Horgoltam egy regényt

A focivébé idején három blogot vezettél, és a könyvhétre megjelent A fekete zongora után újabb regénybe fogtál. Ez önmagában egy teljes műszak, miközben a Rebel Rouse-nál vezető szövegíró vagy. Kizárt, hogy 24 órából áll egy napod.

Pedig 24-ből áll nekem is. Valójában nem írtam mindegyik blogot, a másik kettő nyomorult sorsra jutott a vb idején.

Mennyi időd volt a könyvedre?

A szabadságaim alatt írtam, és összesen három hetem volt rá, így kénytelen voltam ennyi idő alatt befejezni. A kriminek van egy szerkezete, az ember tudja, hogy honnan hová akar eljutni, és a karakterek is megvoltak, bár sokuknak menetközben változott a haja színe, a foglalkozása vagy akár a neme is. És néhányukat közben ki kellett nyírni, mert a szerkesztő szerint túl sokan voltak.

Baráth Katalin

Miután megírtam a könyvet, elektronikusan elküldtem a kiadóknak, de sehonnan sem jött válasz. Úgy gondoltam, hogy nagyobb esélyem van, ha nyomtatott formában kapják meg a regényt, mert akkor az egy tárgy, amit észrevesznek és bele is néznek. A kinyomott száz példányból küldtem a kiadóknak, de volt egy másik célcsoportom is, a kritikusok és a női lapok. Ez bejött, az egyik kritikus írt a Literára egy kritikát, amihez hozzászóltam, hogy jó lenne, ha valaki ki is adná. Másnap megkeresett az Agavé, hogy érdekelné őket a regény. Jöttek vásárlók A fekete zongora blogján keresztül is, ennek katalizátora a Goldenblog volt, amire boldog-boldogtalan benevezett blogokat, én is a saját magamét. Kedves olvasó kislányok írtak emailt, hogy vennének könyvet, és küldték a számlaszámomra a pénzt.

Mint a kézi készítésű táskák, ékszerek készítőinek…

Igen, ez az én kis kézimunkám: horgoltam egy regényt. A blogra kezdetben az elkészült könyvből tettem fel néhány részletet, de azóta vannak csak oda írt fejezetek is. Ez végül egy százéves virtuális napló lett.

A fekete zongora előtt is volt könyved, egy ifjúsági regényíró pályázat nyerteseként hét éve kiadták az Ida és az aranygyapjú című kötetedet. Nem nehéz kamaszoknak írni felnőttként?

Nem szabad túlkomplikálni sem a cselekményt, sem a nyelvezetet, a fiataloknak könyvnek számít az, ami az Egri csillagok és a Twilight között irodalmi nyelven van megírva. Szerintem gyorsan elavulnak azok a könyvek, amelyek nagyon alkalmazkodni akarnak egy adott csoport nyelvi világához. Az Ida és az aranygyapjú egy furfangos időutazásról szól. A görög mitológiából ismert aranygyapjú történetbe tettem be egy szereplőt, Idát. A pályázaton szégyentelenül materiális okokból indultam el, és végül ebből a könyvből lett a laptopom, ma is ezen írok.

Vonzódsz a régi korokhoz, A fekete zongora is múlt század eleji történetet mond el, és a kort idéző nyelvet használsz, miközben ezerrel jelen vagy a közösségi médiában. Összefér a kettő?

Ha a közösségi médiában csak telefonon vagy Skype-on keresztül lehetne jelen lenni, akkor nem lennék aktív, írni viszont relatíve automatikus számomra. Nehéz nekem a távbeszélés, a mobil szörnyű módon ingerel, különösen, ha elmélyülök valamiben és megszólal a telefon, amit fel kell venni. Azért is szeretek éjszaka dolgozni, mert akkor megáll az élet, nincs járkálás és nem csörög a telefon.

A Twitteren olvastam tőled: „Canon helyett Conant olvastam, ez nem túl jó jel egy reklámcseléd életében”. Ez az egy mondat elárulja rólad, hogy számodra a reklám világán túl is van élet, és önironikus vagy. Van különbség Baráth Katalin és Pikszi között?

Nincs különbség, mert nincs egy másik, közösségi térre kifejlesztett egyéniségem. Ironikus személy vagyok, de cinikus azért nem. Szerintem az irónia jó, nehéz lenne a reklámcirkuszt nélküle csinálni.

Egyszer azt nyilatkoztad, hogy az egyetem vérmes sznobbá nevelt. Hogyan sikerült ezt levetkőznöd?

A reklám sokat segített ebben, a maga kiszolgáltatottságával és sokszor gyári termelésével. Meg az idő és a felnőttség is adott hozzá.

Nyolc éve dolgozol a reklámiparban. Kezdetben okozott bármilyen nehézséget az, hogy a Délvidéken, Magyarkanizsán nőttél fel?

Mivel a magyar határhoz közel laktunk, néztük a Magyar Televíziót, hallgattuk a magyar rádiókat, tehát ugyanazok a médiahatások értek engem is. Amikor szóba kerül a PomPom, akkor arra én is emlékszem.

A regényírást és a társadalomtörténeti PhD-t, gondolom, munkaidőn túl intézed, de hogy viselik a Rebel Rouse-nál, hogy blogokat írsz és twitterezel?

Jól viselik, mert a főnököm, Bujtás Attila és az ügynökség rá van erre hangolva. Tudják, hogy hasznot hajt az, ha valaki szorosan foglalkozik ezzel a világgal. Egyébként engem feltölt, hogy nem egy dologgal foglalkozom, mert arra hamar ráunnék, és otthagynám. A reklámnál kevesebb testhez állót lehetne nekem kitalálni.

Blogok: afeketezongora.blogspot.com, blackmagic.blog.hu, kulturmorzsa.podbean.com

K&V

Mire szoktál ébredni? A riadalomra, hogy „úristen, már megint nem hallottam meg az ébresztőt!” Melyik a kedvenc sorozatod? Egyiket se követem, nincs tévém sem. Melyik volt a legcikibb munkád? Eddig elkerültek a tamponok és a pelenkák, szóval nincs ok szégyellősködni. Mikor volt utoljára kikapcsolva a mobilod? Amikor még emlékeztem a PIN-kódra. Melyik a kedvenc kocsmád? Ahonnan a többiek éppen rám telefonálnak. Melyik a kedvenc boltod? Bookline.hu Hogy bírod az üzleti öltözetet? Szeretek magas sarkúban illegni, de csak záros határidőn belül bírom. Rendet tartasz az íróasztalodon? Az egyiken igen, a másikon undorítóan nem. Mi lennél, ha lenne egy alternatív életed? Ezt az egyet is nehezen tudom menedzselni. Voltál már részeg céges bulin? Ha nemet mondanék, a szemtanúk tiltakozó levelei árasztanák el a szerkesztőséget. Mi az, amitől menthetetlenül elérzékenyülsz? A Függetlenség napjában a bevetés előtti elnöki beszédtől. Kínos, nem kínos: ez a tapasztalat. Hogyan mutatnád be magad egy mondatban? „Ez egy ilyen nagyszájú izé.” Mi az, amit még mindenképp szeretnél elérni az életben? Hogy életem végéig kitartsanak a barátságaim, a mindenféle emberi kapcsolataim. Hogyan képzeled el magad tíz év múlva? Sose látom a jövőt attól, ami éppen foglalkoztat.