hogy mit tudnak nagy költségvetéssel, milliárdokból. Lopott milliárdokból mellesleg, de hát nem a mecénás számít, hanem a műalkotás. Ennyi pénzből joggal várjuk el, hogy az ország legjobb marketingesei magas színvonalú, katartikus pillanatokat szereznek nekünk a négyéves díszszemlén.
De egy párt nem mosópor, ahogy azt a miniszterelnök úr megállapította helyesen. Például azért sem, mert a mosópor dobozában valamilyen tisztító hatású szer van mindig; olyan nem fordul elő, hogy direkt kátrány volna benne. A vásárló abban biztos lehet, hogy mosóport vett, legfeljebb kevésbé jót. De nem valami egész mást.
Gyurcsány feliratú doboz például nem is volt, mondja indignálódva a nemzeti oldal, és igaza van, az egy MSZP-doboz volt. Ez volt benne. Meglepi, mint a kakaóban. És azért is igaza van a meglepinek, mert a mosóporreklámokban legfeljebb a hagyományos mosópor meg a „hasonló árú mosópor” szerepel, az explicit anyázás nem játszik. (Tényleg, ezek után miért nem? Mért ne mondhatná meg az egyik joghurt a másikról, hogy valótlanságot állít? Fight!)
Végül azért igaz, hogy egy párt nem mosópor, mert a mosópor, az intelligens szemcsékből áll. Nem jön elő a pontosan kiszámolt bevezető kampány közepén egy buta szemcse, hogy beleszarjon a ventilátorba, és pontról pontra cáfolja, hogy intelligens volna. Szóval a kampányt alig lehet elválasztani a párt minden egyéb megnyilvánulásától. Hiába csinálják meg a szakemberek tökéletesre az elnöki klipet, ha a bemutató napján az összes többi felületet beragyogja valamelyik beosztottjának őrülete. Vagy ha a klip mégsem tökéletes, mert benne marad valami jól támadható baki. Igen, a limuzinszocialisták.
A limuzinszocialista a luxusbaloldalhoz tartozik rendszertanilag, és Gyurcsány Ferenc miniszterelnökre utal, aki a klipjében különféle dolgokat magyaráz a kormányfői autó hátsó ülésén. Hogy nem átallja még mutogatni is a limuzint – egyébként nem limuzin, csak egy jó nagy Audi –, miközben a nép sanyarg, rühöng és borjadozik. Én nem vagyok egyszemélyes közvélemény, úgyhogy nem tudom, hányan vették ezt a kritikát, mekkora hibának számít ez statisztikailag – na de nem is érdekel, mert van saját agyam, illetve láttam már kormányfőt a tévében. Többet is.
Ezeknek az elnököknek és hasonlóknak ez a természetes közegük. A villamosvezető se dicsekedni akar a szép nagy villamosával, hanem ez a munkája. Ha egy miniszterelnök Wartburggal közlekedik, akkor vagy tilosban jár, vagy épp ellenkezőleg, filmezik. Abból lesz aztán az, hogy a nagyember buszra száll, traktort olajoz, birkát herél. A limuzin a képen kívül várakozik, mert aztán
sietünk mozdonyt fordítani. És azt hisszük, ettől majd elhiszi a jónép, hogy vonatozásal és birkaheréléssel töltjük az időnket.
Érdekes lenne, ha meg lehetne mérni pontosan, hány embert zavar, ha autóval jár a miniszterelnök. Lehet, hogy a többséget igen. De akkor sem a világot kéne hozzájuk igazítani, hanem elmagyarázni nekik társadalmi célú hirdetésben, hogy ez a világ rendje, és ha máshogy tudják, akkor veszélyeset tévednek.
