Sokan, sokféleképpen próbálták már leírni, miben is különbözik az Y generáció, vagyis az 1982 és 1995 között születtek korosztálya, illetve az őket követő Z generáció. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy a fiatalabb Z generációsok nemcsak abban különböznek az idősebb generációk képviselőitől, hogy már el sem tudják képzelni a világot a digitális technológia nélkül, illetve hogy mások a tartalomfogyasztási szokásaik. 

Steigervald Krisztián generációszakértő, az Emocionális Marketing alapítója szerint már biológiai különbségekről is beszélhetünk. Nemzetközi kutatások során ugyanis azt figyelték meg, hogy a digitalizáció hatására a gyerekek idegrendszerének működése átalakult. Ez többek között azt jelenti, hogy csökkent az agy fokuszáló képessége. 
 

Ennek egyik oka az lehet, hogy a mai gyerekeknek kevesebbet mesélnek a szüleik: hiszen azon túl, hogy nincs rá elég idő, más módon is le lehet kötni a figyelmüket (lásd a tévé és a YouTube vonzereje). Ezért aztán az agy képi kreativitásért felelős területe kevésbé fejlődik, emiatt kevésbé tudnak az írott-olvasott szövegre fókuszálni, illetve azt képi élménnyé alakítani: egy tájleírás értelmezése például már problémát okozhat. „A különböző audiovizuális eszközök révén készen megkapják, hogyan néz ki egy boszorkány vagy egy törpe, nem kell ezeket elképzelniük” - magyarázta a szakértő. Felnőttkorban ez a változás úgy jelentkezhet, hogy a kommunikáció terén háttérbe szorul az írott-olvasott szöveg jelentősége.  Ezzel párhuzamosan pedig egyre fontosabbá válik az audiovizualitás.   

Fotó:123rf

Ezzel szemben Pintér Róbert, az infokommunikációs piackutatásokra specializálódó eNET kutatásvezetője azt emelte ki, hogy egyre inkább felértékelődik az információkeresés típusú olvasás. Meglátása szerint egyetlen korban sem olvastak annyit (chat, email, Facebook és társai) az emberek, mint manapság: „rengeteg tartalom az interneten és a munkánkban írásban van, ezeket mind el kell olvasnunk, és tudnunk kell reagálni rájuk, feldolgozni őket”. 

Újrahuzalozva 

Mindezek alapján nem túlzás azt állítani, hogy a digitalizáció valóban „újrahuzalozza” az emberi agyat: az elmélyült gondolkodást lassan felváltja a gyors, problémaközpontú gondolkodás, a stratégiaalkotást a (meg)érzéseken alapuló kockázatvállalás, sorolta Steigervald. 

Bár az első hallásra ijesztőnek tűnhet ez a változás, Steigervald szerint nem feltétlenül jelent hátrányt. „Egyszerűen csak más. Nehéz még megmondani, hogy a digitalizáció összeségében negatívan hat-e az emberiség fejlődésére, számos következménye ugyanis még nem látszik” - véli a szakértő.  Ugyanakkor egyes kutatások szerint már az okostelefonok puszta jelenléte is károsítja az ember kognitív képességeit, és egyre többen hangoztatják, hogy a digitális eszközök használata akár az IQ-t is csökkentheti. 

Maguk a technológiai vívmányok kifejlesztői is megosztottak a kérdésben. Justin Rosenstein, a Facebook „like” gombjának egyik kidolgozója például arról mesélt, hogy a technológiai fejlődés negatív hatásait látva eltiltotta magát a közösségi oldalak használatától, a Snapchat profilját meg teljesen törölte is. Loren Brichter, a mobilapplikációkban használatos „pull-to-refresh”funkció kitalálója kifejezetten károsnak és addiktívnak nevezte saját ötletét, amelyet jelenleg több százmilliók használnak. 

Fotó:123rf

Annak megítéléshez, vajon a digitalizáció tényleg elbutítja az embereket, ahogy sokan állítják, két dolgot érdemes figyelembe vennünk. Egyrészt az emberiség történetében nem példanélküli egy ilyen nagy mértékű változás. Az írásbeliség elterjedése is legalább akkora „sokkot” eredményezett az emberi idegrendszer működésében, mint most a digitalizáció. Fontos  különbség azonban, hogy míg az írásbeliség több száz év alatt futott át, addig a digitalizáció alig néhány évtized alatt fejtette ki hatását az emberi pszichére, mutatott rá a Steigervald. 

Másrészt akárcsak most, az írásbeliség kialakulásakor is az elbutulástól féltették az emberiséget. Mint az közismert, Szókratész is azon az állásponton volt, hogy az írás által gyengül a memória és a tudás felszínessé válik. Vajon mit szólna Szókratész, ha megtudná, hogy az okostelefonok korában már könyvekre sincs szükségünk? Memóriánk tényleg romlott, ebben igaza volt az ókori gondolkodónak, cserébe viszont kialakult a logikai-elemző gondolkodás. Ezt váltja fel most a generációkutató által említett, az élményeket elsősorban vizuálisan megragadó gondolkodás. „Az evolúció nem áll meg. A fejlődés fausti alku, mindig van árnyoldala, de nem lehet kimazsolázni belőle csak a szépet és a jót” – fogalmazott Pintér Róbert. 

Digitális függőség 

„Az agy információterhelése megháromszorozódott az elmúlt 60 évben, ami nagyon megterhelő és nem is tartható” - mondja Steigervald. Kérdés azonban, hogyan lehet védekezni a ránk zúduló információáradat ellen, hiszen sokszor lehetetlen kilépni a digitális vérkeringésből. Pintér Róbert úgy látja, hogy a folyamatos adaptációnak köszönhetően kialakulhat egyfajta önkontroll, védekezési mechanizmus. Ez a képesség nem feltétlenül csak a fiatalabbak sajátja lehet, a generációk tanulhatnak is egymástól, mondta Pintér. 

Erre szükségünk is lehet, mert egy 2016-ban készült kutatás szerint az emberek valóban hajlamosak függővé válni; a kutatók napokon keresztül monitorozták az okostefon-használók mozdulatait. Az így kapott adatok szerint egy átlagos user naponta több mint 2600 alkalommal nyúlt a készülékhez. Ez lehetett egy üzenet elolvasása, egy Facebook-értesítés megnézése vagy csak az idő csekkolása a kijelzőn. Ez azt jelenti, hogy az alanyok naponta átlagosan 145 percet töltöttek okostelefonjuk nyomogatásával. Szélsőséges esetekben ez a szám 5400 érintés, illetve 225 perc volt. Összehasonlításképpen: a kockázati tőkebefektető Kleiner Perkins Caufield & Byer hasonló, Internet Trends című 2013-as kutatása még 150 érintésről szólt. Ami még megdöbbentőbb, hogy az érintések több mint 40 százaléka lezárt képernyőnél történt, tehát sok esetben a vizsgálatban résztvevők csupán reflexből vagy megszokásból nyúltak a mobiljukhoz. 

Valószínűleg a magyarok sem kivételek; az Eurostat friss adatai szerint idehaza húsz százalékkal többen facebookoznak, twittereznek, instagramoznak a netezők, mint más EU-s országokban. A 16-24 éves korosztályban például szinte 100 százalékos a közösségi média penetrációja. 

A The Verge filmre Paulról, aki egy évig kiszállt az internetből

Nem csupán az számít, mikor születtél

Az eltérő generációkról folytatott elegyszerűsítő diskurzus azonban nem könnyíti meg a különbségek, illetve a digitalizáció hatásainak jobb megértését, hívta fel a figyelmet Nemes Orsolya Y generáció-kutató. A Milestone Solutions Lab vezető trénere és tanácsadója szerint számos „mítosz” kering a témában, és a pusztán a kor alapján történő kategorizálás csak erősíti a generációk közötti ellentéteket. Példaként említette, hogy tapasztalata szerint a cégek nem azért nem tudják megtartani a fiatal munkavállalóikat, mert a Z generációval máshogyan kell kommunikálni. A valódi ok sokszor az, hogy rossz a cég szervezeti kultúrája vagy például nincs előrelépési lehetőség. Ugyanakkor az is kérdéses, kik tartoznak a sokat emlegetett Y generációhoz. Magyarországon pusztán az életkor alapján majd 600 ezer fiatalról van szó, de ha azt nézzük, hogy hány emberre illik a Y generációsokra használt leírás (városban élő, szellemi munkát végző, diplomás), akkor ez a szám már csak nagyjából 60 ezer fő, mutatott rá a kutató. 

Igaz ugyan, hogy a generációk tartalomfogyasztási szokásai eltérőek, csakhogy ez nem csak a kortól függ, hanem sok más egyéb tényezőtől (pl. lakóhely, iskolai végzettség) is, mondta Nemes. Magyarországon azonban kevés erre vonatkozó kutatás folyik, tette hozzá. Hasonlóan nyilatkozott Pintér Róbert is, aki arról beszélt, hogy jövedelem, iskolázottság és lakóhely szempontjából egy generáción belül is jelentős különbségek lehetnek. Szerinte 5-6 változóval nem lehet jól leírni egy csoportot, ezért viselkedés alapú kutatásokra van szükség. 

A sorozatot a Magyar Telekom támogatja.